Mese szóban és zenében

Különleges koncert résztvevői lehettek a középiskolás filharmóniai bérlettel rendelkező diákok tegnap az Ipolyi Kulturális Központban. Várnagy Andrea és Farkas Zsolt jóvoltából nemcsak ritkaságnak számító négykezes zongoraműveket hallhatott a közönség, hanem a zeneszámok között elhangzó magyar költők versei által irodalmi élményben is részesült.

A művész házaspár a mintegy ötven perces előadás során az élet különböző szakaszait mutatta be a születéstől a halálig, érintették az első szerelem csodáját, az öröm, bánat érzését, az elmúlás fájdalmát is. A Földi mese című műsort a Filharmónia kérésére kimondottan ennek a korosztálynak állították össze, a cél az élet és az igazi értékek bemutatása volt, mintát szerettek volna adni a kamaszok számára. Ezt és a kisebbeknek szóló Zeneképzelet című összeállításukat több mint félmillió gyermek hallotta, vidéki turnéik során eldugott kis falvakba is eljutottak, olyan helyekre, ahol a gyerekek csak nagy ritkán részesülhetnek hasonló komolyzenei élményekben.

A komolyzene és irodalom szépségei bemutatásának missziója mellett – mert ők ezt annak tekintik – van egy másik világuk is. Számos felkérést kapnak a tengeren túlról, többször koncerteztek New Yorkban, Chicagóban, St. Luisban, Clevelandben, s bejárták Kanadát is. Előfordul, hogy egyik nap egy magyarországi vagy kárpátaljai kis falu tornatermében, hátrányos helyzetű gyerekeknek zenélnek, néhány nap múlva pedig Amerika egy csillogó koncerttermében lépnek fel előkelő közönség előtt.

E kettősség, a missziótudat, a programok zsúfoltsága kapcsán az emberben több kérdés önkéntelenül is felmerül.

– Rangsorolják valamilyen módon a két világot, a csillogó amerikai koncerttermekét, illetve a kis falusi tornatermekét?

Farkas Zsolt: – Számunkra teljesen mindegy, hol játszunk. Más-más szempontból, de mindkét világ rengeteg felemelő érzést ad nekünk.

Várnagy Andrea: – Mindegy, hol, csak szülessen meg a csoda, ami egyaránt megérinti a hallgatóságot, s bennünket is, a lényeg, hogy nyomot hagyjon valami az emberek szívében.

 – Tavaly egyetlen hét alatt 21 iskolában léptek fel Jász- Nagykun-Szolnok megyében. Az idén mit mutat a statisztika?

 V.A.- Hasonlót. Épp most gondolkodtam el rajta, jó érzéssel, hogy  három nap alatt 1500 fiatal vett részt előadásainkon,ennyiükhöz  jutott el általunk a komolyzene, amit mi hatalmas sikernek könyvelünk el.

F.Zs. – Január közepén kezdtük el a filharmóniai bérletsorozatot. Pontos számot így kapásból nem tudok mondani, de az biztos, hogy az adott koncertek tekintetében húsz fölött járunk.

– Valahol azt olvastam, hogy minden fellépésükre külön metodikával készülnek, állandóan változtatják a programot. Nem elírás ez? Ha nem, hogyan kell ezt érteni?

V.A. – Attól függ, hogyan értelmezzük a külön-külön metodikát, a változó programot.  A zongoradarabok, versek nyilván adottak, de ami egészében egy előadáson történik, az részben improvizáció. Minden előadás különbözik a többitől, hiszen minden korosztály máshogy kell megszólítani Az is azonnal  érzékelhető, hogy az adott hallgatósághoz hogyan lehet közelíteni, milyen műsor lenne jó neki. Műsor közben is figyeljük a közönséget, reakcióikat, s igyekszünk menet közben ezekhez igazodni. Nem a magunk, a művészek önmegvalósítását tartjuk az elsődlegesnek, hanem azt, hogy a közönség érezze úgy, kapott valamit, egy kicsivel több lett, új élménnyel gazdagodott.

– Ha már szóba kerültek a korosztályok. Érzékelhető-e lényegi különbség az általános, ill. középiskolás korú közönség között?

F.Zs. – Igen. A kisebbek még felszabadultan, nyitott szívvel, gyermeki ártatlansággal követik az előadást, részt is vesznek benne. Jelentkeznek, a kérdésekre (esetenként kórusban) válaszolnak. A középiskolás már nehezebb dió, ők zárkózottabbak, több erőt kell kifejteni, hogy kapcsolat jöjjön létre köztük és köztünk, hogy a zene és irodalom üzenetét el tudjuk hozzájuk juttatni.

V.A. – A kicsiket sokkal könnyebb érzelmileg megközelíteni, a közös munkába bevonni. Nagyon megható, amikor koncert végén odajönnek hozzánk, megsimogatnak bennünket, és mondják, hogy ezentúl komolyzenét is fognak hallgatni, verset is fognak olvasni. Nekünk az ilyen élmények adnak újra és újra erőt a folytatáshoz.

– Említették az erőt adást. Önök mindketten hívők. A hit is ad valami töltetet? 

V.A. –. Időnként nagyon fárasztó a sok utazás, de a hitünk – abban is, amit csinálunk – erőt is ad, meg elhivatottsági érzetet is. Azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, ezt érzi és honorálja is mindenkori közönségünk.

– További sok szép találkozót a közönséggel, missziójuk sikerét kívánom, és köszönöm a beszélgetést.

Pásztor

Megosztás