East Pole: Keleti pólus európai hangzással

Közzétéve ekkor: 2016 augusztus 2. 10:22

alapítókA múlt heti három napos Töröki Szárnyas Fesztiválra  egyetlen helyi együttesként a 2011-ben alakult East Pole zenekar kapott meghívást. Kulturált, sok stílust ötvöző egyéni hangvételű, szabad téren is tiszta, telt hangzású zenéjükkel (most is) méltán vívták ki a közönség tetszését. Világmegváltó terveik nincsenek, de zenélni, hallgatóság előtt színpadra lépni nagyon szeretnek. Az alapítókhoz ( Csombordi Róbert – ének, Karakas János – gitár, Váczy Róbert – basszusgitár, bőgő) később csatlakozott Horváth Róbert harmonikán, az idén pedig Mészáros Tamás dobos. Úgy érzik, most lett igazi, érett a zenekar, s újabb lehetőségek nyílnak meg a csapat előtt. Egy próba szünetében erről és sok egyébről beszélgettünk a három alapítóval és Mészáros Tamással.

Az East Pole (Keleti Pólus, Keleti Bokk) név felvételének van valami konkrét oka, háttere?

Csombordi Róbert: – Nem, nincs. Sok ötlet merült fel, és ezek közül a Sándorfi Viktor által javasolt East Pole tetszett mindenkinek a legjobban. Ez csak egy szójáték az északi-és déli pólusra gondolva.

– Milyen céllal álltatok össze? Ismertétek egymást? Volt elképzelésetek, milyen stílusban akartok játszani?

próba 1Váczy Róbert:– Hárman, Karakas János, Sándorfi Viktor és én ismertük egymást, Csombordi Robi ismeretlenként csatlakozott hozzánk. Korábbi zenekarok romjain jött létre ez a formáció, alapjában hobbizenekarként. A motivációk mások és mások voltak, volt, akit csupán a zeneszeretet vezérelt, más színpadra szeretett volna lépni, megint más az önmegvalósítás lehetőségét látta benne.

Karakas János: – Ebben a felállásban játszottunk egy jó ideig, illetve rövid időszakban a billentyűs Kovács Zoli is a zenekarban játszott. 2012-ben Sándorfi Viktor más országrészbe költözött, s attól kezdve folyamatosan új tagok jöttek és mentek, de a mag máig megmaradt.

Cs.R.: – Eredetileg a funky irányába akartunk elindulni, de hamar rájöttünk, ez nem a mi világunk, és szép lassan egy egyéni stílust alakítottunk ki.

Valóban úgy tűnik, elég nagy volt a fluktuáció. Jelenleg öten vagytok, viszont öt év leforgása alatt hatan érkeztek és távoztak. Ennek nem ti, az alapítók vagytok az okai?

V.R.: – Valóban sokan csapódtak hozzánk hosszabb-rövidebb időre, de a távozásoknak messze nem mi voltunk az okai. Egyetlen tag volt, aki nem önkéntesen hagyott itt bennünket, a többiek igen, valójában az élet sodorta el őket. Sándorfi Viktorról már esett szó, két vokalista hölgy debreceni, ill. szegedi egyetemi tanulmányai miatt vált meg tőlünk. Régi dobosunknak, Szilágy Szabolcsnak nem az volt az igazi hangszere, csak addig „áldozta” fel magát a zenekar érdekében, amíg nem találtunk egy képzett dobost Mészáros Tamás személyében. Egy gitárosunk pedig szintén messzire költözés miatt hagyott el bennünket.

M.T. 1Cs.R.: – Az érkező profi dobos Mészáros Tamással és a korábban csatlakozó harmonikás Horváth Robival  ért össze igazán a csapat, új színt, lendületet hoztak zenénkbe.

Mészáros Tamás: – Az idén márciusban csatlakoztam a zenekarhoz Horváth Robi meghívására. Én vagyok a csapat legfrissebb “szerzeménye” és egyben legfiatalabb tagja. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy szerintem az East Pole nem csupán  egy szimpla zenekar, amely olyan emberekből áll, akik összejönnek hetente próbálni, és időnként eljárnak fellépésekre, hanem baráti társaság is egyben. Olyan baráti társaság, amely hasonló érdeklődésű és gondolkodású emberekből, akik sokszor a világ dolgait is hasonlóképpen látják. Jó dolog olyan közösségben muzsikálni, amelyben, bármilyen hihetetlen is, komolyabb konfliktusok sincsenek, legfeljebb kisebb “egészséges” nézetkülönbségek. Úgy gondolom, ezek nélkül viszont egy közösség nem is közösség, nem csapat egy csapat. Ezek adott esetben még építő jellegűek is lehetnek.

