Két kiállításnyitó egy napon

Ritkán történt ilyen Törökszentmiklóson, vagy talán sosem. November 14-én egy napon, egy órás eltéréssel két kiállítás is nyílt a városban, az egyik az Almásy úton a Kézműves Házban, a másik az Ipolyi Kulturális Központban. Annak, aki mindkettőn ott akart lenni, igyekeznie kellett, de a tárlatok megtekintésére bőven lesz idő. Azt viszont mindkettőre érdemes lesz fordítani.

Kiállítás házavatóval

Molnár Jánosné Borika, az egyesület elnöke

Törökszentmiklósi Kézműves Örökség Egyesületet 2005-ben alapította 14 kézműves azzal a céllal, hogy megőrizzék azt a sok szép kézműves tevékenységet, amit a mestereiktől tanultak. Székhelyük csaknem tíz évig a Helytörténeti Gyűjtemény volt, a tagok itt tartották foglalkozásaikat, itt tevékenykedtek. A közelmúltban a város központi részén, az Almásy úton állandó lakhelyül kaptak egy épületet, amit önzetlen vállalkozók segítségével az egyesület tagjai időt és energiát nem kímélve rendbe és „lakhatóvá” tettek, megszépítettek. S úgy gondolták, november 14-én, megalakulásuk évfordulóján, egy kiállítással egybekötve, ünnepélyes keretek között szeretnénk megnyitni az alkotóházat.

Az egyesület taglétszáma mára 25 főre bővült, soraikban található fegyverműves, díszműkovács, tojásíró, porcelánfestő, kályha és kemenceépítő, bognár – faműves , szalma – gyékény – csuhéfonó , fonottbútor-készítő, kosárfonó,hímző és szövő. Közülük hatan oktatói végzettséggel rendelkeznek.
„Munkáinkban csakis tiszta forrásból merítünk, a kézművességre helyezzük a hangsúlyt. Sokat fejlődtek a tagok, az eltelt évek alatt szép míves munkák készültek – mondja Molnár Jánosné Borika egyesületi elnök. – Számos meghívást kapunk a környező települések fesztiváljaira, de résztvevői vagyunk a Budapesti Mesterségek Ünnepének is. Munkáinkból az Országos Népművészeti Kiállításon is találnak tárgyakat a Népművészeti Múzeumban. A kiállításon Gelencsér Mária kas-és kosárfonó mester „Arany” minősítésű oklevelet kapott, melyre nagyon büszkék az egyesület tagjai.”

Az egyesület nemcsak Törökszentmiklóson mutatja be, mivel foglalkozik, hanem más városokban is szívesen vállalnak mesterség-bemutatókat, népi játékvezetést, szívesen fogadnak meghívásokat kézműves vásárokra, kiállításokra. Alkotóikat szívesen fogadják kiállításokra, egyénileg és több személyt együtt is.

Eddig a Múzeumban tartottak, ezután az új alkotó házban tartanak az ünnepkörökhöz kapcsolódva kézműves foglalkozásokat. Önkormányzati támogatással, több civil szervezet összefogásával valósítják meg évek óta
nagy sikerrel az Adventi vasárnapok programot, ahol a résztvevők megtapasztalhatják milyen jó érzés saját készítésű ajándékkal örömet szerezni a szeretteiknek. Az Advent 4 vasárnapja c. rendezvényükön a város lakosságán kívül a hozzájuk látogató vendégek is kipróbálhatják kézügyességüket, a kézművesek termékeiből vásárolva népszerűsíthetik alkotóikat, városunkat.

„Rendszeresen járnak hozzánk gyerekek és felnőttek is, akik kíváncsiak ezekre a kézműves tevékenységekre. Mi szívesen vezetjük be őket a rejtelmekbe –fejtegeti az elnöknő.  – Nyáron Mesterségről – mesterségre táborukba várjuk a gyermekeket, ahol játékos formában ismerkednek többféle mesterséggel. Álmunk még egy olyan családi tábor megvalósítása, ahol a gyerekek szüleikkel együtt lelhetik örömüket a kézművességben.”
Ez még megfelelő hely hiányában eddig nem sikerült. Nagyszerűen sikerült viszont a kiállítás, ami nagyban hozzájárul az egyébként is nyitott egyesület vonzerejének további erősödéséhez, a mesterségek megismertetéséhez és a kézművesség iránti érdeklődés felkeltéséhez.

Tolnay Klári arcai

Akár azt is mondhatnánk, hazajött a Tolnay Klári születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás, hiszen annak idején innen indult el. Balla István iparművész, a hagyaték gondozója csaknem húsz évvel ezelőtt ide kezdte gyűjtögetni, itt kezdte rendezgetni azt az anyagot, amelyből később felbecsülhetetlen értékű emlékkiállítás lett, mely a művésznő életútját bemutató fényképekből, személyes használati tárgyakból, családi ereklyékből, nagy sikert aratott színházi előadásokat idéző kosztümökből áll.

„ Ezt az anyagot itt, Miklóson raktároztam, itt rendszereztem – emlékszik vissza Balla István -, s ha szóba kerül, mindig elmondom, máig hálás vagyok Sülyéné Klárikának, a Művelődési Központ akkori igazgatójának, hogy erre nekem helyet és lehetőséget adott. Itt dolgozhattam nyugodt körülmények között, amíg el nem készült az életmű-kiállítás, amellyel aztán bejártuk az országot. Tolnay Klári haláláig velünk tartott a kiállításokra, s úgy végrendelkezett, hogy én kezeljem a hagyatékot. Miután ez a csodálatos művész a Nógrád megyei Mohorán töltötte gyerekkorát, halála után úgy döntöttem, itt keresek végső helyet a gyűjtemény számára. Megvettem a falu legszebb régi épületét, itt alakítottam ki egy vendégházat és múzeumot, amelyet Mádl Ferenc, akkori köztársasági elnök nyitott meg. Sok idő eltelt azóta, de Törökszentmiklósra mindig szívesen emlékezek, s ha hívnak, gondolkodás nélkül jövök.”

Ide és most természetesen nem a Tolnay Klári Emlékház anyaga érkezett, hiszen az állandó, bolygathatatlan tárlat, hanem egy külön e célra összeállított utazó kiállítás, amely nem véletlenül viseli a Tolnay Klári arcai címet. Amit itt láthatunk lényegében egy sok fotóból álló arcképcsarnok, amely kiegészül egy-két ruhadarabbal, cipővel. A képtár  a feledhetetlen színésznő ezerarcúságát mutatja be. A démonit, a bájost, az okost, az érzékit, a kislányosan kacért, a méltóságos nagyasszonyost és lehetne sorolni. A „kiegészítők” között látható a híres a palóc Katyi ruha, amelyben „szülőföldje” dalait énekelte, a pongyola, amelyet Graham Greene: Utazások nénikémmel c. darabjában Auguszta néni szerepében viselt, Blanche bordó ruhája A vágy villamosából és egy kosztüm a Társasjáték New Yorkban c. darabból, amelyben Piros Ildikóval és Cseke Péterrel szerepelt

De az ezerarcúság mellett mást is bemutat a portrésorozat és a kellékek. Egy életutat. A fotók végigkísérik Tolnay Klárit gyermekkorától utolsó fellépéséig, a már említett Társasjáték New Yorkban c. darabban. Ebben este még fellépett, szokás szerint színházi fotók örökítették meg, másnap pedig örökre eltávozott. Szimbóluma ennek az életútnak a kiállított két cipő is, az első gyerekkori cipőcske,amelyben megtette az első lépéseket, és az a tűsarkú, amelyben megtette az utolsókat, amelyet az utolsó fellépésén viselt.

Kisebb ez az anyag, mint ami Mohorán látható, mégis teljes, keretbe foglaló. Aki szerette Tolnay Kárit, azért, aki koránál fogva nem ismerte, de kíváncsi egy csodálatos művésznőre, azért nézze meg ezt a kiállítást.

Pásztor

Megosztás