Ladányiné Katika: „Én így vagyok kalibrálva”

Közzétéve ekkor: 2017 január 6. 10:00

katika

Kitüntetések között. Mindegyiket nem is tudja ölben tartani.

Szinte mindenütt ott van. Szinte mindig szalad, szervez, intézkedik. Bő húsz éve a helyi MEOSZ –csoport vezetőjeként és a Kapocs Alapítvány elnökeként tesz meg minden tőle telhetőt, hogy sorstársai, a mozgássérültek életét megkönnyítse, színesebbé. élhetőbbé tegye. Tavaly decemberben több mint két évtizedes munkája elismeréseként megkapta a Pro Urbe Törökszentmiklós Díjat. Ladányi Istvánné élete mindig mozgalmas, első szakaszában szinte regénybe illő, szomorú regénybe illő volt.

Markót Imre polgármester és Révi Attila alpolgármester adta át a Pro Urbe díjat

Markót Imre polgármester és Révi Attila alpolgármester adta át a Pro Urbe díjat

– A regény azzal kezdődik, hogy 1946-ban az ausztriai Paternionban megszületett, s azzal folytatódik, hogy általános iskoláit Szenttamáson végezte. Nem mindennapi helyszínváltozás. Hogyan született Ausztriában? De ha már ott született, hogyan került Magyarországra és éppen Szenttamásra?

– 1944-et írtunk. A II. világháború még zajlott, édesapám tartalékos tiszt volt, s számítani lehetett rá, hogy behívják. Nemrég kötöttek házasságot, s mivel nagyon nem akarták, hogy az újdonsült férj háborúba menjen, inkább kimentek Klagenfurt mellé egy magyar táborba. Ott vészelték át a háború hátralevő részét, s annak befejeződése után nem sokkal ott születtem meg én is.

Karácsonykor az Ipolyi Kulturális Központban.

Karácsonykor az Ipolyi Kulturális Központban.

Akkor már terjedtek a rémhírek, hogy otthon Magyarországon meghurcolják azokat, akiknek közeli hozzátartozói külföldön vannak, s mivel mindkét ágon éltek még a nagyszülők, az ő védelmük érdekében inkább hazajött a család. Mivel apai nagyszüleim Törökszentmiklósiak voltak, ide jöttünk.

– De hogy lett ebből Szenttamás? Az önéletrajzában azt olvastam, hogy osztályidegen volt. Ez mit takart?A kettő kapcsolódik?

–  Ez a mai fiataloknak már semmit nem mond, de az én korosztályom tudja, miről van szó. Apai nagyapám, akinek 170 hektár földje volt, mint kulák lett osztályidegen, a másik nagyapám pedig a Horthy-rendszer csendőreként. A kulák nagyapáméknak Bartában volt földjük, azt elvették tőlük, őket pedig kitelepítették Pécelre. Mi a Földvárhalom-dűlőben kaptunk lakhatást, s innen jártam a kisszenttamási általános iskolába.

Származásomnál fogva én kétszeresen is osztályidegen lettem. Ezért aztán az általános befejezése után nem vettek fel a Bercsényi Gimnáziumba, s végül Jászapátiban sikerült leérettségiznem. Én kis naiv, még az egyetemi felvételivel is megpróbálkoztam, természetesen teljesen reménytelenül.

– Érettségi után Budapesten kezdett dolgozni,  aztán rövidesen visszakerült Miklósra. Hogy került oda, és miért került vissza?

– Édesapám öccse Budapesten lakott, náluk lakhattam, s úgy gondoltam, a fővárosban könnyebben találok munkát. Ez így is volt, Kőbányán kaptam állást, de nem sok időt tölthettem ott. Jött otthonról a levél, hogy édesapámat agyvérzés érte, s én hazajöttem. Állást kerestem, s azóta is itt élek.

Egy másik karacsony Kenderesen

Egy másik karacsony Kenderesen

– Két éves korában paralízises lett (ma már ez se mond semmit), így járt iskolába, s így dolgozott csaknem negyven évig egyetlen munkahelyen. Betanított munkásként kezdte, üvegműves szakmunkásként folytatta. Nem éppen mozgássérülteknek való munkák. Hogy bírta ?

Szerencsére mindkettő ülőmunka volt, ami lényeges könnyebbséget jelentett. Amúgy pedig soha nem voltam egy nyavalygós típus. Rengeteget dolgoztam én, talán többet sok egészséges embernél. A rossz lábammal felástam a 400 négyszögöles kertet, dolgoztam a háztájiban, még építkezésből is vettem ki részemet.  A paralízis következtébeni mozgáskorlátozottság igazából soha nem gátol semmiben. 1991-ig dolgoztam, akkor leszázalékoltak, 2006-ban pedig nyugdíjba mentem.

Készül a zsíros kenyér a szemétszedő akció résztvevőinek.

Készül a zsíros kenyér a szemétszedő akció résztvevőinek.

– Ezekkel párhuzamosan pedig megkezdődött második élete. Már 1985-ben a megyei MEOSZ (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége) tagja, 1995-től pedig a helyi MEOSZ csoport vezetője, ill. a Kapocs Alapítvány (Kapocs a Mozgássérültek Segítésére Alapítvány) elnöke. Mi az összefüggés és különbség a két szervezet között? Funkciójuk, céljuk gyakorlatilag ugyanaz.

– A MEOSZ országos szervezet megyei és városi alegységekkel. a Kapocs pedig egy helyi, Törökszentmiklóst és kistérségét magába foglaló alapítvány. A helyi mozgássérültek az országos szervezettől kapnak, amit kapnak, ami jut, s ez nem mindig és nem mindenre elég. Ezért létrehoztunk egy alapítványt, amelyik aspirálhat az adók 1%-ára, adományokat, felajánlásokat fogadhat el, pályázhat különböző forrásokra, önkormányzati támogatást kérhet. Ezek a bevételek itt maradnak, helyben használódnak fel, s az itteni mozgássérülteket tudjuk belőlük segíteni.

– Nagyon gyakran összefutunk, s mint a bevezetőben írtam, állandóan szervez, intézkedik. Miket szervez, s mik tartoznak a hétköznapi munkák közé?

– Segítőimmel minden évben megszervezzük a nőnapot, a rokkantnapot, a karácsonyt. Egészségügyi felvilágosításokat, szűréseket, gyógyászati segédeszköz-bemutatókat szervezünk, sokszor a Cukorbetegekért Egyesületével közösen. Részt veszünk a kulturális seregszemléken. Emellett rendszeresen tartunk fogadóórákat, évente 250-300 mozgássérültnek nyújtunk segítséget a fogyatékossági támogatás-igényléshez, akadálymentesítési támogatás megszerzéséhez szükséges ügyintézésben, tanácsokat adunk egyszeri segélykérelmek fellebbezések írásához, és még lehetne sorolni. De sokszor egy kiadós beszélgetés magában is jótékony hatással jár.

musor– Miért csinálja ezt Katika? 70 éves Nem jobb volna nyugodt, nyugdíjas életet élni?

– Nem hiszem, hogy képes volnék rá. Én így vagyok kalibrálva, ilyen nyughatatlannak, örökmozgónak. Természetesen megcsinálom, de engem nem elégít ki az ablakpucolás, a főzés és takarítás. Emellett szeretem az embereket, szeretek tenni értük, szeretek hasznosan élni. Tiszatenyőn, egy környezettanulmány során találkoztam olyan féllábú emberrel, aki nyilván  keservesen, de ásta a kertet. Megkérdeztem tőle, miért kínlódik, miért csinálja.. Azt válaszolta, azért, hogy hasznossá tegye magát, a haszontalanság tudatával nem tudna élni. Amikor ezt vagy ilyen jellegű kérdést tesznek fel nekem, mindig ő jut az eszembe.

– Munkáját több fórumon is elismerték. A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjének birtokosa, J-N-Sz Megyei Szociális díjat kapott, átvehette a megyei MEOSZ elismerő oklevelét, s tavaly decemberben Pro Urbe Törökszentmiklós Díjban részesült A felsorolás sorrendje egyben időrendi sorrend is, először országos díj, utoljára pedig a városi. Nem fordítva szokott ez lenni?

– Valószínű. De ez így alakult. Hogy miért, nem tudom, nem is töröm a fejem rajta. Egyformán örülök mindegyiknek, jól esik, hogy munkámat ily módon is elismerik. Mindegyik elismerés megerősített a hitemben, hogy nem fölösleges, amit csinálok, mindegyik új erőt adott.

– Meddig csinálja még?

Kifulladásig, amíg erőm,  energiám engedi. Mondtam, így vagyok kalibrálva

Pásztor

Mivel a címzettnek, Ladányiné Katikának nincs Facebook oldala – a gratulálok utólagos engedelmével -, csatolom az ott található gratulációkat. (Pásztor)

Borbála Kovács:  Gratulálok a szép sikereidhez, sok boldogságot es erőt kívánok a továbbiakhoz is.

Béláné Barócsi:  Gratulálok!

Gizella Révi:  Örülök,hogy barátnőd lehettem

Rozi Potondiné:  Puszi Katika!

Magdolna Szeleiné Hegedűs:  Nagyon megérdemelte, jó egészséget kívánok

Aranka Szabó:  További erőt, egészséget kívánok, Katika!!

Csilla Tótáné Búzás:  Gratulálok Katika, további örömteli, sikeres tevékenykedést kívánok !


Megosztás

8 hozzászólás

  • Piroska Bana says:

    Dràga Katikàm! Gratulàlok Neked, s kivànok Neked sok sok aktív ès egèszsèges èveket! Büszke vagyok Ràd, s arra is hogy a 90′-es èvekben èn is segithettem a munkàdat a mozgàssérült csoportban. Nagyon sokszor jutnak eszembe az akkori küldetèseink, s hogy milyen lelkesedèssel vállaltuk a feladatokat. S hogy Neked mèg mindig van energiàd, csak respektàlni tudom ! Szeretettel gondolok ràd a tengeren túlról is ❤

    • Ladányi istvánné says:

      Köszönöm szépen.

      “Legyen előtted mindig út,
      Fújjon mindig hátad mögül a szél,
      Az eső puhán essen földjeidre,
      A nap melegen süsse arcodat, s
      Amíg újra találkozunk,
      Hordjon tenyerén az Isten.”
      (ősi ír áldás

  • Nagy Mihálynè says:

    Gratulálok a kitüntetèsedhez ès a kitartásodhoz kivánom mèg nagyon sok időt tudjál dolgozni meg a családoddal is akik melletted állnak puszi

  • Potondiné says:

    Gratulálok! Kívánok Neked erőt, egészséget és sok minden jót! Puszillak: Potondiné Rozi

    • Ladányi istvánné says:

      Köszönöm szépen.
      Az üvegműves munkát felváltotta a karitatív tevékenység

  • Bihari József says:

    Továbbra kívánom, hogy ilyen kitartóan és hittel végezd munkádat mint eddig tetted Katika! Üdvözlettel: Bihari Józsi

    • Ladányi istvánné says:

      Köszönöm szépen.
      „Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt a valamit -kerül, amibe kerül- meg tudjuk valósítani.” (Marie Curie)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.



Hirdetés