Foltvarrók kiállítása az Ipolyiban

Pásztor Gábor

Érdekes, a laikusok számára igencsak meglepő kiállítást nézhetnek meg az érdeklődők tegnaptól az Ipolyi Közművelődési Központ Markóczy Félix kiállítótermében. Ekkor, szeptember 24-én volt ugyanis a Foltvarrók Baráti Kör tárlatának megnyitója, amelyen tizenegy kézimunkás lépett nagyközönség elé szemet gyönyörködtető alkotásaival.

Milyen kézimunkáról, annak milyen ágazatáról is van  szó? A foltvarrásról (foltmozaik, patchwork), aminek története a messzi múltba, valószínűleg a szövés feltalálásának idejére nyúlik vissza, de kiteljesedése, elterjedése az európaiak Amerikába való kivándorlásához kötődik. Az amerikai földművesek asszonyai más lehetőség híján kezdetben az elhasználódott ruhák még egészséges részeit használták fel más ruhadarabok hibáinak kijavítására.

A szükség, a szegénység hozta létre, amely során később egyéb, praktikus darabokat készítettek a megszőtt anyagdarabokból; takarókat, szatyrokat, gyerekruhákat. Kisebb közösségekben a hosszú téli estéken ezzel a kézimunkázással múlatták idejüket. Különböző mintákat és elnevezéseket találtak ki, amelyeket tovább adtak más tájak asszonyainak is, akiktől át is vettek.

S min lepődhet, ha nagy szavakat akarunk használni, döbbenhet meg a kívülálló?  Azon, hogy a foltokból milyen gyönyörű és széles skálát felvonultató termékek teremthetők, hogy a valamikori szükségből művészi foltvarrás teremtődött, amiből aztán divat lett, s  amely már mesteri alkotásokat is szült.

Napjainkra a technika magas szintű fejlődése, a tömegtermelés, no meg az életszínvonal növekedése következtében a szükség kényszerítette foltozás elfelejtődött, de a foltvarrás nem, csupán ennek területén jelentős változások következtek be. A varrógépek fejlesztése, elterjedése meggyorsította a varrási folyamatot, a  gépesítés azonban nem feledteti, hogy a kézi varrással elkészített művek szebbek, nagyobb értékűek. Kézzel lassabban, de bonyolultabb mintákat varrhatunk. Vannak olyan minták, amelyeket géppel nem is, csak kézzel lehet megvarrni.  Az alkotások összhatása is finomabb, lágyabb. Ma már speciális eszközök, sablonok, ollók stb. segítik a kézimunkázókat.

Maróthy Eszter a foltvarrás törökszentmiklósi  megteremtője évekkel ezelőtt érdekességként elmesélte, hogy már egy mintegy 5500 éve elhunyt fáraó sírjában is találtak foltozásos díszítést. Buddháról pedig fennmaradt egy monda, amely az első foltmozaikos takaró születéséről mesél. Eszerint az emberek áldozati ajándékokat vittek neki, s a szegények , akiknek másra nem tellett, kisebb selyemdarabokat vittek a vallásalapítónak. A bölcs sokáig töprengett, milyen hasznos dologra lehetne felhasználni a szegény, de nemes szándékú adományozók ajándékát, míg rá nem jött a megoldásra. Összevarratta a selyemdarabokat, s így azokból egy célszerű takaró avagy szőnyeg teremtődött.

 A nyugati világba, mint sok minden más, Kínából jutott el a foltvarrás. Kezdetben a királyi udvarokban alkalmazták díszítésre, majd a lovagvilágban is elterjedt lótakarók és zászlók formájában. A mai értelemben vett foltvarrásnak Anglia volt az őshazája, onnan vitték a kivándorlók az újhazába. Ezzel bezárult a kör, visszajutottunk az amerikai farmerfeleségekhez.

Katona Mihályné, a baráti kör vezetője elmondta,  ő maga egy véletlennek köszönhetően lett ennek a kézimunkának a szerelmese. Egy kiállításon meglátott egy gyönyörű takarót, s annyira megtetszett neki, hogy azonnal megkereste az alkotót, akitől tanulni kezdett. Egy idő után már nem is akart, nem is tudott szabadulni ettől a világtól. De ez már régen volt és egy másik csapatban.

Ez a mostani team, a Foltvarrók Baráti Köre két éve alakult 11 fővel, akiket az örömvarrás összekovácsolt. Együtt járnak szakmai napokra, kiállításokra s a kéthetenkénti „hivatalos” találkozókon túl összejönnek hol egyikük, hol másikuk lakásán is, elmesélik egymásnak, min dolgoznak, tanácsokat adnak egymásnak

Nemcsak foltvarrással foglalkoznak, mindent megcsinálnak, ami megtetszik nekik: gyöngyökkel díszített tojásokat, virágokat, babákat, kopogtatókat. Természetesen nem ezeké volt a főszerep a több mint száz kiállított munka között, hanem az ágytakaróké,párnáké, táskáké, faliszőnyegeké.

Érdekességként, múltidőzőként egy asztalon felsorakoztatták a varrás szinte minden régi eszközét, legnagyobb kincsük egy már-már „ókorinak” számító, első sorozatban gyártott Singer varrógép.

Nézve a kiállított darabokat, meg kellett állapítani, hogy igen hosszú út vezet addig, míg valaki eljut arra a szintre, hogy olyan mesterművek, mint a tárlaton látottak, kerülhessenek ki a keze alól. Ma már a foltvarrásnak rangja van, egy-egy szép munka méltán váltja ki a szemlélő csodálatát. Mint ahogy ez megtörtént ezen a délutánon is.

Szemtől Szembe

Megosztás