Magánérdek kontra közérdek. Vita a szakállasi kisajátításokról

Közzétéve ekkor: 2019 augusztus 3. 17:05

Pásztor Gábor

Parázs vita, időnkénti taps, s a végén bekiabálások jellemezték a szerdai, július 31-i közmeghallgatást Törökszentmiklóson. Pontosabban annak utolsó felvonását, amikor is több szakállasi telek ingatlanonként száz egynéhány négyzetméternyi vízparti részének önkormányzati megvásárlásáról, ill. kisajátításáról folyt  feszült hangulatban diskurzus az önkormányzat és a telektulajdonosok egy része között. A tét a vízparti út közösségi használata volt.

Utóbbiak alaposan felkészültek az összecsapásra, egy 14 tagú érdekcsoporttal jelentek meg, dokumentumokat hoztak magukkal, és megbízták Stummer Attila helyi vállalkozót, készüljön fel, legyen a közösség szószólója. Az évekre visszanyúló ügy végigkövetése nem célunk, a felek közötti igazságtételre sem vállalkozunk. Úgy tűnt, mindkét fél követett el hibákat az évek folyamán, s olyan sérelmek halmozódtak fel, amelyeket ma már nem lehet feloldani.

A lényeg dióhéjban az, hogy 20-30 éve létezik egy vízparti út, amely révén mindenki számára megközelíthető volt a part és víz. Használatával soha nem volt gond, most azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Nem tudni miért, de tény, hogy akik most sérelmezik, hogy telkükön mások haladnak át, korábban maguk is ezt tették.

Ugyanők most úgy gondolják, egészen a partig, esetleg a vízbe lenyúló telkük az ő magántulajdonuk, azt más nem használhatja. Hogy ennek nyomatékot is adjanak, kerítéssel lezárták telküket s ezzel az egyetlen utat is. Az önkormányzat kivásárlási, kisajátítási szándékára, ami azért történne, hogy a vízparti út  mindenki számára járható legyen, kijelentették, ők a sajátjukból egy  négyzetcentiméternyit sem hajlandók eladni, a város építsen máshol utat.

Stummer Attila régi, vélt vagy valós sérelmeket sorolt fel: Állítása szerint nem kaptak soha tájékoztatást az önkormányzat terveiről, folyamatosan megtévesztő nyilatkozatokról, információkról értesültek, egyes képviselők nem egy alkalommal felelőtlen, személyes jellegű kijelentéseket tettek, amelyekből kiderült tájékozatlanságuk, hozzá nem értésük. Sérelmezték azt is, hogy az önkormányzat által fölajánlott vételi ár töredéke volt a megvételre kért területek valós értékének. Sok minden másról is szó esett, amelyekről terjedelmi okokból nem tudunk foglalkozni.

Kiderült, hogy a sérelmek nem egy esetben megalapozatlanok. Markót Imre polgármester elmondta, hogy az önkormányzat minden törvényi kötelezettségének eleget tett, 2016-ban meghirdette a  településrendezési tervet,  ez ügyben többször lakossági fórumot is tartott, amelyre azonban a mostani panaszosok közül senki nem ment el. Mint mondta, senkit nem lehet kézen fogva a fórumokra elvinni, mindenkinek saját érdeke az őt érintő ügyekben tájékozódni. Ennek ellenére Fejes Tibor képviselő maga is hiányolta az érintettek személyre szóló meghívását, megfelelő tájékoztatásukat.

Ezt követően megismétlésre került a testület részéről, hogy az ingatlantulajdonosok a kiajánlott vételárat nem kötelesek elfogadni, ellenjavaslattal élhetnek, melyet az önkormányzat mérlegel, majd ezt követően, vagy tesz egy kompromisszumos javaslatot, vagy elfogadja a másik fél ajánlatát. (Ezt hívják alkunak.) Nyilván az is lehetséges, hogy az alkufolyamat nem visz el a megegyezésig. Ha ez nem sikerül, következik a kisajátítási eljárás, s egy független „döntőbíró” eldönti, kinek van igaza.

A vita tovább folyt, s egy idő után Serfőző István képviselő megjegyezte, eddig nem derült ki, mi a célja a tiltakozó ingatlantulajdonosoknak. Ha a vízpart út nyomvonalában egyetértés van, már csak az árról kell beszélni. De úgy tűnik, nem erről van szó. Inkább arról, hogy valamiért, az érintett tulajdonosok semmi áron nem akarják a parti utat ismét közkinccsé tenni, s akkor viszont nincs miről tovább tárgyalni. Lassan kiderül, hogy a tiltakozók azért jöttek ide, hogy saját önös érdeküket védjék.

– Mit jelent ez a gyakorlatban? – tette fel a kérdést. – Azt, hogy nincs az a pénz, amiért önök területük akár egy négyzetcentijéről lemondanának, amelyet az önkormányzat megvenne. Miért?  Amíg ez nem tisztázódik, nem haladhatunk előre. –

Ez után aztán minden egyértelművé vált. Stummer Attila kimondta, hogy az általa képviseltek telkük vízparti részéből semennyit nem akarnak eladni, az nekik kell. Ez a dolog lényege, nincs mit kerülgetni. Álljon el az önkormányzat a kivásárlásról vagy kisajátítástól, mondjon le a vízparti út közösségi használatáról, e célból építsen másikat.

