Hiller István elsősorban békét és nyugalmat szeretne

Közzétéve ekkor: 2014 január 31. 9:21

  hilleristiEgy- két elemet – pedagógus életpálya, központi bérezés -ötletként megtartana, de az Orbán-kormány oktatáspolitikáját, mint alapvetően elhibázottat szemétkosárba dobná Hiller István volt oktatási miniszter. Ha rajta múlik, gyökeres változások történnek az oktatás teljes területén. Részletekbe merülés igénye nélkül arra voltunk kíváncsiak, mely pontokat tartja a legfájóbbnak, hol, miben változtatna először és elsősorban.

 – Ön 2006-2010  között oktatási és kulturális miniszter volt, így megfelelő rálátás és ismeretek birtokában bírálta több alkalommal a jelenlegi kormány oktatáspolitikáját. Kritikái lényegét hogyan foglalná össze?

– A törökszentmiklósiak ismerik legjobban a törökszentmiklósi gyermekeket, a tiszaföldváriak a tiszaföldvári gyerekeket, a nyíregyháziak pedig a nyíregyháziakat, és nem egy budapesti irodában egy főosztályvezető. Ebből kiindulva a kritikám lényege az, hogy bár természetszerűleg az egész országra vonatkozóan kellenek egységes követelmények, azok megvalósítását nem központilag kell levezényelni, hanem a helyiekre kell bízni. Nem azt kell betűről betűre megszabni, mit hogyan kell csinálni, hanem a megvalósítás feltételeit kell megteremteni és biztosítani. Ehelyett mindent szabványosítottak, mindenkire ugyanazt akarják ráerőltetni.

   Épp most jártam egy tiszaföldvári óvodában, amelyben minden csoport, minden gyermek más és más volt, és ahol öröm volt nézni, ahogy az óvodapedagógusok mindegyiket, mint önálló személyiséget kezelték. Ennek a felfogásnak kellene uralkodónak lennie az egész oktatásban. A legfőbb kritikám az, hogy most ennek éppen az ellenkezője történik.

– Az oktatás mely területét tartja a legelhibázottabbnak?

– Szinte minden területen óriási szamárságok történtek, de a felsőoktatást mégis kiemelném. Én a magam idején 186 milliárd forintot biztosítottam a felsőoktatásnak, ezen összeg mára 130 milliárd körülire csökkent. Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy bármilyen vállalkozásnak kellene 30%-kal kevesebből gazdálkodnia a korábbinál, az nem menne színvonal- vagy kapacitáscsökkenés nélkül. Miért volna ez más a „tudásszerzés vállalkozásban”? Márpedig a jövő a tudásban van, ezért az ahhoz való hozzáférést mindenki számára lehetővé kellene tenni. Ennek az állami támogatások körének szűkítésével, a sokak számára megfizethetetlen tandíjjal éppen a fordítottja zajlik.

   Minderre a magyar fiatalok kétféleképpen reagálnak, kényszerülnek reagálni. Egyrészt kevesebben jelentkeznek a felsőoktatási intézményekbe, másrészt elmenekülnek az országból. Az elmúlt négy esztendőben évről évre ugrásszerűen nő azon fiatalok száma, akik külföldre mennek tanulni vagy dolgozni. Azt szintén nem nehéz belátni, hogy az, aki külhonban talál partnerre, ott kap munkamegbízatást, ott teremt egzisztenciát, az nagy valószínűséggel nem fog hazajönni. Így aztán tehetséges magyar fiatalok tízezreit veszítjük el véglegesen.

– Ezek szerint ellene van a fiatalok külföldre menetelének?

– Szó sincs róla! Ellenkezőleg. Menjenek, lássanak világot, szerezzenek tapasztalatokat,  tegyenek szert biztos nyelvtudásra! De aztán jöjjenek vissza!  Legyenek itthon olyan körülmények, hogy érdemes legyen hazajönni. De az a megosztottság, az a hangulat, ami ma van az országban, a munkahelyhiány . mind az ellenkező irányba mutat. S számomra ez a legelkeserítőbb.

– Mit gondol, hagytak-e máris komoly nyomot az Ön által rossznak tartott oktatáspolitika hatásai?

