Lendvai Ildikó szösszenetei

Közzétéve ekkor: 2019 január 11. 20:59

 

 

Rájöttem, mi a baj. Alapvető félreértés van köztünk és az állam között. Mi úgy tudjuk, az állam arra való, hogy az adónkból pl. rendszeresen elvigyék a szemetet, időben kifizessék a nyugdíjat, a kórházakban gyógyítsanak, az iskolákban tanítsanak, ne mászkáljanak patkányok a városokban, viszont működjenek a nyilvános WC-k. Ők valamiért úgy tudják, az a dolguk, hogy egy tucatnyi tévécsatornán dícsérjék saját magukat, idióta kérdőíveket küldözgessenek, és időnként a miniszterelnök boldog karácsonyt kívánjon vagy “helló, röfi!” felkiáltásokkal buzdítsa a háziállatokat.

Olyan ez, mintha csőtöréskor kihívnám a vízvezetékszerelőt, ő viszont egy fatális tévedés folytán úgy gondolná, hogy javítás helyett azt várom: énekelje el a Luxemburg grófjából a “Polkatáncos voltam egykor én” című dalt.

***

Annyira meg vagyok hatva. A miniszterelnök gyönyörűen beszélt a kormányinfón. Sajnálhatják azok, akiket nem engedtek be. Nekem ez tetszett a legjobban: “A magyar politika kiindulópontja, hogy a politika és az üzlet el legyen egymástól választva… Ha egy üzletember politizálni akar, garantálom, nem lesz rá sok esélye.” Sajnos arról nem beszélt, hogy mi van fordított helyzetben: ha egy politikus akar üzletelni. Igaz, azt ismételten leszögezte, hogy ő maga nem foglalkozik üzlettel. Ami nem szép tőle, mert ha ő így kivonja magát, akkor szinte elviselhetetlen terhek hárulnak a vőre, a papára, a családi barátra. Át kéne ezt gondolni.

Sajnos közben történt egy kis baleset. Leszakadt a plafon. Igaz, nem a Várban, hanem egy pesti kórházban, de ezek a plafonok nem mindig céloznak pontosan.

***

A kormány -helyesen- meg akarta venni Munkácsy Golgotáját. Viszont jó szokása szerint nem egyenes úton. Először tűzön-vizen át ragaszkodott a hatmillió dolláros árajánlatához, amely kevesebb volt, mint amennyiért a magyar-amerikai gyűjtő vette a képet. Kormánynyilatkozatok születtek, hogy egy fillérrel sem adnak többet, és majd jól kibabrálnak a tulajdonossal. Jogi umbuldával akarták megakadályozni, hogy a képéhez hozzáférhessen. Ezzel azt érték el, hogy a trükköt semmisnek mondó bírósági ítélet után most drágábban veszik meg, mint amennyit a tulajdonos eredetileg kért volna érte: a korábbi kilencmillió dolláros ár helyett tíz és fél milliót, azaz hárommilliárd forintot fizetnek.

De aggodalomra semmi ok. Majd megspórolják pl. az olcsó miniszterelnöki menzán. Ha szerényen úgy számolunk, hogy ott minden feleannyiba kerül, akkor már egymillió négyszázezer adag káposztáscvekedlin vagy csülkös bablevesen megtakarított pénzből ki is jön, amennyit a Munkácsi-stiklijükre ráfizetünk!

Ja, hogy utóbbi közpénzből megy, míg a menzán a kormányfő és kollégái a saját magánzsebükbe spórolnak?

istenem, hát minden nem stimmelhet. Már csak az a kérdés, eléggé szeretik-e a cvekedlit.


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés