Egy „kor lenyomatai”

Wormser Antal fotókiállítása a Helytörténeti Gyűjteményben

Május 7-én nyílt meg Wormser Antal fotóriporter „Előhívás” című kiállítása a Butyka Béla Helytörténeti Gyűjteményben. A több évtizedes munkásságával, számtalan kitűnő és kordokumentáló képével a magyar fotóriporter szakma egyik jeles képviselőjévé vált fotós 1957-1981 közötti időszakot felölelő tárlatát Kiscsatári Marianna, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársa nyitotta meg.

Wormser Antal 1931-ben született Budapesten. A háború alatt tragikus módon elvesztette szüleit (édesapja munkaszolgálatosként halt meg, édesanyját 1944 decemberében a Dunába ölték), egyedül kellett megtalálnia saját útját. Tanulás mellett dolgozott, idővel leérettségizett és 1964-ben közgazdász diplomát szerzett.  A fényképészet kitanulása és a gyakorlóévek után 1957-től 1965-ig főállásban a Népszabadság című lap munkatársa volt. Az Esti Hírlaphoz 1966-ban vették fel, ahol 1991-es nyugdíjazásáig vezető fotóriporterként és rovatvezetőként dolgozott. 1994 óta „kétlaki” életet él: az év egy részét Kanadában tölti, ahol gyermekei és unokái élnek, de a késő tavaszi-nyári hónapokban feleségével Magyarországon tartózkodik. 

Balra szövőnő, jobbra munkahelyi torna

2007-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott több ezer fénykép-negatívot az Esti Hírlapnál készített fotóriporteri munkáiból. A korábban a Népszabadság-archívumból múzeumhoz került negatívokkal együtt közel 40.000 felvétel található  a riportertől a gyűjteményben. Több évtizedes munkásságával, számtalan kitűnő és kordokumentáló képével Wormser Antal a magyar fotóriporter szakma egyik jeles képviselője.

1961. A féltett kincs, a televízió

Wormser munkái az 1957-1981 közötti időszakot, a Kádár-kort, a  szocialista Magyarország széles keresztmetszetét mutatják be.  Egy olyan kort látunk a képeken, amelyben bölcs megfogalmazások szerint az emberek lemondtak a szabadságról egy viszonylagos jólétért, létbiztonságért, elérhető apró célokért cserébe. Ahol, ha nem járt a szád, cserében békén hagytak, megkerülhetted a szabályokat, fusizhattál hobbitelket, Trabantot vehettél, békésen élhetted az életedet.

Május 1-jei felvonulás 1970-ben

A felvételek az élet minden területére kiterjedtek: protokoll-felvételek, utcai zsánerképek; a termelés, a kultúra, a divat, az oktatás képei sorakoznak az életműben. Készített az épülő szocializmust bemutató termelési riportot gyárakból, termelőszövetkezetekből. Az  ismert személyek mellett megfigyelhetőek a mindennapi emberek gesztusai, öltözködése, valamint a munka- és lakókörülmények. Képein az adott kor boldog vagy boldogtalan embere jelenik meg, látjuk a mosoly, a fáradtság, a szomorúság jeleit, de a környezet szép-csúnya, de szerethető, élhető részleteit is. A felnőttek világa mellett a gyerekek hétköznapjai otthon, iskolában, óvodában, utcán, játszótéren szintén megjelennek.

Akik éltek abban a korban, azok számára ezek a képek ismerősek. Nosztalgiázhatnak, káromkodhatnak, kis időre visszacsöppenthetnek önnön múltjukba, emlékezhetnek. Akik pedig nem éltek, rácsodálkozhatnak egy ismeretlen világra, furcsállkodhatnak,  álmélkodhatnak,  hitetlenkedhetnek  Kinek miért, de mindenképp érdemes a fotókiállítást megnézni, a képek előtt, ha kis időre is megállni. Július 3-ig bőven van idő.

Pásztor

Megosztás