Kedves Állatszerető Barátaim! II. (Befogad-lak)

A shar pei

Ahogy korábban is tettem, néhány mozzanatot ismét kiragadok a Befogadlak Törökszentmiklósi Állatvédő Alapítvány munkájából.
A közelmúltban sajnos több bejelentést is kaptunk mind a rendőrségtől, mind pedig a lakosságtól. A bejelentésekre természetesen kimentünk, és ennek következtében több kutyust is be kellett szállítanunk gyepmesteri telepünkre.
Annyi és annyi fájdalom gyűlt ez alatt a kis idő alatt össze bennünk, hogy nem is tudom igazából, hogy is foglalhatnám össze az eseményeket.
Bejelentést kaptunk egyrészről a Jókai út környékéről, hogy egy fajtatiszta sebesült shar pei kutyust találtak az árokban. Olyan sérülések voltak rajta, hogy azonnal orvoshoz kellett szállítanunk, ahol a sebeket összevarrták. A küzdelmünk itt még nem ért véget… ugyanis egy frissen műtött kutyust nem tehetünk csak úgy be a kennelbe a fertőzésveszély miatt. Lábadozóhelyiségünk nincs, ezért azonnali megoldást kellett találni. Sajnos tagjainknál már nincs hely… Végül, egy kedves házaspár vállalta, hogy gondozza a kis árvát, és biztosítja számára a megfelelő környezetet, amit most is nagyon köszönünk…
A másik eset, ami még a nagyon sokat tapasztalat tagjainkat is megdöbbentette, az volt, amikor rendőrségi bejelentés alapján egy kietlen pusztán, kötélen kikötve egy teljesen összemarcangolt pitbull kan kutyust találtunk. Ezt a kutyát szintén azonnal orvoshoz kellett vinnünk. Mostanra a sebek már gyógyulásnak indultak, gyógyszeres kezelés vár rá…

Az egyáltalán nem harcias pitbull.

Itt szeretnék megállni egy kicsit… a  fajta, a PITBULL… sokak számára a retteget… Nos, ez a kutyus egyáltalán nem volt félelmetes, lerítt róla, egyetlen vágya az, hogy ne bántsuk. Az orvosnál csak nézett és kérdezte szemeivel „Ugye, most már vége?” és igen vége… vége a harcoltatásnak… annak ami a pofiján látszik… annak, hogy a megszámlálhatatlan begyógyult seb tanúsága alapján ez a kutyus a poklok poklát megjárta, hogy most jelenleg is egy lyuk tátong a pofiján… Mindez azért, mert néhány „ember” abban leli örömét, hogy a kutyákat egymásnak ereszti és várja, hogy élet-halál harcot vívjanak… Ez a kutyus már nem harcos… egy megtört pára, aki csak azt szeretné, hogy ne bántsák…Már látszik a remény a szemében, de még fél elhinni, hogy vége a fájdalomnak…, Reméljük, idővel elérjük, hogy önfeledten játsszon és boldog legyen…, de ehhez még idő kell…
Aztán elérkezett a nap, a sétáltatós … igen, a vasárnap… Az a vasárnap, amikor 2. fokú riasztás volt kiadva megyénkre,… igen… amikor esett, és fújt a szél,… igen akkor… Mi ott voltunk,… és minden kutyust kihoztunk… kivéve egyet,… a pitbullt… Mióta az új telepünkön vagyunk új és új ismereteket, élményeket is szerzünk… Ahogy védenceink meghallják a hangunkat, elkezdődik az örömugatás. Nyílik az ajtó, és minden kutyus csóvál… és izgatott, tudják, mi jön.. Még azok is, akik most kerültek be… mintha tudnák… De egy kutyust nem látunk a kennel ajtajánál… a pitbullt… ugyanis ő a matracán heveredik, és amennyire csak tudja, összehúzza magát… nézzük, de ő eltekint mellettünk, hogy „Ő nincs itt… nem is láthatjuk”. Pedig ő ott van… nyitjuk az ajtót, belépünk, kedvesen beszélünk hozzá,  ő felnéz… mi kérleljük, hogy „Gyere te kis drága”. De nem jön még… a szeme ragyog, de nem mer elindulni… De aztán elkezdődik… csóvál… „Nézzétek, csóvál!”… eltelik 5-10 perc, és csak csóvál… olyan mintha elindulna, de mégsem.. aztán mégis csak elindul… Leszegezett fejjel lép oda hozzánk és csóvál, és meg tudjuk simogatni… Elkezdődött… De még nagyon nagy út vár ránk…

Szotyi

Más. A hetekben gondozónk szólt, hogy Szotyival baj van… piros folt van a combján… Elvittük az orvoshoz… Ahogy nyílt a kennel ajtaja, tudta, hogy indulunk újra doktor bácsihoz. Csóválta a farkát és várta, hogy a nyakörvet feltegyük, ugyanis ez a nagylány annyira ügyes már, hogy tudja, másképp nem indulhatunk el. Nyílik a kapu, majd az autó ajtaja. Tagunk beül hátulra, majd egy „Gyere Szotyi” – felkiáltás után már ölben ez a közepes méretű nagylány. Indul az autó, Szotyi jobbra-balra tekint az ablakon, közben néhány puszit kapunk tőle. Én, aki vezetek, csak azt hallom, ahogy a kis farkával az ülés hátulján dobol, majd hátulról emberi hang szól… „Nézzenek oda csóva-csóva és meg se áll. „ Megérkezünk…, kiszállunk…, Szotyi vár… majd elindulunk az asztal felé. Forgatjuk jobbra, balra, majd hátára ezt a közepes, nem kis súlyú kutyust.., de ő tűr… A doki közben kommentálja. Fogják, ez egy kicsit fájni fog neki! – Szotyi meg se rezzen… Majd a doki újra szól! „Fogják, ez most nagyon-nagyon fájni fog neki!” – Szotyi kicsit megrezzen, de tűr… Igazi nagylány… Indulunk, Szotyi ballag az autóba, majd a telepre és végül a kis kenneljébe… ahol újra a kis barátnőjével van.

Jövő héten újra visszük, mert egyenlőre még semmit nem tudunk, mi lehet a baja. De egyre rosszabb állapotban van. A doki talált egy szúrt vagy lőtt sebet, és gyanakszik allergiás reakcióra is, de még sajnos semmit nem tudunk… Várunk….
A történeteket folytathatnám még…, de mindig jönnek újak és újak és csak egy-egy szeletet ragadok ki… Aki  többre is kíváncsi, jöjjön ki hozzánk és nézzen meg minket. Attól pedig, aki támogatni szeretné munkánkat, szívesen fogadunk tárgyi illetve anyagi támogatást egyaránt.

Következő programjaink:
2014. 03. 23. 10:00-12:00 – Sétáltatás a telepen
2014.04.12. 10:00-13:00 Adománygyűjtő nap a Sparnál.

Elmúlt időszak befogott kutyusai:
• kan pitbull (rendőrségi bejelentés alapján)
• dog keverék kan kölyök a református temetőből
• puli keverék kan a református temetőből
• kölyök kan puli a Bercsényi gimnázium elől
• puli kan a Blaha Lujza útról
• shar pei kölyök kan a Jókai útról
• foxi kan a Tescó elől
• keverék kan a Petőfi és a Jókai sarkáról

 Sármai Erika

Megosztás