Emlékkiállítás Magony László fotóiból

A Mozgássérültek Megyei Kulturális Seregszemléjének zárásaként került sor a múlt szombat délután Magony Lászlónak, a MONFODI (Mozgáskorlátozottak Nemzetközi Fotó-és Színesdia Pályázat) Közhasznú Alapítvány) tavaly elhunyt elnökének gyűjteményéből nyílt emlékkiállítás megnyitójára a Markóczy Félix kiállítóteremben.

Magony László fiatalon kezdett fotózni. Kamaszkorában szanatóriumba került, s fényképezést ottani kezelőorvosa szerettette meg vele, akinek társaságában csodálatos tájképeket készíthetett a Budai-hegyekről. Amikor kikerült a szanatóriumból, otthon rögtön vett magának egy akkor könnyen beszerezhető –  jóformán csak azt beszerezhető –  és kezdők számára egyszerűen kezelhető Pajtás gépet, ami nem volt ugyan komoly masina, de rutinszerzésre, tanulásra alkalmas volt. Szülei messzemenően támogatták hobbijában, segítségükkel még sötétkamrát, fotólaboratóriumot is kialakíthatott a családi házban. Így az első lépéstől, a felvételtől, az utolsókig, az előhívásig, nagyításig, mindent maga végezhetett, ami neki csodálatos érzést okozott. Minden szabad idejét a fényképezéssel, a képek megteremtésével töltötte.

1958-ban beiratkozott a szolnoki fotóklubba, ahol fokozatosan profi fotóssá vált. A Szolnok Megyei Néplap külsős fotóriportere lett, s amikor egy alkalommal a Magyar Sporthivatal munkatársai meglátták képeit az újságban, rögtön felkérték, legyen sporttudósító a megyében. Ekkortól képei állandóan ott voltak a szolnoki Sport Áruház vitrinjében.

Nagy reményekre jogosító karrierjének egy motorbaleset vetett véget 1970-ben. Jobb oldala lebénult, beszédkészségét is elveszítette. Lelkileg teljesen összetört, sokáig kezébe sem vette gépét, hosszú időre feladta a fotózást. Aztán bebizonyította, hogy a hit, a tehetség, a hivatásszeretet legyőzheti a testi hiányosságokból adódó akadályokat, s teljes életet lehet élni súlyosan mozgássérülten is. Ebben sokat segített neki a Mozgássérültek Szolnok Megyei Egyesülete is, amely lelkileg erősítette, tagjai biztatták, kezdjen újra fotózni.

„Hallgattam rájuk, és meglepődve tapasztaltam mennyire mást látok az objektíven keresztül, mint hajdanán egészségesen.” – vallotta később. Másképpen is fotózott, kellett fotóznia, mint korábban, hiszen mozgásában korlátozott volt, már csak fényképezőgépével tudott oda eljutni, ahová korábban gond nélkül fizikailag is. „Ahová nem tudok bemenni vagy felmenni, lefényképezem és ezzel legyőztem” – mesélte.

De nem csak saját fotózási kedve tért vissza, másokat is a fényképezésre buzdított. 1981-ben a Mozgássérültek Szolnok Megyei Egyesülete az ő szervezésével fotópályázatot hirdetett mozgássérülteknek, ami nagy sikert aratott. Ebből a sikerből merítve indította útjára a Mozgáskorlátozottak Nemzetközi Fotó-és Színesdia Pályázatot (MONFODI), hogy segítse a mozgáskorlátozottakat fogyatékosságuk leküzdésében, másságuk elfogadtatását a társadalommal, és megnyilvánulási lehetőséget biztosítson számukra.

Magony László ezentúl a MONFODI-nak szentelte életét.  Minden páros évben nemzetközi fotó- és színesdia-pályázatot, a páratlanokban országosat szerveztek, alkotótáborokban tanította a fiatalokat, a szervezetről könyvet írt.

Szervezőmunkáját, alkotói tevékenységét nemcsak idehaza, hanem külföldön is ismerték és becsülték, a hazaiak mellett számtalan külföldi fotós vett részt a MONFODI pályázatain. Ezeknek a képeknek egy részéből gazdag magángyűjteményt  hozott létre, amelyet halála után felesége a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárnak ajánlott fel. Gondos válogatás után ebből az anyagból nyílt a mostani kiállítás.

Pásztor

Szemtől szembe

Megosztás