Lesz-e Törökszentmiklósnak tiszai szabadstrandja?

Pásztor Gábor

Óballáról úgy tizenöt éve szinte semmit nem lehetett tudni. Azt igen, hogy a száz fő körüli lakosú, háromutcás kis zsákfalu Törökszentmiklóshoz tartozik. Meg a horgászok és a természet megszállottjai tudták, hogy ideális hely horgászatra, a nyugodt aktív pihenésre, túrázásra. Ma már más a helyzet. A falunapok (idén immár a 14. ), a 10 alkalommal megrendezett Óballa-maraton, melyen az első rendezvényen hatan, tizedjére pedig már 370-en indultak, ismertté, sőt kedveltté tették.

A Wikipédia azt írja, hogy Óballának korábban volt két külterületi lakott helye is: Kis-Bala, valamint Újbala, de ezek mára gyakorlatilag megszűntek. Ez a megállapítás igaz, de nem azt jelenti, hogy az egyik, Újbala – ma már Újballa – teljesen néptelen lenne. Mezőgazdasági jellegű terület ugyan, de található ott néhány tanya s csaknem állandó jelleggel lakik ott öt-hat fő is. Ezt sem valószínű, hogy sokan tudják. Azt viszont többen, hogy van egy gyönyörű kincse, a Tisza.

De miért vált aktuálissá most ez, miért kell most beszélni róla? Elsősorban Tiszapüspöki miatt. Előre szólok, eszem ágában nincs nimbuszát csökkenteni, tudom, sokan imádják az ottani tiszai strandot, ha akarnám, se tudnék senkit lebeszélni róla. Nem is akarok, magam is negyven éve járok oda, a Tiszának én is imádója vagyok. De! Valahogy éppen ezzel a negyven évvel van bajom.

Ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott. Annak idején nagyobb volt ott az élet, telkeket osztottak, a miklósiak építkeztek, a cégek nyaralókat építettek, bolt volt, presszó, az emberek egész nyáron kint éltek. Valóságos üdülőváros alakult ki a folyó közvetlen partján, kövesút épült, rendszeresen jártak a buszok.  Ma már ebből semmi nincs. Persze, a múlton fölösleges merengeni, a rendszerváltás mindent megváltoztatott, a nagy cégek megszűntek,az üdülők tulajdonosai megöregedtek, a fiatalok pedig a várost is itt hagyták.

A Tisza, a víz szerelmeseit mindez valószínűleg nem zavarja, fürödni, úszni, természetben víz mellett lenni üdülők, bolt, presszó nélkül is tudnak. Valószínűleg a busz sem hiányzik, a legtöbben kocsival járnak ki, sokan pedig kerékpárra pattannak, s még munka után is leugranak csobbanni egyet. Az viszont már zavaró lehet, hogy egyre inkább érződik, gazdátlan minden. Az strandra vivő út állaga annyira leromlott, hogy alig lehet közlekedni rajta, a partot  hol gondozzák, hol nem, Tiszapüspöki önkormányzatának hol van pénze erre, hol nincs. Bander József polgármester legutóbb azt nyilatkozta, nincs  pénz az idén a költségvetésben a strandra, egyébként sem tudnának úszómestert szerződtetni, mert a képzett szakemberek már elszegődtek más fürdőhelyekre, hosszabb időre, hiszen Püspökiben csak másfél-két hónapig tart a hivatalos szezon. Büfé hasonló okok miatt nincs, ugyanis egy vállalkozónak sem éri meg két hónapra vendéglátó egységet üzemeltetni…

De ez még mindig nem a legnagyobb baj lenne. A baj nem emberen múló, a baj maga a folyó, amely szeszélyesen és a fürdőzők számára igen hátrányosan megváltozott. Az, hogy szerencsés esetben is csak július közepétől augusztus végéig jó a strand, s hogy a part sem olyan már, mint régen. Régen ez hatalmas és sík  volt, a sekély vízben messze be lehetett menni a folyóba, a kisgyerekeket sem kellett különösebben félteni. Most meredek a part, hirtelen mélyül a víz, óriási, kiszámíthatatlanul veszélyes gödrök vannak már két méter után. Nem véletlen, hogy a parttól egy-két méterre van a bóják közti kötél, az úszni nem tudók, a gyerekek csak közvetlenül a víz szélében tudnak tocsogni. A szülőknek pedig egy pillanatig nem lehet elmélázni, állandóan ugrásra készen kell lenniük. És ez valószínűleg a jövőben sem fog javulni, sőt a természet tendenciáit elnézve  – szeretném, ha csapnivaló jós szólna belőlem – csak rosszabbodni fog.

