HARMINC ÉV MÚLVA…..

Közzétéve ekkor: 2018 május 12. 12:57

Ülök az egyetemi katedrán, ahova három diák emelt fel. Jó magasan vagyok, belátom a termet. Sok a fiatal. Olyanok, mint egykoron azok, akikkel együtt koptattam a padot. Igaz,  én már akkor is idős voltam hozzájuk képest, de befogadtak, elfogadtak, együtt készültünk a beszámolókra, szigorlatokra. Ma én tartok előadást a rendszerváltás utáni zűrzavaros politikai időkről. Nekem kell elemezni, elmagyarázni ORBÁN VIKTOR titkát, hogyan tudott megmaradni a vezetői hatalomban olyan hosszú időn át.

– Kedves barátaim, hallgatóim – kezdem a mondókámat.-  Nagyon nehéz helyzetben vagyok, hiszen már két évecskéje, hogy betöltöttem a 100. évemet. Százkét év Magyarországon – már valóban történelem. Nézzék el nekem, hogy időnként tévesztem a dátumokat, talán még a neveket is, azonban tudni kell, hogy az öregkor már csak ezzel jár. Jegyzetet nem készítettem magamnak, majd mondom azt, ami eszembe jut.

A barátnőimre mindre emlékszem. Emlékszem a nevükre, arra, hogy ki hogyan csókolt, mi volt a kívánsága, és hogyan fohászkodott az úrhoz, amikor a csúcsra ért. Tudják, olyankor JÉZUS neve nem az imához volt köthető. A mai hölgyek ezt az érzést már nem nagyon ismerik, hiszen a fiúk nagy része – ahogy látom, most is – szoknyát visel, meg melltartót. Tőlük, ezt biztosan nem fogják megtapasztalni. Aki nagyon kíváncsi, annak esténként, amíg van egy kis időm, szívesen tartok bemutatót, vagy korrepetálást.

– Jól van, no! Tudom, nem erről kell beszélnem, csak olyan feledékeny vagyok időnként! Ne tessék engem REKTOR úr figyelmeztetni! –

Valamikor nagyon régen élt egy fiatalember, akinek a szülei a pártállam idejében fontos posztokat töltöttek be az MSZMP politikai, és a gazdasági életében. Teljesen természetes volt, hogy gyermekeiket is úgynevezett KÁDERUTÁNPÓTLÁSNAK szánták, akikből majd egyszer vezetők lehetnek a melósok között. Nem kell majd dolgozniuk, fizikai munkát végezni, csak a szájukat kell jártatni úgy, ahogy azt a nagypolitika kívánja. Viktor, nem volt jó tanuló, focizni sem tudott igazán, de erőszakos, ráhajtós emberke volt. Mindig, mindenütt szeretett az első lenni, és akaratát végigvinni akkor is, ha körülötte minden felborul. Bejuttatták az egyetemre,  jogász lett. Kérte az akkori világ egyik leggazdagabb emberét, hogy anyagilag támogassa, és tanulmányozhassa a DEMOKRATIKUS rend alapjait, annak jövőjét, várható hatásait.

SOROS GYÖRGY jó magyar volt – később rossz zsidó lett ! Segítette, támogatta az ifjú tanulmányait, sőt még társakat is talált mellé az ugyancsak paraszti és kommunista elődökkel díszelgők között. Még a kollégiumban – ami egy olyan épület volt, ahol a diákok kedvezményesen lakhattak –,ezt sem ismerik már Önök,  hanem fizetnek a lakhatásért is, mint a köles a Mészáros unokáknak, akik mindent elhappoltak az egyszerű emberek elől. Tehát ezek a KÁDERfiatalok elhatározták, hogy egyszer lenyúlják Magyarország vagyonát úgy, hogy annak minden mozzanata TÖRVÉNYES lesz, vagy annak fog látszani, hiszen a JOGOT maguk fogják hozzá megalkotni…

Ugrok az időben egy kicsit – csapongnak a gondolataim. Orbán Viktor – maga sem tudta hogyan-  bekerült a HATALOMBA, és miniszterelnök lett. A korábbi terveknek megfelelően elkezdődtek a nagy lenyúlások. Jött az ismeretlenből Kaya Ibrahim, Joszip Tót, és még a jó Isten tudja, hogy kik, akik szépen lassan, de biztosan eltüntették az emberek vagyonát. Törvényes volt, vagy annak látszott – ma már a kutya sem firtatja. Én is csak halványan. Hozták az ezüsthajót,ami egy gazdasági társaság volt. Na, arról már nem is akarok beszélni, a  lényeg az, hogy a NÉP, az Isten adta nép észhez tért, és 2002 évben már nem engedte, hogy HATALOMRA kerüljön.