– Úgy látom, egyelőre nem visszafordíthatatlan, ami történt. Mire egy törvényből az iskolákban, tantervekben, pedagógusok fejében valóság lesz, minimum két tanév, azaz három év telik el. De ez a jó törvényekre vonatkozik. A rossz, a pedagógusok, szülők által nem elfogadott törvény esetében ez jóval több idő.

   Az viszont szerintem tévedés, hogy bármit visszafordítunk, ugyanoda jutunk vissza, ahonnan elindultunk. Ahogy az emberek változnak, úgy a társadalom is, régi már semmi sem lesz. Ezt el kell fogadni, ebből kell kiindulni, előre kell nézni, és tenni, ami szerintünk jó.

– Nehéz lesz az oktatás helyes mederbe terelése? Melyek lesznek az első és legfontosabb lépések?

Hiller– Ha megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyre, nem lesz túl nehéz. Hogy miket kell, miket fogunk elsőként tenni?  Azonnal megszűntetjük a Nemzeti Pedagógus Kar kötelező jellegét. Aki akar, legyen tagja, de annak, hogy mindenki beleszületik, mint annak idején a Hazafias Népfrontba, az égadta világon semmi értelme. Nem beszélve arról, hogy olyasmibe csöppen a pedagógus, amiről azt sem tudja, mi az, hiszen még szabályzata sincs.

   A Nemzeti Alaptantervből a szélsőséges írókat, költőket ki fogom vágni. Semmi szükség rá, hogy példa legyen az ifjúság számára , aki fajgyűlölő, kirekesztő, aki évtizedekkel ezelőtt náci minisztert állított példaképül a magyar nép elé.

   Helyreállítjuk a beszélgetés normális kereteit a szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel, megszüntetjük azt a gyalázatot, hogy leszállították a tankötelezettség korhatárát, visszaállítjuk a korábbi 18 évet. Ennek a korhatárcsökkentésnek az eredményeként nő azon fiatalok száma, akiknek se diplomája, se szakmája, így munkájuk sem lesz. Kikerülnek az utcára, s majd az államnak, a közösségnek kell eltartani őket.

– Ha őszinték akarunk lenni, ki kell mondani,  hogy az oktatás, s azon belül különösen a pedagógusok nagyon régóta a politika mostohagyermekei. Változik-e ez, ha ismét az Önök kezébe kerül a döntés lehetősége?

– Hosszabb távon sok minden, de most csak a rövid távú és legfontosabb dologról beszélek. Mindent megteszek, megteszünk, hogy az iskolákban minél hamarabb  a gyerekek tehetségéhez mért magas színvonal legyen, hogy az osztálytermekben nyugalom legyen. A nyugalom alatt értem, hogy a pedagógus oktat és nevel, a diák jól érzi magát és tanul, a szülő rálát a dolgokra, az iskolában biztosítottak a feltételek a normális működéshez

– Az imént véletlenül szólta el magát, mikor azt mondta, „ki fogom vágni”?  Ez azt jelenti, hogy ismét vállalna vezető szerepet az oktatásban? Azt jelenti, hogy előre láthatólag kap is ilyen szerepet?

– Én a szocialista párt humánpolitikai kabinetjének vezetőjeként használtam az egyes szám első személyt.   A kérdés érdemi részére válaszolva. Magyarország alkotmányos berendezkedése szerint a miniszterelnöknek van kormánya. Ezért arra a kérdésre, hogy vállalnék-e szerepet, egyetlen embernek, a miniszterelnöknek kell és érdemes válaszolni. Ha valami titok folytán Ön lesz az, és ismét felteszi ezt a kérdést, elsőnek Önnek fogok válaszolni. De addig is azért dolgozom, hogy ez az ember Mesterházy Attila legyen, s ha így lesz, és felteszi a kérdést, neki szeretnék válaszolni.

– Köszönöm a beszélgetést.

Pásztor


Megosztás

1 hozzászólás

  • patrióta says:

    Hofmann Rózsa és Hiller István között ég és föld a különbség az utóbbi javára. Míg Hiller iskolában és oktatásban gondolkodik, addig Hofmann kaszárnyában és kiképzésben, talán még egyenruhában is. A falu tanítójából, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ megbízottja lett. Nehéz lesz és sokáig tart az oktatást újra a helyére tenni. Nem úgy gondolom, hogy a 2010 előttit, de szerintem az összefogott pártok sem azt akarják.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .



Hirdetés