Gőgös Zoltán: Van kiút, de nem ezzel a kormánnyal

   Rózsa Endre, az Összefogás országgyűlési képviselőjelöltje meghívására február 19-én Törökszentmiklósra látogatott Gőgös Zoltán agrár-szakpolitikus, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára, a parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke.

  Az itt töltött fél napot reggel a  piacon kezdte, ahol megnézte a napi kínálatot, majd rövid időre  csatlakozott az ajánlatgyűjtésre kitelepült aktivistákhoz, elbeszélgetett az őt felismerő érdeklődőkkel. Rövid időre, mert fél tízkor már eszmecserére várták a helyi és környékbeli mezőgazdasági vállalkozók, akiknek rövid tájékoztatót tartott a mezőgazdaságot érintő legaktuálisabb kérdésekről, majd válaszolt a  feltett kérdésekre.

   Bevezetőjében kitért a kormány agrárpolitikájára és annak következményeire, a fölbérleti anomáliákra.  Konkrét példákat ismertetett a földbérleti pályázatok elbírálásának arcátlan visszásságairól, a pályázatok ellenőrizetlenségéről. A résztvevők elsősorban a saját maguk által elszenvedett igazságtalanságokról beszéltek, tanácsot kértek a jogorvoslati lehetőségeket illetően, de felmerültek kérdések a leendő földbizottságokkal, a föld adás-vételével kapcsolatosan is.

   A találkozó végeztével egy rövid interjúra is maradt idő, amely során néhány kérdésre visszatértünk, s néhány olyat is feltettünk, amely a beszélgetés során nem merült fel.

 – Alelnök úr! A leginkább napirenden lévő, legnagyobb vihart kiváltó téma az ún. földmutyi témája. Mi ennek a lényege?

– Mintegy két éve kezdődött, s azóta is botrányokkal terhelten zajlik ez a történet. Akkor kezdte a lejárt szerződésű állami földeket bérbe adni a Fidesz-kormányzat. Óriási balhék kísérik a folyamatot az első pillanattól kezdve, mert a hivatalos közleményekkel ellentétben nem a helyi gazdák nyerték el a földeket, hanem egy elég jól behatárolható Fidesz által támogatott kör. Ebbe a körbe belefér a manikűrös, az adminisztrátor, sok-sok olyan pályázó, akinek életében nem volt köze a földműveléshez, állattartáshoz, többnyire nem is helyiek voltak, de elvitték a kijelölt területeket az ott élő  gazdálkodóktól, családi vállalkozásoktól.

   A földszerzés gyakran strómanokon keresztül történt, és messze nem a gazdálkodni vágyás hirtelen érzete vezérelte a későbbi nyerteseket, hanem a földalapú támogatások megszerzése, ami óriási üzletet jelent.  Mivel erre a pályázathoz szükség volt, fiktív lakhelyeket jelentettek be az adott körzetben, vállalásokat tettek az állattartásra vonatkozóan, mert tudták, a kutya sem ellenőrzi, amit papírra vetettek.

– Mekkora területről van szó?

– Az ország mezőgazdaságilag hasznosított területe kb. 5,3 millió hektár.  Ennek mintegy 9 %-a, 450 000 hektár  az állami tulajdonú föld, amiből eddig durván 255 000 hektárt írtak ki pályázatra.

– H az arányokat nézzük, nem jelentéktelen tétel ez?

– Ha pusztán a számokat látjuk, igen. De itt nem csupán, sőt nem elsősorban számokról van szó, hanem emberekről, emberi sorsokról, családok megélhetéséről.  Egyéni, családi, társas vállalkozások százai mennek tönkre, emberek, családok lehetetlenülnek el, válnak földönfutókká, plusz állatok ezrei maradnak takarmány nélkül. Ugyanakkor a föld ott lesz parlagon, mert hasznosítani nem fogja senki.

– Jász-Nagykun –Szolnok megye mennyire érintett ebben?

– Kevésbé, mert ebben a megyében nem sok állami tulajdonban lévő föld van. De Nagyivánról régóta jönnek a hírek, s mostanában Jászkisérről is érkeztek jelzések visszaélésekről.

– Úgy a kisemmizett gazdák, mint az Ön, Önök panaszaira fütyül az agrártárca. Nem érzi úgy, hogy szélmalomharcot folytatnak?

– Nem. Egyrészt azért, mert vannak apróbb, de komoly eredményeink is. A komoly az, hogy a Kormányzati Ellenőrző Hivatal harcunk eredményeként a Hortobágyi Nemzeti Park földbérleti szerződései kapcsán átfogó vizsgálatot kezdeményezett, amivel egyidejűleg le is állította a folyamatot. Másrészt gyűjtjük az anyagokat a visszaélésekről, feltérképezünk minden botrányos földmutyit, hogy bármikor tényszerűen kéznél legyenek

– A kormány agrárpolitikájának másik fő csapása a birtokszerkezet átalakítása lenne. Legutoljára azt olvastam, hogy 1200 hektárnál húznák meg a bérelhető földterület felső határát.

– A feltételes mód nagyon fontos ebben az esetben. Az elképzelések állandóan változnak, s a kormány valójában lebegteti a kérdést. Esetükben semmit nem lehet biztosra venni, de most úgy lehet tudni, hogy a limit csak az ezutáni bérleményekre szólna, a már meglevőkre nem vonatkozna. Ez mondjuk érthető is, hiszen egyrészt a saját embereik is érintettek lennének, másrészt öngyilkosság lenne. Az 1998-as 873 ezres szarvasmarha állomány 2012-re 753 ezerre, az 5,5 milliós sertésállomány 3 millióra esett vissza.  Ez elsősorban a kis-és középvállalkozások tönkremenésével magyarázható. El tudjuk képzelni, mi lenne, ha a nagyüzemeket is megpiszkálnák?

– Ha már itt tartunk. Családi gazdaság kontra nagyüzem, Ángyán professzor kontra Raskó György. Kinél, hol az igazság?

– Itt is, ott is. Harmóniába lehetne hozni a kettőt, s mindkettőre szükség is lenne. Persze a családi gazdaság esetében nem a szó szerinti értelemben, mert úgy életképtelen. Hanem mint Svájcban, Ausztriában, vagy más nyugati országban szövetkezési alapon. Ki tudnák egészíteni egymást, a nagyüzem sok tekintetben segíteni tudná a szövetkezéses családi gazdaságokat.

 – Lesz valaha az agráriumban béke, nyugalom, igazságosság? Lesz valaha a mezőgazdaság ütőképes? Van kiút?

– Mindegyikre azt mondom, igen. Volt nekünk a világ élmezőnyébe tartozó mezőgazdaságunk az 1980-as években. S lehetne is még. Szisztematikus munkával, a régi beidegződések levetkőzésével, értelemmel, tisztességgel. De ehhez a mostani ámokfutást meg kell szüntetni, az ámokfutót, a jelenlegi kormányt le kell váltani.

 – Köszönöm a beszélgetést.

Pásztor

Megosztás