Magyar Kultúra Napja –¬ Kölcsey Ferenc – Szatmárcseke

Közzétéve ekkor: 2018 január 22. 7:53

Sebők Emília

1823. január 22-én, 195 évvel ezelőtt fejezte be Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén a Himnusz, a Magyar nép zivataros századaiból) című nagy költeményének megírását, amelyre emlékezve ünnepeljük 1989 óta e napon a Magyar Kultúra Napját.

1815-től 1838. augusztus 24-én bekövetkezett haláláig Szatmárcsekén, e csöppnyi szatmári faluban élt a költő. Nem volt ez annyira idillikus, mint ahogy sok-sok év távlatából most gondolnánk. Mindössze 25 évesen került Csekére (akkor még így hívták a települést), mert a családi osztozkodásnál örökölt ott birtokot. Nem gondolta, hogy – kisebb megszakításokkal – de élete végéig itt a keleti végeken fog élni, vágyott vissza Pestre (akkor még, a városrészek egyesülése előtt nem Budapest!), amely éppen abban az időben kezdett az irodalmi élet központja lenni. Anyagi helyzete azonban nem tette lehetővé, hogy nagyobb ívű terveit végrehajtsa. Majd pedig meghalt az öccse, így neki kellett gondoskodnia megözvegyült sógornőjéről és árván maradt unokaöccséről. 

Ez a föld itt a Kölcseyek ősi birtoka. Szatmárcsekétől pár kilométerre egy másik község egyenesen a Kölcse nevet viseli.

De hiába az ősi kötődés, a nehéz körülmények nem egyszer megkeserítették a költő itteni életét. Szatmár akkoriban még a világ vége volt, ahol a feneketlen sáros utak gyakran azt is lehetetlenné tették, hogy egyik faluból a másikba menjenek az emberek. Kölcsey mégis megpróbált kapcsolatokat teremteni (levelezéssel, látogatásokkal) szűkebb környezetében is, de a kor fontos személyiségeivel is. 1832-ben megyei főjegyzővé, majd még abban az évben országgyűlési követté választották.  Mint szónok, a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tűnt ki először és nemsokára jeles beszédeivel országos hírűvé vált. A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi s művészi színvonalra.

A vidék azonban nem eresztette, halálát is így lelte: Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után – a szatmárcsekei református anyakönyv vonatkozó bejegyzésének tanúsága szerint forrólázban – 1838. augusztus 24-én Szatmárcsekén meghalt.

Kölcsey Ferenc emlékezete a szatmárcsekei református templomban:

Mivel Kölcsey gazdag és sokrétű életművének nagy részét Csekén alkotta, a település neve összekapcsolódik a költőével, ott járva lépten-nyomon az emlékezetével találkozhatunk. Mi gyakran látogatunk arra a vidékre, már-már második otthonunknak tekintjük. Csekébe is be-benézünk és fényképezünk.

A Kölcsey-kúria helyén álló Művelődési Házban emlékszobát rendeztek be Kölcsey Ferenc tiszteletére. A Történelmi emlékhely státuszt kapott hely ismertető táblája szerint: Szatmárcsekén állt Szatmár vármegye egyik legrégebbi családjának, a Kölcseyeknek a kúriája. Itt élt 1815-től 1838-ban bekövetkezett haláláig a 19. század elejének kiemelkedő irodalmára és politikusa, Kölcsey Ferenc. A költő Csekén írta a magyar nemzet himnuszává vált versét, az 1823-ban született Hymnust. Síremléke a szatmárcsekei temetőben található.

A költő első síremléke, a klasszicista stílusú oszlop így átkerült a református temetőből a hajdani családi kúria előtti kis parkba.

Szatmárcseke híres nevezetessége a népi csónakos fejfás temető, s itt található Kölcsey Ferenc impozáns, több oszlopos síremléke.

Szemtől szembe


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés