Korózs Lajos: Az utolsó pillanatig bízom az összefogásban

Közzétéve ekkor: 2018 március 24. 14:35

Csúcsra jár a választási kampány, a pártok frontemberei megállás nélkül járják az országot, az utolsó pillanatig megpróbálnak újabb szavazókat pártjuk és egyéni jelöltjeik mellé állítani. Nem kivétel ez alól Korózs Lajos, a szocialisták egyik húzóembere, a baloldal elismert szociálpolitikusa sem. A héten Jász-Nagykun-Szolnok megye 4. sz. választókörzetében járt, Kengyelen és Martfűn tartott lakossági fórumot Rózsa Endrével, az MSZP országgyűlési képviselőjelöltjével. Ez alkalommal beszélgettünk vele a közelmúlt egy-két történéséről és a közeljövővel kapcsolatos néhány gondolatáról.

– Emlékszik még rá, hogy úgy egy hónapja nagyon berágott Rétvári Bence államtitkárra? És arra is, hogy miért?

– Igen, és nem is egyszer, hanem háromszor. Egyszer akkor, amikor azt szerettem volna megtudni, hány ukrán állampolgár kért nyugdíj-megállapítást  Magyarországon, másik alkalommal azt kérdeztem tőle, hányan fagytak meg a tél folyamán,  harmadjára pedig az volt a kérdés, hány félmilliós, milliós vagy még több nyugdíjjal bíró ember él ma az országban. Egyik kérdésemre sem kaptam választ, s ez nagyon feldühített.

– Nem igazán ezekre az esetekre gondoltam. Inkább egy sajtótájékoztatóra, ami a fentieknél jóval nagyobb port vert fel.

– Ja, igen. Nyilván arra gondol, amikor egy alkalommal azt fejtegette a média munkatársainak, hogy lényegesen jobban élnek a nyugdíjasok, mint nyolc évvel ezelőtt, mert 2010-ben egy átlagnyugdíjból 1,3 mosógépet lehetett venni, ma pedig 1,6-et. Hozta még a tévét is példának ilyen vonatkozásban, meg egyebeket is, de azokra már nem emlékszem.

Na, ezen aztán tényleg nagyon kiakadtam, mert Rétfalvi megnyilvánulása a statisztika megcsúfolása volt. Hogy lehet a mosógépet, tévét vagy más műszaki eszközt a vásárlóerő növekedésének alátámasztására előhozni, amikor ezekből félévente,még rövidebb idő alatt újabb és újabb modellek jönnek ki. S az újak többnyire olcsóbbak, mint elődeik. Ez a butaság vagy tudatos félrevezetés csimborasszója.

Használni ugyan nemigen használt, de egy írásomban fel is homályosítottam, hogy ha már összehasonlítgatni akar, nézze a mindennapi megélhetés költségeit! Mert egy átlagszint alatt élő ember, egy kisnyugdíjas ritkán vagy sosem vesz mosógépet, tévét, de megélnie minden nap meg kell. Azt vegyük figyelembe, hogy egy év távlatában 14 százalékkal nőtt a tűzifa ára, 13 százalék körül a palackos gázé, 12 körül a széné. Fűteni pedig naponta kell (kellene) nem pedig csak hébe-hóba. Ha a táplálkozásról beszélünk, akkor arról beszéljünk, hogy40 százalékkal emelkedett a tojás ára, emelkedtek a tejtermékeké, az áfa csökkentés ellenére 10 százalékkal többe kerül a sertéshús, és még lehetne sorolni.

A szolgáltatásokról ne is beszéljünk. Nincs vízvezeték-, villanyszerelő, lasszóval kell fogdosni a szakembereket, s ha egyet-egyet mégis sikerül megcsípni, lassan már az átlagember számára is megfizethetetlen. Átlag alatt pedig egyre többen élnek. Mert az is teljesen hamis állítás, amire Rétvári is szívesen hivatkozik, hogy folyamatosan nő a nyugdíjátlag. Ez igaz ugyan, de miért? Mert az egyre szaporodó milliós nyugdíjak húzzák fölfelé az átlagot. A minimál nyugdíj hány éve nem emelkedett?! Ne is beszéljünk erről többet, mert ezen a cinikusságon, hazugsághalmazon csak felhergelem magam.

– Jó. Evezzünk más vizekre! Nemrég lemondott a  DK javára az egyéni képviselői kerületben való indulás jogáról. Annak idején azt nyilatkozta, ez áldozathozatal volt az ön részéről. Annyira fájó döntés volt ez?

