Kísért a múlt, avagy háborúban a demokráciával

Demokrata vagyok! Az én értékrendemben, a demokrácia és a szabadság elválaszthatatlan fogalmak, szinte ikertestvérek. A közéleti munkámban mindig küzdöttem, és ma is küzdök azért, hogy e fontos értékek csorbát ne szenvedjenek, és a 89-es fordulat e két legnagyszerűbb eredményét most már mindig birtokunkban tudhassuk..

Mégis az 1956-os forradalom 55. évfordulója előtt két nappal a demokrácia nemes ügye a helyi önkormányzat rendkívüli testületi ülésén csatát vesztett és sajnos nem is az elsőt! Hiába volt a több mint félévszázaddal ezelőtti forradalmárok üzenete:

 „A szabadságot be lehet temetni, de elpusztítani nem!”

Van, akiknél ez süket fülekre talál, nem értik, vagy nem akarják érteni a gondolat örökérvé-nyűségét.

Különös volt, hogy az egyik rendszerváltó párt ( a FIDESZ ), képviselőcsoportja minden ellenkezés nélkül kiszolgálta helyi elnök asszonyának úri szeszélyét, és a képviselők kérdezési jogát, testületi ülésenként két darabban maximalizálta. Persze a vak is látta, hogy ez a lépés az ellenzék megfegyelmezését szolgálja, a más, a nem tetsző hangok elnémítását célozza.

Orbán Viktor elhíresült mondását (1998. december) – miszerint „Úgy látszik, a Ház (értsd a parlament) ellenzék nélkül is működik, talán nem lesznek olyan élvezetesek a viták, és elvesztünk néhány megfontolásra érdemes érvet is.” – ültetik át folyamatosan a gyakorlatba.

Már korábban csökkentették az önkormányzati ülés napirendjeihez való hozzászólás időtartamát. A behatárolt időkerettel való gazdálkodás keretei között a korábbi korlátlan hozzászólás lehetőségét, napirendenként mindössze kettőre csökkentették. A napirendek tárgyalását megelőző közérdekű kérdések feltételét eltörölték és helyette a napokkal korábbi határidőben leadandó írásos formát határozták meg.

A képviselői munkavégzésben – szakítva a húsz éves gyakorlattal – a szabad bizottsági tagság választás jogát eltörölték, mindenki csak a neki kijelölt bizottságban dolgozhat, akinek ez nem tetszik, az nem lesz egyetlen bizottságnak sem tagja, a döntés hozatal ezen szintjén nem fog semmilyen befolyással bírni.

Mindez nem volt elég! Az ellenzéknek a kérdezéshez való joga is zavarta a városi uralkodót és a gombnyomogató csapatával megoldatta problémáját.

A hatalom birtokában visszavágni nem úri dolog, de hát kibeszél itt urakról vagy úrnőkről!

Egy demokráciában az ellenzéket nem szabad elnyomni. Egy demokráciában nem lehetséges az, hogy egy fontos kérdésben mindenki egy véleményen legyen.

A már korábban idézett mondásban az igaz, hogy a Ház (itt helyben az önkormányzat) működik az ellenzék nélkül, de a demokrácia működéséhez az ellenzék jelenléte és tevékenysége elengedhetetlen, vagyis ellenzék nélkül nem működik a demokrácia!!

A helyzet pikantériája, hogy az alpolgármester asszony hosszan érvelve bizonygatta, hogy a polgármester asszonynak feltehető kérdések számának korlátozása a demokratikus jogok kiteljesedését jelenti. A fideszes többség ezt a halandzsát megértette, elfogadta és szavazatával a jogszerűvé tette.

A hatalom gőgje nem ismer határt, de a racionalitással is hadilábon áll. Minden hatalom megbukik egyszer és akkor ők ehetik az ellenzéknek ma maguk által sütött keserű kenyerét. Népi bölcsességünk szerint, aki másnak vermet ás, maga esik bele. A vidám változata szerint pedig előfordul, amikor visszanyal a fagyi! Úgy gondolom lassan-lassan egyre többen belátják, hogy hiba volt hatalmat adni ezek kezébe, mert a kapott eszközzel nem a közösséget szolgálják, hanem basáskodnak felette.

Konklúzióként álljon itt egy idézet és egy megállapítás:

„A hatalom birtokában szörnyű nehéz megőrizni az arányérzéket, a mértékletességet, na és persze az emberi méltóságot.”

(Molnár Éva regényíró)

Sajnos a városvezetőinknek nem sikerült a fenti értékek egyikét sem megőrizni, talán mert soha nem is birtokolták ezeket!

                                                                                               Serfőző István

U.i.: A blogban elrejtettem egy Orbán Viktor idézetet, aki megtalálja jutalmul megkapja minden elismerésemet!

Megosztás