Gitárvirtuózok Törökszentmiklóson

Közzétéve ekkor: 2018 május 11. 10:00

Szabó Sándor, Bagi László, Bakondi András, Veronique Gillet, Kevin Kastning, Konarak Reddy

Május 9-én második színhelye volt a törökszentmiklósi Ipolyi Művelődési Központ a Nemzetközi Akusztikus Gitárzenei Fesztivál turnéjának, amire az idén immár 17. alkalommal kerül sor. Mint mindig, ezúttal is zenében és hangzásban egyaránt gazdag, magas színvonalú előadásban részesülhettek az akusztikus gitárzene rajongói. A színvonalról az idősebbek által jól ismert SzaMaBa együttes három volt tagja – Bagi László, Bakondi András, Szabó Sándor – mellett neves külföldi gitárosok, Kevin Kastning (USA), Konarak Reddy (India), Veronique Gillet (Belgium) gondoskodtak, mindegyikük egy-egy külön zenei világból ízelítőt adva.

A fesztivált 2002 óta az akkor megalakult Szabó Sándor vezette Akusztikus Gitárzene Közhasznú Egyesületet szervezi, melynek célja máig is az akusztikus gitármuzsika nemzetközi kultúrájának megismertetése, terjesztése hazánkban, nemzetközi kapcsolatok kiépítése művészek és más hasonló célú társaságok között. Ezt meg is valósították, hiszen azóta több mint 150 koncertet rendeztek szerte az országban számtalan külföldi muzsikust felléptetve a világ majd minden kontinenséről. A hazai gitárkoncertek mintegy 60 százaléka az egyesület rendezésében valósul meg.

Bakondi Andrást nagyon sokan ismerik Törökszentmiklóson, hiszen ma is itt él a városban, Szabó Sándorról, a fesztivál fő szervezőjéről és motorjáról viszont inkább a középkorosztályúak vagy a még idősebbek tudják, hogy tősgyökeres miklósi, itt született, itt nőtt fel, itt alapított családot, itt kezdte a zenetanulást, és kezdett ismerkedni az akusztikus gitárral. Közismert, kedvelt alakja volt a városnak, de 1992-ben, mivel a főváros közelében talált zenével kapcsolatos munkát, családostól elköltözött. Az évek folyamán sajátos dallam-és harmóniavilágot alakított ki, zenéit jórészt maga komponálja, s az évek alatt kialakított hangstúdiójában hangfelvételeit is maga készíti. Mára bejárta a világot, koncertezett Japánban, Koreában, Kanadában, az Egyesült Államokban és szinte mindenhol Európában. Sikerességéről a Németországban, Olaszországban, az Egyesült Államokban, nemzetközi hírű zenészekkel közösen kiadott albumai tanúskodnak.

Vele váltottam néhány szót még a koncert előtt.

– Az egyesület a 150-et meghaladó koncertek számát, a több mint 80 felvonultatott gitárművészt tekintve igen komoly eredményeket könyvelhet el magának. Zökkenőmentes volt a 2002-től máig vezető út?

– Ha arra gondolok, hogy nem volt baleset, nem maradt le soha senki a repülőről, nem kellett egyetlen koncertet sem lemondani, sőt azok még sikeresek is voltak, akkor igen. De azért nem volt ez sétagalopp. Az elmúlt tizenöt év alatt komoly változások voltak a világban, volt egy súlyos gazdasági válság, ami ránk is kedvezőtlenül hatott. Előtte 250-300 fős közönségeink voltak, a válság miatt ez jelentősen lecsökkent. Elmaradtak a támogatók, támogatások is. Csak most kezdjük lassacskán az eredeti szintre visszatornázni magunkat.

– 2002 óta az ország több mint húsz városában adtatok koncertet. Ide, Törökszentmiklósra 2013-ban jutottatok el először, holott miklósi vagy. Miért?

– Nem tudok rá válaszolni, egy biztos, nem rajtam múlt. Volt egy időszak, amikor legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam ide meghívást szerezni. Olyan volt a kulturális vezetés? Valaki, akinek ebben döntő szava volt, kitalálta, hogy nem kell nekünk Szabó Sanyi, nem kell nekünk művészi gitárzene? Fogalmam sincs. Mint ahogy arról sem, mitől változott meg egy csapásra minden. Egyszer csak hívtak, én örömmel jöttem, tartottunk egy nagyon sikeres koncertet, s ettől kezdve Miklóst ki sem lehetne hagyni a turnéból.