 Ellenzéki pártvezér lett, aki soha nem ült a Parlamentben, csak a határokon túlról kiabált vissza, mint a kiskutya vidéken a gazdára. Jött a nagy világgazdasági válság a 2006. évben, amit Magyarország is megsínylett. Kiderült, hogy az összes politikai párt becsapta a választókat csupán azért, hogy vezető pozícióban maradhassanak. Csak egyetlen ember volt, aki ezt bátran ki is merte mondani, és merészelte bírálni az összes politikai pártot, benne a sajátját is. A kritika, önkritika – ma már ismeretlen fogalom -, akkor kezdett kimenni az emberek tudatából. Az ellenzék vezetői hazugságokkal, hamis próféciákkal megtévesztették az embereket, és államcsínyt akartak elkövetni, amit sikeresen levertek. Nagy hibát követett el az akkori szocialista kormány vezérkara, mert nem vonták azonnal felelősségre a bűnösöket, a gyalázatosan romboló – tomboló egyedeket, de legfőképpen az uszító ellenzéki vezetőket!

Már az akkori vezető politikai pártban is felütötte a fejét valami, amit belő ellenállásnak neveztek, azonban az nem más volt, mint aljas politikai harc a HATALOMÉRT. Az ország gazdasági élete romlott, bár még mindig jól álltunk, de az ellenzék, ahogy mindig is tette, erről is hazudott itthon, és dicsérte a kormányt külföldön a nemzetközi szervezeteknél. Ezt, maga Orbán is elismerte, amikor a hatalmat ismét átvette, átvehette.

2010-ben került Orbán Viktor másodszor HATALOMRA, és ekkor elkezdődött az ország mélyrepülése. Soha nem látott mértékű lett a szegénység, éhes emberek álltak sorba egy tál ételért az utcákon. RÓBERT BÁCSI konyhája ismét megszületett.

Haverok, rokonok, pártkatonák kerültek vezető pozícióba, és csak az számított, ki tartozik a bandába, vagy brancsba.. Miniszteri tálcát kaphatott az imádkozó sáska – Csepel egykori polgármestere–, akit egész életében üldözött a tudomány, de soha utol nem érte.  Jöttek a KÖZMUNKA programok, és a legszegényebbek egyre mélyebbre süllyedtek. A  haverok, az ismerősök és rokonok pénzeiket betették a brókerházakba, ahol bizony minden valószínűséggel csalók és tolvajok dolgoztak, mert a rengeteg pénz eltűnt, csak a VEZÉR hívei jártak jól.. Privatizálták a földeket, elvették a hadirokkantaktól, vállalkozó szegény emberektől a trafikokat, és nemzetivé tették még a kuplerájokat is.

– Tudom REKTOR ÚR, azok feketén üzemeltek! –

Jöttek a törvények, amelyekkel kijátszották a nyugdíjasok egy részét, köztük az egykori fegyvereseket, bányászokat, kohászokat és másokat. Elvették a nyugdíjakat és holmi másodrendű állampolgárrá minősítve emberek tömegeit JÁRADÉKOSOKKÁ váltak, akiket lehetett zsarolni, akiktől adót lehetett elvenni…

Milliárdosok jöttek, milliárdosok mentek, csak a szegénység maradt. Menekültek a fiatalok az országból, közel egy millióan hagyták el szülőföldjüket, és próbáltak szerencsét és hazát választani más országokban.

Orbánt örvényesített választási csalásokkal a második ciklus után is megválasztották miniszterelnöknek. Volt felháborodás, tüntetés, meg ima a PARLAMENTBEN, de ez már nem osztott és nem szorzott. Beindultak a bankok,  elkezdődtek a kilakoltatások, és családok ezrei kerültek utcára, a bizonytalanságba, mert fejük felől elvitték a fedelet..Éhes emberek ezrei várták ismét a meleg ételt, de mert EURÓPÁBAN ezt szóvá tették, törvényt hoztak, és most már annak kellett adót fizetnie, aki jótékonykodott.. Érzik önök Hölgyeim és Uraim azt az idegállapotot, amit akkor éreztek az egyszerű emberek, akik naponta menekültek el az országból? A kormány bele akart avatkozni a családok, a lányok, asszonyok szexuális életébe, és mindenáron a gyermekszülést akarták segíteni. Igen ám, de ehhez anyagi feltételt nem szabtak, nem alkottak még a bölcsődei és óvodai hálózatokat, nem voltak lakások, nem voltak megfelelő iskolai intézményrendszerek. Még a krétát is ellopták egyes iskolákban. Hát akkor hogyan is ment az oktatás? A kórházakban patkányok potyogtak a mennyezetről a műtőben, az ebédlőben egerek cincogtak, fűtés nem volt, a betegek ott haltak meg a betegszoba előtti folyosón…

Épültek a stadionok ott, ahol a falu lakossága felében, negyedében sem érte el a férőhelyek számát.  Építkeztek a haverok, dőlt a pénz az iparba, de nem lakásokat, szociális intézményeket hoztak létre, hanem majdani betontömböket, amik majd maguktól lerohadnak – amint látják Önök is, ha az országot járják.

A 2018. évben ismét miniszterelnök lett ORBÁN VIKTOR, és azt kell, vagy lehet csak mondani, teljesen törvényesen, még akkor is, ha a KÚRIA mondta ki, hogy bizony voltak választási visszaélések!

Régi vágású KERESZTÉNYDEMOKRÁCIÁT fogunk építeni – mondta akkor. Vajon mit is értett ez alatt? Aki nem keresztény, aki nem áll be a sorba, az ellenünk van, és akár adminisztratív eszközöket is bevethetünk ellenünk? Emlékezzenek csak történelmi tanulmányaikra, hogy adminisztratív úton mennyi zsidó vallású embert toloncoltak egyenesen a halálba!

Elkezdődtek az úgynevezett politikai számonkérések, amit az egyik legnagyobb nemzeti ünnepen beígért. Számom kérjük, és eljárunk, elégtételt veszünk – mondta akkor. Orbán megígérte azt is, hogy a vitákban a lovagiasság szabályait betartja majd, de a szocialistáknak külön megígérte, hogy amilyen a fogadj Isten, olyan az adjon Isten. Nyílt fenyegetés már az eskütétel napján, amelyből arra lehet következtetni, hogy kegyetlenül le akar számolni politikai ellenfeleivel, első sorban azokkal, akik, a szegények oldalán szólaltak fel.

Valamikor tanultam, hogy volt olyan római császár, aki valami ilyesmit mondott: Egy az Isten,  egy a császár és mindkettőt én személyesítem meg.  Nem volt normális – gondolom én – , de hát a világ változott. Vagy mégsem?!

Sajnos, ma már sok mindenre nem emlékszem.  Csak az írásos emlékek maradtak meg ott a szociális otthonban, ahol éldegélek, és azokat is csak titokban nézegethetem.  Vannak felügyelők, mint ez a Répási nevű kamasz, vagy az egykori BULIBÁRÓ Rogán, aki most portásként próbál rendet tartani az öregek között, de nem megy. Ismerjük a jómadarat és időnként még dúdolgatjuk is a róla szóló nótát.

Beszélt még a kereszténységéről, és ahaverja, a terrorista gyanús emberke ott ült a karzaton és tapsolt neki.

Amerikából jöttek a diplomaták, mert kiderült, hogy bizonyos politikai körök SZÁNDÉKOSAN adtak köztörvényes bűnözőknek magyar útiokmányokat, amikkel be is léptek az USA területére. Ezért nem léphetnek most be Önök , mert a vízumkényszert akkor visszaállították, és amíg ez a rendszer lesz, addig ne is álmodozzanak arról, hogy az USA földjére léphetnek dolgozni, vagy csak nyaralni.

Hölgyeim és Uraim!

Elfáradtam! Nyomja a vállamat a sok év, amit eddig megéltem. Kellene még sok mindenről beszélni, de nem tudok. Képzeletben ott ülök ÖNÖK között, és esténként, mint minden fiatal bulizok egy jót.

Ott, az a csinos, szőke hölgy kifejezetten tetszik. –  Hölgyem, mit szólna egy esti randihoz? Majd ezt a szünetben megbeszéljük!

Kérem, olvassák türelmesen a korabeli újságokat a szabadon gondolkodóktól – már amit nem daráltak be a FIDESZ birodalomba, terjeszteni a szennyet, a mocskot, a hazugságot, a múltról, rólunk idősekről, akik még mindig itt vagyunk, és merünk emlékezni, ha engednek MEGSZÓLALNI így, 102 évesen.

Budapest, 2018. április 12.

Villás Lajos.


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.



Hirdetés