Ugyanekkor itt van a várostól mintegy tíz kilométerre Újballa. Vannak ismerőseim, akik kíváncsiságuktól hajtva az idén vették a fáradságot, végigjárták a Tiszát, s majdnem minden szabadstrandot megnéztek. Magam kerékpáros vándortúrákat vezettem a folyó menti gáton fölfelé is lefelé is. Ballán ugyan sosem voltam, de az olvasóktól kapott fényképeket nézegetve arra a megállapításra jutottunk, szigorúan csak a fürdési lehetőséget, a partot nézve, az újballai Tisza mindenképp dobogós helyet érdemel. De a szavak helyett beszéljenek inkább a fotók. Látni az óriási, messze a vízbe nyúló félszigeteket, a sekély vizet, hogy messze be lehet menni  a folyóba, hogy az egészen kicsi gyerekeket sem kell félteni. És még árnyék is van.

Fotó: Balog Lőrinc

Fotó: Turcsányi Csaba

Fotó: Turcsányi Csaba

A fotókban gyönyörködve, adódik a kérdés, miért van ez a  csodálatos hely parlagon?  A tulajdonos, Törökszentmiklós önkormányzata nem tud róla? Hogyne tudna. Markót Imre polgármester már tavaly tavasszal a következő nyilatkozatot tette közzé Facebook-oldalán.

Azóta nem hogy 17, de 18 nyara is elmúlt, s Törökszentmiklós még mindig nem rendelkezik tiszai szabadstranddal. Sőt megközelíthető fürdőhellyel sem! Elsősorban azért, amit a város első embere akkor bizakodva fogalmazott meg, és még fotót is csatolt hozzá: gyalog a medert meg lehet közelíteni. Akkor igen, de akkor is csak gyalog! Azonban van másik fénykép is. Ez egy komolyabb eső után készült két nappal, s látszik, hogy gyalog egyáltalán nem lehet közlekedni, kocsival sem, a fotó készítője nagy bátorságról tett tanúságot, amikor egy erős terepjáróval nekimerészkedett az útnak. Az után az eső után egyébként még két hét múlva is járhatatlan volt a lejáró. S mivel gyakran volt eső, a mostani nyár jó részében a partot meg sem lehetett közelíteni.

Fotó: Markót Imre Facebook-oldala

Fotó: Papp Miklós Bálint

Azóta miért nem történt semmi? Vagy a háttérben történt, csak Isten malmaim lassan őrölnek? A polgármesteri nyilatkozatban miért volt a feltételes mód: rendelkezhet? Kíváncsiak voltunk, mit mond  minderre Markót Imre.  Azt gyanítottuk, hogy nem lesz egyszerű a kérdés, annak több összetevője van. Hogy a megoldás nem csak az önkormányzaton múlik. De nem gondoltuk, hogy ennyire bonyolult a dolog. A beszélgetés során derült ki, hogy a polgármester a Facebookon nem véletlenül használta a feltételes módot.

– Mielőtt a részletekbe merülnénk, tekintsük át a vonatkozó tulajdoni-és jogi viszonyokat! Induljunk ki abból a tényből, hogy Óballa és Újballa Törökszentmiklóshoz tartozik.

– Kiindulhatunk, de ez rossz kiindulási pont. Rossz, mert a települések ugyan valóban Törökszentmiklóshoz tartoznak, de a vízhez, a strandhoz kapcsolódóan a város semmiben sem tulajdonos vagy kezelő. Az ártér a lejáró úttal a Hortobágyi Nemzeti Parké,  a folyó a KÖTIVIZIG-hez tartozik, az engedélyezés pedig az ÁNTSZ jogköre. Ráadásul az ártéri erdők állami vagy magántulajdonban vannak. Tehát bármerre szeretnénk lépni, a felsoroltak közül valamelyikkel, de lehet, hogy közülük többel is egyeztetni kell, bármihez az ő hozzájárulásuk kell. Ez eleve megnehezíti a dolgunkat.

– Tavaly tavasszal el is kezdte az egyeztetést önkormányzat a Hortobágyi Nemzeti Parkkel, illetve a KÖTÖVIZIG-gel. Ezeknek a tárgyalásoknak mi lett az eredménye? Nem jártak sikerrel?