A tiltakozók által javasolt út, amelyhez ingyen ajánlottak fel területet, elképzelésük szerint a gát tövénél lenne kialakítva. Szakértők szerint sem szélessége, sem elhelyezkedése nem teszi lehetővé, hogy a későbbiekben itt közműveket lehessen elhelyezni. A panaszosok saját költségen elvégeztettek egy, az általuk javasolt részre vonatkozó geodéziai vizsgálatot. Ebből kiderült, hogy a szükséges infrastruktúra kiépítése nem oldható meg gazdaságosan, az több mint 24 milliós plusz költséggel és további ingatlanvásárlással  járna. Ráadásul ehhez új stratégiai döntést kellene hoznia az önkormányzatnak, módosítania kellene a meglévő településrendezési tervet, ami önmagában is éves hosszúságú folyamat.

Innentől kizárt lett a megegyezés lehetősége. Serfőző István megjegyezte, hogy ő megérti, hogy a telektulajdonosok védik saját érdekeiket. Ezzel szemben viszont van egy közösségi érdek is. A víz, a Holt-Tisza ezen része egész Törökszentmiklósé. Ha minden úgy marad, ahogy a megjelent szakállasi tulajdonosok szeretnék, a miklósi lakos nem tud kimenni a vízpartra, azok a horgászok, akiknek van itt stégje, de telke nincs, nem tudják a stégjüket megközelíteni, a sok horgász, aki engedélyt váltott ki erre a területre, nem tudja a vizet megközelíteni. Azért, mert a tulajdonosok egy része a telkét s ezzel az utat lezárta.

Mivel az említett miklósi közösség sokszorosa a tiltakozók érdekközösségének, a jogszabály a nagyobbat részesíti előnyben. Erről szól a kisajátítási törvény. Ha a Kormányhivatal vagy a bíróság kimondja, hogy a nagyközösségi érdeke fontosabb, mint a kicsié, nincs tovább vita. Akkor így is, úgy is meg kell egyezni, az érintett területet át kell adni. A dolog egyébként is pikáns, mert a tulajdonosok egy részének semmi gondja nincs a vízparti úttal, már beleegyezett a telkek vonatkozó részeinek eladásába.

Erre az okfejtésre a telektulajdonosok közül többen bedühödtek, bekiabáltak, komoly hangzavar keletkezett, s a közmeghallgatásnak ezt a  részét le kellett zárni. S hogy ne legyen teljesen politikamentes a dolog, az érdekvédelmi csapat Stummer Attila felkiáltásával: –  Októberben majd megköszönjük! –  távoztak.

***

A folytatásra a vártnál jóval hamarabb sor került. Markót Imre polgármester már másnap, csütörtökön rendkívüli testületi ülést hívott össze, amelyre a szakállasi telektulajdonosok minkét tábora, az előző napi panaszosoké, és az útlezárások miatt közlekedésükben ellehetetlenült számos szakállasi ingatlantulajdonos eljött. A gyors lépést az indokolta, hogy az útlezárásokkal valamennyi ingatlantulajdonos közlekedése megoldhatatlanná vált, baj esetén még a tűzoltók, a rendőrség, a mentő sem tud az egyébként járható vízparti úton közlekedni. De  megoldhatatlanná vált a vízügyi feladatok ellátása is, s ez ügyben az illetékes szerv már korábban kérte az önkormányzat segítségét.

Markót Imre polgármester az ülés elején jelezte,  ha  a felek az útlezárás dolgában most sem jutnak egyezségre, az önkormányzat addig is, míg jogi úton el nem dől a kérdés, élve törvény adta jogával, birtokvédelem címén az utat lezáró kerítéseket elbontatja.

Rögtön kiderült, hogy megegyezés nem lesz. Stummer Attila huszonkét tulajdonos nevében bejelentette, hogy pert indít az önkormányzat és minden magánszemély ellen, aki a telkükön (azaz a vízparti úton) keresztülmegy.

Szót kértek az útlezárások miatt érdeksérelmet szenvedettek is. Egy gödöllői  tulajdonos elmondta, neki teljesen mindegy lenne, hol megy az út, csak be tudjon jutni a telkére. De nem tud, mert másik nincs, a gáton való közlekedés engedélyezéshez és fizetéshez kötött, a vízparti utat pedig a telektársak lezárták. Egy olyan felhőszakadás után, mint előző nap volt, lehetetlenné válik a birtokra be vagy onnan kijutni.

Kazinczy Istvánnak, Tiszatenyő polgármesterének magántulajdonában egy, községének három telke van az érintett területen. Sérelmezte a kaotikus állapotokat, elmesélte, hogy volt olyan eset, amikor a kórházból éppen kikerült asszonyt a férjének ölben kellett a sárban bevinnie a telekre, mert az eső miatt az megközelíthetetlenné vált. Sürgette a mielőbbi megoldást, s kérte a tiltakozókat, legyen bennük annyi emberség és belátás, hogy szabaddá teszik a közlekedést. A miklósi önkormányzat és a kivásárlással/kisajátítással érintett tulajdonosok közötti vita folyamatában ne az ártatlanokat „büntessék” ezzel az útlezárással.

Mindez semmit nem használt, a vita még folyt volna tovább, de annak parttalanságát látva, Markót Imre szavazásra bocsátotta a dolgot. A képviselő-testület egyhangúlag megszavazta, hogy a kerítéseket, egyéb akadályokat elbontatja, az elbontott anyagokat elszállíttatja, és azokat zárt helyen megőrzi, míg a tulajdonos jelentkezik értük.

U.i.: Pénteken az útlezárás felszámolásával megbízott cég, nem tudta feladatát teljesíteni, mert a panaszos ingatlantulajdonosok saját testükkel akadályozták ezt meg. Szerencsére erőszakos cselekményre nem került sor! Így az áldatlan állapot  konzerválódott!

Szemtől Szembe


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés