Fogd a pénzt és fuss?

A sportról szóló 2004 . évi I. törvény 22. &-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki : „(3a) A szakszövetség tevékenysége – a (3) bekezdésben meghatározott közigazgatási hatósági jogkörben végzett tevékenysége kivételével – nem tartozik az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011 . évi CXII. törvény hatálya alá.”

A címben most kérdésként feltett filmcímet és a Bánki Erik fideszes képviselő által 2014.december 4-én benyújtott módosító javaslatot  a február 26-i képviselő-testületi ülésen, a helyi sportszervezetekre vonatkozó hosszú vita és az azt lezáró szavazás eredménye juttatta az eszembe. A filmcímet nem kell magyarázni, Bánki módosító javaslatáról is csak annyit, hogy gyakorlatilag a sportszervezeteket kivenné abból a körből, amely tagjai megkeresésekre működésükről kötelesek tájékoztatást adni. Mert miért is kellene oktondiknak belelátni, hogy mire költik az állami támogatást?

Bánki óhaja érthető, hiszen az utóbbi időben a magyar sportklubokat és szövetségeket ellepték a Fidesz-közeli személyek, lassan a Kádár-kort idézően mindenütt a jó káderek az elnökök. (Gondoljunk csak az utolsó esetre, az olimpiai-és világbajnok Hegedűs Csaba – Németh Szilárd  rezsibajnok cserére a birkózószövetség élén ). Ők nyilván nem szívesen vennék, ha kívülállók, pláne a sajtó belelátna kártyáikba. De a miklósi képviselők döntése? Ott ilyen összefüggés nincs, legalábbis én nem tudok róla.

De miről is folyt a vita, ami lényegében Serfőző István és Szabó Péter képviselők között zajlott, a többiek – nem sértésnek szánom – csupán asszisztáltak hozzá? Serfőző István azt szerette volna, erre vonatkozó javaslatát írásban elő is terjesztette, hogy csak az a sportszervezet kaphasson önkormányzati támogatást, amelyik igazolni tudja, illetve nyilatkozatot tesz, hogy nincs köz-, és egyéb tartozása, illetve amelyiknek gazdálkodása, működése világos, tiszta és átlátható. Az átláthatóság pedig akkor biztosítható, ha az önkormányzat a sportszervezet gazdálkodásának egészébe beletekinthet, azaz az érintettek tételesen egész éves gazdálkodásukkal számolnak el.

Persze sok más apróságon, szavakon, dátumokon ment a polémia, de a lényeg ez volt. No meg az, hogy előleget csak az a sportszervezet vehessen fel, amelyik igénylésével egyidejűleg a NAV-tól kapott igazolással és nyilatkozattétellel tudja igazolni, hogy senki, semmi felé tartozása nincs.

Hogy a fentiekkel kapcsolatban voltak  problémák, Kovács László képviselő sem vitatta. Mint elmondta, anélkül, hogy megnevezné, aláírja, a támogatás számonkérése az elmúlt években nem minden egyesület részéről volt sikeres. Hiába próbált az akkori Pénzügyi Bizottság szankciókkal is élni, azok sem vezettek eredményre. Ezért a maga részéről a szigorításokat el is fogadná.  Fejes Tibor alpolgármester is elismerte, voltak  visszaélések, és megjegyezte, a szigorításokkal a jövőben el lehet kerülni ezeket.

A fentiek fényében  érdekes és érthetetlen (számomra mindenképpen), hogy Szabó Péter álláspontja győzött. Ő amellett kardoskodott, hogy ne legyen teljes elszámoltatás,ne legyen az önkormányzat bizalmatlan, ne akarjon egy sportszervezet gazdálkodásában és működésében turkálni, egyébként is, ki a csuda fogja az egyesületek éves, számlákkal igazolt elszámolását átbogarászni. A szervezeteknek május 31-ig úgyis be kell nyújtani az éves elszámolásukat a hivatalos szerveknek, aki akarja, nézze meg. Szerinte bőven elég, ha az érintettek csak a támogatásról számolnak el tételesen, számlákkal.

Serfőző képviselő próbált még azzal is érvelni, hogy mivel az önkormányzat egy sportszervezet működésének egészét segíti, természetes, hogy annak egészét szeretné vizsgálni. Úgy vélte, a képviselő-testületnek kutya kötelessége számon tartani, mire ad ki pénzt, annak sorsát nyomon követni. Véleménye szerint  látni kell, hogy egy sportszervezet egyéb bevételekkel együtt mennyivel gazdálkodik, mert ennek függvényében lehet csak a szűkös forrásokat elosztani. Feltette a kérdést, bele akar-e a képviselő-testület látni az egyesületek működésébe vagy sem, pusztán a kirakatot kívánja bámulni, vagy mögé is akar nézni.

A mérleg számviteli törvény szerint előírt formája. Egy kisvárosi civil szervezet esetében ez jóval egyszerűbb

A testület végülis nem akart. Most nem, esetleg majd jövőre. Szabó Péter igen taktikusan érte el, hogy végeredményben az ő álláspontja győzzön. Látszólag engedett, mikor azt a javaslatot támogatta,  – s amelyet Serfőző István ellenszavazatával, két tartózkodás mellett (Révi Attila, Kányáné Búzás Mónika) a testület el is fogadott – hogy  a sportszervezetek évente számoljanak el, a támogatással számlákkal igazoltan, tételesen, gazdálkodásuk egészével pedig   mérlegszinten. Ő és Serfőző képviselő pontosan tudták, miről van szó. Arról, hogy mérlegszintű kimutatás egy számsor, amiből semmit nem lehet megtudni. A mérleg egy kimutatás, amely egy vállalkozás – esetünkben sportszervezet –vagyonának összetételét (eszközök) valamint ezeknek a vagyonelemeknek a finanszírozási forrását mutatja be egy adott időpontra vonatkozóan. Ez a számsor az égvilágon semmit nem árul el a pénzfelhasználásról, a gazdálkodás mikéntjéről. Nesze semmi, fogd meg jól!

S ez juttatta eszembe Bánki Erik módosító indítványát. És  mi a filmcímet ? Révi Attila bizottsági elnök fejtette ki még a vita elején, hogy a jogtalanul felvett előleg visszakövetelése visszamenőleges, tehát egy törvénytelen rendelet megalkotásával lenne lehetséges. Igaza van. Tehát: Fogd a pénzt és fuss! Az előleggel is, betekintés hiányában a támogatás összegével is.

Pásztor

Megosztás