Így lehet a gyerekekkel a komolyzenét megszerettetni

Pásztor

Mert az alapján, amit október 11-én láttam és tapasztaltam az IKK Színháztermében, meggyőződésem, hogy lehet. Ezt bizonyította ezen a délelőttön, amikor két előadáson is csak elvétve lehetett gazdátlan ülőhelyet találni ebben a nagy teremben, a sok-sok rácsodálkozó tekintet, a zenével, mesével való együttélés, a színpadon történtek elmélyült figyelemmel kísérése.

Igenis, meg lehet szerettetni, csak a megfelelő zenét és az előadás módját kell megtalálni, azt, hogy mit és miként csomagoljunk a fiatalok számára. Ezt a nem könnyű feladatot oldotta meg ragyogóan a Balogh Sándor vezényelte Szolnoki Szimfonikus Zenekar, a mesélő Danyi Zsuzsanna és Kendi Lajos operaénekes, akik a Filharmónia Zeneóra ifjúsági bérletsorozata részeként, A brémai muzsikusok meséjét mutatták be a karmester, Balogh Sándor által megzenésített formában.

A választás telitalálat volt. Sok gyerek ismeri a Grimm testvérek meséjét, s aki nem, az is követni tudta a történetet. A négy állat –a szamár, a macska, a kutya és a kakas–történetét, akiket, miután hűségben megöregedtek,  gazdáik jó esetben elkergettek, a kakasból viszont levest főznének, a szamarat pedig agyonütnék a bőréért. Illetve egy ötödikét, a tehénét,aki az eredeti mesében nem szerepelt, de Balogh Sándor a történetet színesítendő beleszőtt.

De ezek az állatok értik az emberi szót, és mielőtt sorsuk beteljesedhetne, megszöknek. Találkoznak, rájönnek, hogy jobb, ha együtt maradnak, s életre szóló igaz barátságot kötnek egymással. A mesében az emberi tulajdonságokkal felruházott állatok minden akadályt leküzdenek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

A négy jó barát mulatságos történetéhez Balogh Sándor kellemes, helyenként könnyeden dzsesszes, helyenként dixielandos, gyerekek részéről is szerethető muzsikát írt, melyben az állatokat hangszerek testesítik meg. S miközben a nézők élvezik a  történetet és a hozzá komponált zenét, észrevétlenül megismerik a közreműködő hangszereket is.

A humoros történet ilyetén feldolgozása nem véletlen műve, nagyon is tudatos volt.  A szerző egyszer elmesélte, hogy több mint tíz évvel ezelőtt  MÁV Szimfonikus Zenekar trombitása megkérte, hogy  együttese rézfúvósai számára írjon egy zenés mesét, s javasolta, a mese a brémai muzsikusok legyen. Ő a kérésnek eleget tett, s a darab hatalmas sikert aratott. Előadta a berlini filharmonikusokkal is, erről az előadásról hangfelvétel  készült, amely német és japán változatban is megjelent.

Figyelem központjában a „körbetánc”.

A darab különböző hang- szerelésekben is meghallgatható, a filharmónia szervezésében pedig körútra indult, s a szerző vezényletével, más és más zenekarokkal hallható az ország különböző városaiban. Így jutott el ide, Törökszentmiklósra is, ahol, mint mindenütt, osztatlan sikert aratott. Danyi Zsuzsa és Kendi Lajos felvitték a gyerekeket a színpadra, körbetáncolták velük a színháztermet, az ifjú közönség ráhangolódott a dallamos, könnyen emészthető muzsikára, tapsolt, mozgásával követte a zene ritmusát, amely kiválóan alkalmas volt a komolyzene iránti érdeklődés felkeltésére.

Jó lenne, ha ezek a műsorok minél több helyre eljutnának, de ennek sajnos több feltétele is van. Anyagi a diákok és szülők részéről, szándék az iskolák, a tantestületek, tanárok részéről, és persze zenekart, énekeseket sem egyszerű egy adott időpontra szervezni.

Szerencsére Törökszentmiklóson a feltételek adottak,  a városban évtizedek óta rendszeres ez a fajta rendezvény.

Szemtől Szembe

Megosztás