– Akár járhattak volna is, de a tárgyalások hamar befejeződtek. Gyorsan kiderült ugyanis, hogy egy szabadstrand megnyitásának olyan jogszabályi feltételei vannak, amelyeket anyagiak miatt nem tudunk teljesíteni. Nem sorolok fel mindent, de mint üzemeltetőnek biztosítani kellene a vízvételi, azaz az ivási, mosdási lehetőséget, illemhelyeket, tusolási, öltözködési lehetőséget, parkolóhelyet, hulladékgyűjtőket kellene telepíteni, a hulladékot naponta el kellene szállítani Ezekhez persze terület kell, amit az adott tulajdonostól ki kellene bérelni vagy meg kellene venni. A fürdésre alkalmas területet kötelekkel, bójákkal, táblákkal ki kellene jelölni, biztosítani az elsősegély-nyújtási lehetőségeket, szakképzett úszómestert szerződtetni. És még lehetne sorolni.

– Ezekbe tört bele  a Tiszapüspöki önkormányzat bicskája is az idén.

– Alighanem, és már nem először. Pedig az alapfeltételek ott már régóta, még a rendszerváltás előtt meg lettek teremtve, volt út, víz , parkoló, stb. Ezeket hosszú egyeztetések során nekünk még ezután kellene megvalósítani Erre sajnos nincs keretünk.

– Ezek szerint az önkormányzat nem tudott, tud semmit sem tenni.

Ez nem egészen így van. Tavaly rendbe tettük a bekötő utat. Feltöltöttük, elegyengettük, járhatóvá tettük. Aztán megindult a fakitermelés, a magán erdőgazdálkodók rámentek az útra nehéz teherautóikkal, s oda lett az egész. Teljesen fel lett vágva,  járhatatlanná vált az út. Ahogy a fotón is látszik. S ez bármikor megismétlődhet. Arról nem beszélve, hogy ha egy komolyabb áradás van, a víz elönti az utat, visszavonulás után ott hagyja az iszapot, sarat.  Ezen a helyzeten csak egy zúzókövezés vagy bitumenezés segítene, erre viszont nincs keret.

– Üzleti szempontból sem érné meg a befektetés? Gondoljunk a budapesti Lupa-tóra, az abádszalóki Tisza-tóra. Igaz az elsőre óriási összegeket fordítottak, a második mostani kialakulásáig jó sok idő eltelt, de ma már mindkettő nemzetközi hírű. Kicsiben, jóval szerényebb keretek között nem lehetne valami hasonlót megvalósítani? Esetleg tőkeerős vállalkozók bevonásával.

– Sajnos nem. Azok tavak, a mi esetünkben pedig egy szeszélyes folyóról van szó amely erősen időjárás függő, ráadásul a balai szakasz alapvetően függ a kiskörei víztárolótól is. Ha ott valamiért elengedik a vizet, ez a partszakasz használhatatlanná válik. 2016-ban kétséges volt, hogy megtarthatjuk a Nagy Ugrást Újballan a Tiszán, mert alig volt part. De megtartottuk. Az idén viszont már nem, mert se part nem volt, se megközelíteni nem lehetett a folyót.

A Nagy Ugrás 2016-ban         Fotó:  You Tube

És ezért elgondolkodtató, érdemes-e rengeteg pénzt belefektetni. És ezért nem fogunk üzleti partnert találni. A tó esetében a part, a víz szintje gyakorlatilag állandó, ott egy vállalkozó tudhatja, ha befektet , évekre, évtizedekbe fektet bele, a rentabilitása, nyeresége évről évre biztosított. A Tiszánál ez nagyon rizikós. Egyébként, ha egy tiszai szabadstrandban igazán látna fantáziát, látná befektetései belátható időn belüli megtérülését, egy tőkeerős vállalkozó már rég lecsapott volna rá.

– Tehát akkor az újballai szabadstrandból soha nem lesz semmi.

– Azt nem mondanám, hogy soha, de jelenleg és még egy darabig az ehhez szükséges feltételeket nem tudja az önkormányzat biztosítani. Az viszont tervben van, hogy megvizsgáljuk, lehet-e, és milyen utat tudnánk építeni, hogy ha saját felelősségre is, de ki tudjanak menni a folyóhoz a Tisza-rajongók.

Szemtől szembe

Megosztás