Mindszenty Emléknapok Törökszentmiklóson, 2018 – Konferencia

Közzétéve ekkor: 2018 május 8. 9:00

Sebők Emília

A Törökszentmiklóson megtartott Nagykunsági Mária Napok 70., a Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek tiszteletére emeltetett szobor felszentelése 20. évfordulója alkalmából

Törökszentmiklóson 1948. május 7–9-én tartották a Nagykunsági Mária Napokat, melynek 70. évfordulója alkalmából az elmúlt hétvégén konferencia, ünnepi szentmise és hangverseny várta városunkban a látogatókat. Hét évtizeddel ezelőtt, az 1947/48-ban az ő kezdeményezésére és elgondolásai alapján szervezett Boldogasszony évében rendezett Nagykunsági Mária Napok alkalmából Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, hercegprímás is Törökszentmiklósra látogatott. Átadta, illetve megszentelte a XII. Pius pápa által a magyar népnek adományozott Fájdalmas Szűzanya-szobrot, amely azóta a Kálvária templom főoltára fölött helyezkedik el.

 De ezekben a napokban kettős évfordulót ünnepelhettek a törökszentmiklósiak, mivel a hajdani Mária Napok és Mindszenty József itteni látogatásának 50. évfordulójára készült el és avatták fel tiszteletére a bíboros, hercegprímás szobrát, emlékművét, aminek pedig most 20 éve. A hétvégi rendezvény-sorozat a Törökszentmiklósi Római Katolikus Plébánia elképzelése alapján és egyben civil kezdeményezésre is jött létre.

A mostani emléknapok bevezető rendezvénye egy konferencia volt 2018. május 4-én az Ipolyi Kulturális Központban. Markót Imre polgármester köszöntőjében személyes emlékként elevenítette fel, hogy gyerekkorában, amikor a katolikus templomban ministrált, és a Te Deum-ot énekelték, azt mindig a Nagykunsági Mária Napokra kiadott, a helyi Kongorácz Nyomda által készített kis füzetecskéből tették. Nem véletlen ez az emlékezés, hiszen a ma itt élőknek is főként ez a kis kiadvány jelenti az ismert, köznapi tárgyi emléket a 70 évvel ezelőtti rendezvényről.

Történelmi, társadalmi, politikai körülmények

A konferencia első előadójaként Csönge Attila, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár igazgatója beszélt arról, hogy milyen történelmi, politikai körülmények között rendezték meg nálunk 70 évvel ezelőtt a Mária Napokat, amikor is nem sokkal a II. világháború vége után, 1945-től mindössze 4 év alatt jutott el az ország a bontakozó demokráciától a diktatúráig. Rendkívül tartalmas és a folyamatok irányát nézve Magyarország jelenlegi politikai helyzetére is sok tekintetben vonatkoztatható megállapításokban (értsd a demokráciától a diktatúráig vezető út jellegzetes lépéseit) gazdag előadásából itt azokat emelem ki, amelyek az 1948. évi ünnepi rendezvény akkori közvetlen háttereként értelmezhetőek.

Az 1945-ben kialakult többpárti nagykoalíció ekkorra a kommunista párt törekvései nyomán gyakorlatilag egypárti rendszerré vált. A szegény földműves tömegek által olyannyira várt földosztással megnyerték ugyan a nincstelenek rokonszenvét, de a kiosztható termőföld-mennyiség szűkössége és a folyamat során elkövetett megannyi túlkapás miatt a földosztás nem hozta meg a remélt elégedettséget a kisparasztok között. Ebben a megyében különösen kevés volt a kiosztható föld, hiszen Mária Terézia uralkodása idején, az 1700-as években a Jászság, a Nagykunság és a Kiskunság lakói visszavásárolták földjeiket. (A Jászkun Redemptio Emléknapját ugyancsak ezen a hétvégén tartották!) 

De térjünk vissza 1948-ba: Ekkorra a Magyar Kommunista Párt (MKP) végzetesen legyengítette praktikáival a kisgazdák pártját, majd az 1947-es választásokat különböző csalási módszerekkel a maguk javára fordították. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja ezidőben a kisújszállási születésű Földi István volt, a posztjához szükséges képzettség nélküli kubikos. Minden erejével igyekezett a megye parasztságának beszolgáltatási terheit, a dolgozók gondjait enyhíteni, körülötte azonban fokozatosan szinte minden pozícióba kommunista pártemberek kerültek. A főispán népszerűségét igyekeztek aláásni, Földi pedig csalódottan felismerte, hogy az ő parasztpolitikája már nem kívánatos. 1948 végén le is mondott megbízatásáról.

A teljes politikai hatalmat fokozatosan megszerző, Rákosi Mátyás vezette kommunista párt 1948-tól szovjet mintára megkezdte a magántulajdonok államosítását, így a mezőgazdaságban megindítva a kulákellenes propagandát és harcot. (Magyarországon 25 hold feletti földdel a paraszt már kuláknak számított.) A római katolikus egyház hatalmas földbirtokait is felosztották, ezzel az egyház anyagi erejét alapjaiban gyengítették meg, miközben az emberek vallásossága addig még mit sem változott az új politikai rendben!

Ilyen körülmények között az MKP vezetői érthetően tartottak attól, hogy a Nagykunsági Mária Napok a katolikus egyház melletti demonstráció lesz, illetve kommunista ellenes hangulatú rendezvénnyé válik, amit a várható nagy tömeg részvétele különösen veszélyessé tehet számukra. De mert be mégsem tilthatták a rendezvényt, ellenakciót szerveztek: 1948. május 9-ére meghirdették Kisújszállásra a Parasztvasút ünnepét. A Kisújszállás–Csorba közötti vasútvonal (hivatalosan: Kisújszállási Gazdasági vasút) ünnepélyes megnyitásán a korabeli tudósítások szerint 60 ezer ember gyűlt egybe, és a korszak vezető személyei közül részt vett például Nagy Imre országgyűlési elnök, Gerő Ernő közlekedési miniszter. Ennek a vasútvonalnak az átadása még Földi István főispán egyik legnagyobb eredménye volt.

Azt már nem az előadó Csönge Attila mesélte el, más forrásokból lehet tudni, hogy arra a napra még olyan elképesztő utasítást is kiadtak a vasútnak, hogy Törökszentmiklós állomáson nem szabad megállítani néhány vonatot, miközben tömegek indultak ide még aznap is a Mária Napok rendezvényre. Visszaemlékezések szerint azonban az itteniek mégiscsak megállították a vonatokat, hogy az emberek le tudjanak szállni… Akár az is lehet, hogy így volt!

A törökszentmiklósi Nagykunsági Mária Napokon végül is mintegy 25 ezer ember vett részt, ami a tömeg elkötelezett vallási lelkesedésével együtt az egyház úgymond győzelmével járt ebben a méltatlan versengésben.

A rendezvényről és a szoborról – XII. Pius pápa személyes ajándéka a magyar népnek

Az 1948 májusában nálunk megtartott Nagykunsági Mária Napok volt mindmáig Törökszentmiklós legnagyobb létszámú rendezvénye, középpontjában a pápai ajándékként érkező Fájdalmas Szűz szobrának fogadásával. Erről Galsi Zoltán helytörténet-kutató tanár tartott előadást a konferencián, több vonatkozásban Parádi Félix atya, plébános 1991-ben megjelent leírására utalva. Ezért számos leíró részletet illetően magam is az atya jegyzeteiből veszek kiegészítő információkat.

Galsi Zoltán a történetet kicsit messzebbről kezdte, utalva arra, hogy a török idők után, 1720-tól II. Almásy János telepítette újra Törökszentmiklóst. Majd 1761-ben az elhunyt fia emlékére emeltette egy a városon akkor még kívül eső kunhalomra, az ottani temetőbe a Fájdalmas Szűz tiszteletére a Kálvária kápolnát. 1896-ban Fehér Sebestyén újíttatta fel és nagyobbíttatta meg az épületet, amely ekkor kapta a Fájdalmas Szűzanya Kápolna elnevezést. Aztán jó 50 év múlva ez a mi kis kápolnánk került a katolikus egyház és a hit erejét demonstráló rendezvény középpontjába 1948 májusában.

A közvetlen előzmény az volt, hogy éppen ekkoriban telepedett le Törökszentmiklóson a szervita szerzetesrend, használatba véve a Kálvária kápolnát, amely ettől kezdve plébániatemplomi minősítést kapott, rendszeres miséző hely lett. A Szűz Mária fájdalmainak tiszteletére alakult rend, amelynek feladata e hódolat terjesztése, különösen a Hétfájdalmú Szűz Mária tisztelete, dr. Beöthy Lajos akkori prépost-plébános indítványozására jött Törökszentmiklósra, hogy a lelkipásztorkodó szerzetesek ellássák a katolikus hívek megnövekedett száma miatt létrehozni szükségeltetett második plébánia vezetését.

A szerviták magyarországi tartományfőnöke kezdeményezésére ajándékozta a pápa a Fájdalmas Szűz-szobrot Magyarországnak és nekik köszönhető, hogy éppen hozzánk került. (A szobor az olaszországi Via Reggioban lévő Szent András templomban található kegyszobor pontos másolata.) Galsi Zoltán ehhez még hozzá tette, hogy az ajándékozásban szerepet kaphatott az is, hogy a pápa 10 évvel korábban, az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus világkongresszuson jó benyomásokat szerezhetett hazánkról, a magyarokról, akkor még bíboros államtitkárként. (Két év múlva, 2020-ban ismét Budapesten lesz ez a nemzetközi rendezvény!)

A szobor 1948. május 4-én érkezett Rómából Budapestre, ahol azt a szerviták tartományfőnöke vette át ünnepélyesen, majd ideiglenesen a rend budapesti, Martinelli téren lévő templomában helyezték el. – írja Törökszentmiklóson Félix atya 1991-ben. Évtizedes emlékek merültek fel bennem, olvasva ezt a Martinelli tér elnevezést, majd rájöttem, hogy ez a kis belvárosi térség azóta visszakapta az ott lévő templomról a Szervita tér elnevezését.

A Nagykunsági Mária Napok ünnepségét 1948. május 7-én nyitotta meg az egri érsek. A szobor és a bíboros is 1948. május 8-án, szombaton érkezett Törökszentmiklósra, de nem együtt! Mindszenty József Szajolból érkezett Törökszentmiklósra. A szobor pedig az itteni vasútállomásra, ahonnan ünnepi menet hozta be a templom előtti térre. Ott az egri érsek több mint 10 ezer ember jelenlétében megkoronázta egy budapesti ötvös által készített koronával a kegyszobrot. Éjfélig egyházi énekeket tárogatóztak a főtemplom tornyából, majd hajnalban bevitték a főtemplomba a Fájdalmas Szűzanya-szobrot.

Az éjszakát a szobor a katolikus nagytemplomban, a bíboros a plébánián töltötte. Vasárnap délelőtt 9 órakor kezdődött a szabadtéri szentmise a Pánthy (ma Hunyadi) téren, ahová a hatalmas tömeg kíséretében átvitték a Fájdalmas Szűzanya-szobrot, amelyet Mindszenty megszentelt. A mise után körmenetet tartottak a szoborral, majd bevitték a Kálvária templomba és elhelyezték méltó helyére. Ezáltal – ha nem is hivatalosan, de szellemiségében – a magyarság nemzeti kegyhelyévé vált a Kálvária templomunk – hangsúlyozta előadásában Galsi Zoltán.