– Mitől függ, hogy mikor, milyen külföldi zenészek jönnek a fesztiválra?

– A fesztiválokra való meghívás általában viszonzásos alapon történik. Én meghívok valakiket, ők visszahívnak, vagy fordítva. Így jártam be a világot, s így jönnek Magyarországra a világ minden tájáról gitárosok. Sokan jönnének erre a fesztiválra, s amikor ki kell válogatni, hogy az adott évben kik jöjjenek, ez a kölcsönösség az elsődleges szempont.  No meg az, hogy a koncertek magas színvonalúak, s lehetőleg különlegesek legyenek.

– Törökszentmiklóson állandó vendéged Bakondi András, most a jászladányi, egykori zenésztársadat, Bagi Lászlót hívtad meg, tavaly a törökszentmiklósi Szombati-Stelli duó volt a vendéged. Próbálsz mindig környékbelit, megyebelit bevonni?

– Abszolút. Bárki megkeres, és azt látom, hogy keményen dolgozik, megfelelő színvonalat képvisel, itt a helye. Nagyon fontosnak tartom, hogy a helyiek lehetőséget kapjanak, mert emlékszem még rá, micsoda kincs volt, amikor először léphettem közönség elé, mert az öregek megengedték, hogy színpadra léphessek. A világot jelentette számomra.

– Szóba került már Törökszentmiklós. Elégedett vagy az itt biztosított körülményekkel, a közönséggel?

– Maximálisan. Itt mindig sikeres koncertjeink vannak, a törzsközönséget régóta ismerem, s mindig vannak újak, fiatalok is. Évről évre nagyon hálás, befogadó  hallgatóság van a koncertjeinken.-

A külföldi vendégek közül Veronique Gillet belga gitárművész harmadjára turnézik Magyarországon, s mindháromszor a nemzetközi gitárfesztivál keretében.

– Az országot szereti, a fesztivál vonzza, vagy Szabó Sándor hívó szava az elsődleges?

– Igazából negyedik alkalommal vagyok Magyarországon, mert egyszer a férjemmel is voltunk itt kirándulás jelleggel. Amúgy igazából Sándor személye a döntő. Egyszer egy németországi turnén láttam, hallottam, beszélgettünk, kíváncsiak lettünk egymásra. A kapcsolatból egy közös lemez is született. Meghívott az itteni fesztiválra, megszerettem a magyar közönséget, így aztán, ha meghívást kapok, s nincs akkorra lekötött programom, jövök.

 – A koncertek és sok utazás mellett jut idő ország-vagy városnézésre? Ha igen, van kedvenc városa?

 – Sajnos, nézelődni nincs idő .Megérkezünk valahová, hangpróba, koncert, vacsora, aztán irány haza. Ez a haza Vác, ahol Sándor lakik, s amely város a turnék központja. Vácot viszonylag ismerem, meg is szerettem. Minden reggel lesétálok a Duna partra, szinte otthon érzem magam.

– A fesztiválokon első alkalommal trióban,másodjára duóban játszott, most pedig – bár Szabó Sándorral játszottak egy kicsit duóban – szólóban mutatkozott be. Ez véletlen vagy tudatos, így is, úgy is meg akarja mutatni magát?

– Teljesen véletlen, hogy így alakult. Inkább a mindenkori repertoárom összeállításában fedezhető fel olyan jellegű tudatosság, hogy azt szinte koncertről koncertre változtatom. Főleg azért, hogy magam számára ne váljak unalmassá. Szerencsére könnyű helyzetben vagyok, mert saját kompozícióim közül válogathatok.

– Öntől is megkérdezem, milyen benyomást keltett a színhely, a közönség.

– Nagyon tetszett a helyszín,  jó a terem akusztikája, és nagyon jó, értőnek tűnő volt a közönség. Örülök, hogy eljöhettem ide.

– Én pedig annak, hogy eljöttek, eljöttetek ide. Köszönöm a beszélgetést.

A fotókat készítette:Oláh Zoltán

Pásztor

Szemtől szembe


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.



Hirdetés