– Lehet, hogy ezt a kifejezést használtam, de jelképesen értettem ezt, mert egyáltalán nem éreztem annak. Akkor is azt vallottam, az összefogás szükséges, s annak ellenére, hogy a jelek pillanatnyilag nem erre mutatnak, máig hiszek benne, ha az utolsó pillanatban is, de erre sor kerül. S ezért ha kell, áldozatot is kell tudni hozni. Az sem mellékes, hogy így az egész országban tudok kampányolni, nem csak egy választókerületben, s szerintem ez hasznosabb a baloldal számára.

– Nincs ennek a békés lemondásnak ahhoz köze, hogy tizenkettedikként az országos pártlistán biztos befutó hely van a jövő parlamentjébe?

– Mondhatnám azt is, hogy visszalépésemkor nem is létezett még pártlista, ami igaz is volna, de nem akarok álszent lenni. Azt hiszem, mondhatom, én a baloldal ismert és megbecsült tagja vagyok, s nagyot nem lehetett tévednem azzal, hogy a listán meglehetősen elől, bejutó helyen fogok szerepelni. Biztosat tehát, mivel éles szituációban nem voltam, nem tudok mondani, de úgy gondolom, a visszalépés akkor sem okozott volna komoly traumát, ha nem ilyen előnyös helyzetben vagyok.

– Naiv kérdés, mégis. Kincstári optimizmus nélkül. Hisz a győzelemben?

Feltétlenül, s azért, amit már mondtam az utolsó pillanattal kapcsolatban. Bízom a pártelnökök józan ítélőképességében, abban, hogy végül is felismerik jól felfogott érdeküket. Abban, hogy a megfelelő számú választókerületben meglesznek azok a potencionális jelöltek, akik képesek lesznek legyőzni fideszes ellenfelüket. Meg látva a szavazási hajlandóság növekedését,  ismerve a kormányt leváltani óhajtók nagy arányát, bízom benne, hogy sokan vesznek részt a választásokon, ami az ellenzék esélyeit növeli. Hódmezővásárhely – hiába próbálják utólag kicsinyíteni jelentőségét a Fidesz potentátjai – sok mindent megmutatott. Az előzetes jóslatok elsöprő Fidesz-győzelemről szóltak, aztán az eddig hallgatag emberek elmentek szavazni,és az ellenzék elsöprő győzelmet aratott. Az egyik fideszes fellegvárban! Mert az embereknek elegük lett.

Egy esetleges győzelem esetén minden egy csapásra megoldódik?

– Dehogy. Szó sincs róla. Mindenek előtt a demokratikus intézménystruktúrát kell helyreállítani. Új alkotmányt kell létrehozni, ebben az alapvető jogokat körültekintően rögzíteni, vissza kell állítani a fékek és ellensúlyok rendszerét. Új választójogi  törvényt kell kidolgozni. Ez nem kevés idő, de először ezeket kell megcsinálni, minden más csak ezután jöhet.

– Szociálpolitikai szakemberként miket tart a legfontosabb, elsőbbséget élvező feladatoknak?

– A legelső és legfontosabb visszaadni az önkormányzatoknak az elvett jogaikat. Ők vannak legközelebb az emberekhez, ők ismerik legjobban a problémákat, ismét meg kell adni a lehetőséget nekik, hogy bizonyos ügyekben helyben dönthessenek. Gondolok itt a helyi szociális problémák megoldására. A Fidesz megszűntette a rendszeres szociális segélyt, a lakhatási támogatást, eltörölte a méltányossági közgyógyellátást, az ápolási díjat és még sorolhatnám. Ezeket a kompetenciákat vissza kell adni az önkormányzatoknak, ők tudják, mikor, kiknek kell gyorsan segíteni.

Nagyon fontosnak tartom a nyugdíjrendszer átalakítását, a minimális nyugdíj jelentős megemelését, mert nagyon sok idős ember élete vált lehetetlenné, nyomorgássá. Megkerülhetetlen a rokkantnyugdíj kérdése. A Fidesz elvette a rokkant-, és baleseti nyugdíjat, ezeket vissza kell állítani, s vissza kell adni a velük járó jogokat is.

Estig lehetne mondani, de már csak egyet említek, a szolgálati nyugdíjat. A rendőrökre, tűzoltókra, stb. gondolok, akik szolgálati nyugdíját járandósággá alakították, s megadóztatták. Ki kell alakítani egy új rendszert, az adókötelezettséget pedig el kell törölni.

– Ennyi fért bele, kezdődik a lakossági fórum. Köszönöm a beszélgetést.

Pásztor

Szemtől szembe


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .



Hirdetés