Egy pápai ajándékszobor önmagában is elegendő indok, de a Csönge Attila által felvázolt társadalmi-politikai szituációban különösen érthető, hogy Mindszenty bíboros miért maga jött hozzánk a Fájdalmas Szűzanya-szobrot felszentelni, misézni. Az ország első főpapjaként egyre inkább az antikommunista magyar politika vezéralakjává vált; síkra szállt a kereszténydemokráciáért, a keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalomért. Mindezen állásfoglalásai még az akkori szegényes kommunikációs viszonyok között is eljutottak az emberekhez. Ezért nem csoda, hogy a Mária Napokra 47 településről érkeztek Törökszentmiklósra zarándokok – Mindszenty emlékiratai szerint – 22 ezren részt véve az általa celebrált vasárnapi szentmisén.  

50 éves évforduló – Mindszenty-emlékmű

 A Mária Napok és Mindszenty idelátogatásának 50. évfordulóján, 1998-ban vetődött fel, hogy szobrot, emlékművet kellene állítani a félévszázados alkalomból a bíboros, hercegprímás emlékére. Ezekre a 20 évvel ezelőtti történésekre már egy négyfős kerekasztal emlékezett a konferencia pódiumán: Szegő János, akkori és Markót Imre, mostani polgármester (két évtizeddel ezelőtt még építészként), Győrfi Sándor szobrász és Galsi Zoltán helytörténész.

Elbeszéléseikből megtudtuk, hogy a dr. Laczkó Béla plébános és Markót Imre építész által kezdeményezett emlékműállítás megvalósítása igencsak szoros munkát jelentett minden résztvevőnek, mert ha már a májusi időpontot elszalasztották, kézenfekvő volt, hogy szeptemberre időzítsék a szoboravatást, a Fájdalmas Szűz – Hétfájdalmú Szűzanya ünnepére. Az önkormányzat képviselő-testülete az év nyarán hozott egyfajta elvi támogató döntést az elképzelésről és az emlékhelynek a hajdani Mindszenty-nagymise helyszínén, a Hunyadi téren való kialakításáról. A tényleges megvalósításra azonban annyira kevés idő maradt, hogy úgy emlegették a beszélgetésen azt az időszakot az érintettek, hogy: „Egy hónap alatt a csoda” történt! Így vált lehetségessé, hogy Györfi Sándor karcagi szobrászművész erőteljes komponálású Mindszenty-mellszobra idejében elfoglalhatta helyét a Markót Imre által tervezett, az odalátszó katolikus templom csúcsíveit idéző környezetben.

1998. szeptember 20-án a Kálvária kegytemplom nagybúcsúját rendhagyó módon rendezték meg. – ahogyan arról Galsi Zoltán írt a 15 éves évforduló alkalmából. A Fájdalmas Szűzanya-kegyszobrot kivitték a Kálváriából a Hunyadi térre, ahol az ünnepi szentmise után dr. Paskai László esztergomi érsek – több ezer miklósi jelenlétében – felszentelte és megáldotta a Mindszenty-emlékművet.

Szemtől szembe


Megosztás

1 hozzászólás

  • Subicz Józsefné says:

    Hálásan köszönöm, hogy olvashatom e visszaemlékező sorokat! Annál mis inkább, hogy személyes emlékem is van a Nagykunsági Mária Napokról. A legidősebb nővérem sokat mesélt róla. Idézett a bíboros-hercegprímás ünnepi beszédéből: … “ha a fövegedtől a bocskorodig mindentől megfosztanak, akkor azt mondják, hogy szabad vagy…” Ennyi maradt meg emlékezetemben. Az akkori – legvadabb kommunista, – Rákosi-rendszerben ilyen nyílt bírálat Mindszenty József bíboros hercegprímástól bátor, hősi tett volt! Üldöztetés járt érte. Az amerikai nagykövetségre menekítették, de ott sem volt biztonságban….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.



Hirdetés