Jobb sorsra váró csoda klinika a kisnyugdíjas szemével

Fotó:wikimédia.org

Kedves Olvasóim!

Bizonyára emlékeznek rá, a múltkoriban írtam arról a végtelenül gondos és türelmes ápolásról, amelyben egy budapesti kórházban részesültem. Akkor azt ígértem, a folytatásban leírom,  milyen állapotban van az épület, mi mindenre lenne szükségük az ott dolgozóknak. Ígéretemet tartom, de sajnos ez a rész már szomorú lesz, mert nem az itt dolgozókról, hanem az épületről és a nehézségekről fog szólni.

Az épületet Kolbenheyer Ferenc építésznek és  Weber Antalnak köszönhetjük. A Kiegyezést követően hatalmas kórházépítés kezdődött a fővárosban, ennek gyümölcsei a Klinikák tömb.

Eklektikus és neobarokk stílusban épültek díszes tégla architektúrával. Belsejük tágas, nagy belmagasságú az akkori kornak megfelelően, amit én szívesen megtartanék ma is. Azóta viszont eltelt több mint 100 év! Bár voltak kisebb-nagyobb felújítások az épületekben, sajnos, ma már teljes felújításra szorulna mindegyik.                                           

De nézzük – itt feküdtem – konkrétan a SOTE Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáját! Az épület 1902-ben került átadásra. Kevesen tudják, hogy nagyon közel van a Füvészkert és a  Nemzeti Közszolgálati Egyetem új épülete. Mindjárt elmondom, ennek miért van jelentősége. A Füvészkert alatt forrás található, valamikor régen ez a forrás egy tavat is táplált, amit sajnos betemettek.  Csak az egyetemi Campus melletti régi csónakázótó maradt meg.  A Klinikák itt található épületei közül a régiek mind facölöpökre épültek, mint Velence épületei. Szigetelésük nincs.                                                 

A csodálatos belső parkból rengeteg 100 évesnél régebbi fát vágtak ki a belső átalakítások miatt. Új összekötő pilléreken álló folyosórendszer épült az épületek között. Sajnos a régi alagútrendszert nem használják, pedig inkább azt kellett volna felújítani. Ezek miatt a pillérek miatt nagy tereprendezést kellett csinálni. Aztán megépült a Ludivika előtt az egyetem is, s a gondokat ez okozza.

Áznak az épületek pincéi, alagsorai. Penészesednek és salétromosodnak a falak. A XXI. század  építészei  – ízlés kérdése, ide való a Campus vagy sem – nem gondoltak sajnos sem a klíma változásra, sem pedig a szintkülönbségekre. Nagy esőzések után átzúdul az esővíz a Korányi Sándor u. másik oldalán lévő épületekre és a parkra.                                                                                                             

De lépjünk be a Klinika mentős bejáratán!  Egy kamerás új rendszerrel nyitják a portások a bejáratot. Itt álljunk is meg. 3 m hosszú meredek rámpa vezet le az alagsorba. A kerekesszékben ülőt, már a látvány is sokkolja, nemhogy a lemenetel. Egyedül az ember képtelen lejutni, mert életveszélyes. Még mentős segítséggel sem kis feladat sem a lejutás, sem a feljutás. kb. 45 fokos a dőlésszöge. Tessék belegondolni! “Kifutási” lehetőség nincs, mert beesnénk egy másik helyiségbe, ami közvetlenül szembe van a rámpával.  Már itt megcsapja az ember orrát a salétrom és a penész szaga . De a látvány is magáért beszél. Hozzáteszem, itt emberek dolgoznak!

Valahogy eljutunk a modern liftig. Ezzel nincs gond, csak annyi, hogy jelenleg egy!!! db van  az egész épülethez.  Nagyon kevés.  Csak ígéret van  arra, lesz még majd az épületen kívül is. Az épületbe jutás másik lehetősége a porta melletti lépcsősor. Itt mozgássérült be nem jut, sajnos. De ez vonatkozik minden klinikára, kivételt képeznek az új építésű szárnyak.                                

Az épület kívülről magán hordozza az elmúlt több mint 100 évet, mégis megmaradt szépsége. A XIX. századi palota tervezés minden nyomát magán viseli. 2017-ben nagy lépést tettek az épület felújítására, igaz, az egyetem és a klinika saját forrását használta fel, mert nem kaptak hozzá kormányzati segítséget. Lecseréltek 119 ablakot korhűen. S itt ismét meg kell állni! Sajnos, bármennyire szépek is az ablakok, nagyon el lettek rontva. Nem a zárásával van a gond, az megfelelő. Az üvegezésével. Ezek az ablakok duplák, ide nem kellett volna betenni a ma nagy divatnak örvendő szigetelt ragasztott üvegezést, pláne nem úgy, hogy kívül maradt a sima üvegezés, és a belső szárny lett szigetelt üveggel ellátva. Ennek következtében a téli hónapokban a pára lecsapódik a dupla üvegezés között, és vizesedik a két ablakszárny között. Na, ez a fatok halála.  Viszont az első emeleten a WC ablakait nem lehet kinyitni, felírat figyelmeztet rá. Okát nem tudom, az kiírva nincs. De 9 hónap alatt nem változott,  nem csinálták meg.   Tapasztaltam, a karbantartóknak szerszámok hiányában sok minden gondot jelent, hogy megcsinálják. Hiány még egy fogó vagy egy csavarhúzó is. 

Kaptak az ablakok árnyékolókat, ez az utcai fronton sajnos nem sokat jelent a nagy melegben.  Az udvar felől jobb a helyzet, ott a hatalmas fák sokat segítenek. Kialakítottak két modern kórtermet, ami már a XXI. századnak megfelelő. Sajnos felújításból erre telt csak.

Beígérték a teljes rekonstrukciót is, amire igazán szükség lenne. Szakmai szemmel a felújítás akkor ér valamit, ha az teljes körű. Volt rá elkülönített pénz, írták az újságok de idén a kormány visszavonta. A pénzt, ha van egyáltalán, átcsoportosították a még csak elképzelésekben létező pesti központi kórházra. Nem tévedés, tervezés alatt sincs még, csak a helye van megnevezve. A Szent István és Szent László kórház területén képzelik el.

Magyar Építők

Így aztán egyhamar nem lesz felújítás, nem lesz emeletráépítés, ahova szánták az új műtő blokkokat, orvosi szobákat. Nem lesz minden szoba XXI. századi. Maradnak a balesetveszélyes régi metlaki lapok, amik hiányosak sok helyen. Marad a kis váró az ambulancián, kevés az ülőhely és a terület is a sok beteghez. Ne feledjük kb. 2-2,5 millió ember ellátásáért felelnek!

Jó lenne a gyerekkórterembe is pótágy a szülőknek, de hely az sajnos nincs. Még az összecsukható ágyaknak sincs hely.  A felsoroltak csak csepp részletek, hiszen nagyon sok mindenre szükségük lenne úgy az orvosoknak mint a nővéreknek. Nagyon várják a felújítást, de szeretnek minden nehézség ellenére is itt dolgozni. Együtt akarnak gyógyítani!

Van  a Klinikának egy alapítványa, oda minden segítség jó helyre megy!

Tisztában vagyok vele, hogy Budapesten talán csak a Szent Imre kórház  az, ami megközelíti a XX. századi elvárásokat. Nem elírás, sajnos. Tudomásom szerint még a Radiológiai Klinika és a I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika áll jobban. S ezzel sajnos Budapest teljesen leszakadt a vidéki kórházak színvonalától.

Nemcsak az orvosoknak és a gyógyító személyzetnek kell megteremteni a gyógyítás feltételeit, hanem nekünk gyógyulni vágyóknak is. Ez kormány feladata lenne. Mint ahogyan az is, hogy megteremtsék az egészségügyben dolgozók megfelelő bérezését! Mindenkiét, orvostól az ápolóig, nővérig, és mindenkinek, akik  az ő munkájukat is. Míg az államtitkárok fizetése idén 30 % nőtt, plusz megkapták a 13. hónapi bért is, addig az egészségügyben 8 % béremelés lesz, úgy, hogy a 2018. januári fizetéseket veszik alapnak!

S zárszónak talán még valami fontos! Egy bűnözőnek a napi ellátására az állam két évvel ezelőtt napi 7500 Ft-ot fordított. A kórházakban egy betegnek az élelmezésére napi 570 Ft jut. Sok minden kimaradt, tudom, de talán ennyi is sok volt és elgondolkoztató!

Ez nem a klinikák és kórházak vezetőinek felelőssége, nekik sajnos beleszólásuk sincs! Ők csak kéregethetnek.

Rosta Ágnes

Megosztás