Ahányan vagyunk a zenekarban, annyiféle  hatást, ízlést hoztunk magunkkal, s ebből a sokféleségből próbálunk összegyúrni egy nagy egészet, egy , talán különlegesnek mondható “halmazt”, stílust, amelyhez mindenki hozzáteszi egy kicsit a saját világát. A hagyományosnak nevezhető instrumentumok mellett – gitár, basszusgitár, dob -ott van a harmonika is, ami az átlagostól eltérő felállásúvá teszi a zenekart. A tangóharmonika jó értelemben vett “kakukktojás” hangzásvilágunk tekintetében.

– Miért angol nyelvű a saját szerzeményeitek többsége?

Cs.R.: – Talán, mert piacképesebb, mint a magyar, szélesebb réteg vevő rá, s azért is, mert nem kell a hallgatónak a szövegre figyelnie, jobban koncentrálhat a zenére.

K.J.: – Induláskor volt egy dalszövegírónk, aki jól beszélt angolul,  korábban írt is ezen a nyelven dalszövegeket más zenekar részére, de számunkra egy használható sem készült el. Így aztán Viktorral mi magunk álltunk neki az angol szövegeknek. Amikor ő elment, valahogy természetes volt, hogy ezt a vonalat folytatjuk. Mostanában viszont már a magyar felé fordultunk, legutóbbi dalaink anyanyelvünkön szólalnak meg.

– Egyik angol nyelvű nótátok címe magyarul Áttörés, egy másiké  A partvonal elérése, a harmadiké egy kérdés, Miért vagyunk mi itt? Ezek a címek fordulópontokat, kétségeket jelölnek a zenekar életében?

K.J.: – Nem, egyáltalán nem.  A dalszövegek Sándorfi Viktor, Bordás Máté és jómagam személyes élményein alapulnak, személyes érzéseket, gondolatokat közvetítenek. Alapvetően egyik sem köthető magához a zenekarhoz, általunk kerültek be a zenekar életébe.

– Akkor felteszem a kérdést: Miért vagytok ti itt? Van-e különös célotok, tervetek?

majálisV.R.: – Különleges és világmegváltó  nincs, tökéletesen tisztában vagyunk helyzetünkkel, lehetőségeinkkel, tisztában vagyunk vele, hogy nem leszünk világsztárok. A zene számunkra önkifejezés, megjelenési lehetőség mások előtt. Jól érezzük együtt magunkat, szeretünk egymás társaságában lenni, közösen zenélni.

K.J.: – Azért, egy célunk van. Az, hogy kínálatunk megtalálja a maga keresletét, nyitott, zenénket befogadó közönség előtt játszhassunk. Szerencsére akad ilyen, nagy többségben kedvező visszajelzéseket kapunk.

M.T.: – Vágyaink az előrelépés érdekében: találni egy állandó női vokalistát Csombordi Robi mellé, és pár számot felvenni  stúdióban, amely felvételeket megfelelően tudnánk promóciózni is. Nagy tervek, távlati célok: “kiszabadulni” a miklósi próbatermünkből, valamilyen szinten a környékből is, hogy minél többen megismerjenek minket az országban. Sok maradandó számot írni, amik “ott ragadnak” az emberek fülében, ott maradnak a lelkükben. És mindehhez persze a jelenleginél több fellépést szeretnénk szerte az országban.

– Én nem tudlak stílusban behatárolni benneteket. Ti tudjátok magatokat?

Cs.R.: – Dallamos pop, rock zenét játszunk, szándékosan nem akarjuk magunkat valamilyen kategóriába sorolni. De szerintem nem is lehet. Nincs címke egyik számunkon sem, nem tudatosan rocknak indul az egyik, népzenei jellegűnek a másik. A számokat közösen rakjuk össze, s mivel mindenkinek egyéni ízlése van, mindenki más stílust szeret, ezek egy-egy dalban ötvöződnek sokszor hangulat függvényében is.  Ezért van egyedi hangzásunk, ezért nem járunk kitaposott utakon. Saját utunk van.

– Mekkora a repertoár, egy-egy műsor hogyan áll össze? Hol, kikkel, kb. hányszor léptetek fel?

Cs.R.: – 30-40 dal van, amit bármikor elő tudunk adni,némi felkészülés után többet is. Ezek főleg saját számok, de vannak köztük feldolgozások is, U2, Bon Jovi, Sting, magyar együttesek, még népdalok is. A műsor összeállítása függ a helyszíntől, várható közönségtől. Játszottunk már pótkocsin, mező közepén, klubokban földön ülve, vállalati, városi rendezvényeken, falunapokon, kiállítás megnyitón, helyszíntől függően akusztikusan, elektromos hangszerekkel kierősítve

TörökiV.R.: – Mintegy 25-30 koncert van mögöttünk. A megye számtalan településén léptünk fel, de hívtak már bennünket Debrecenbe, Budapestre is. Játszottunk szólóban, más, hasonló kaliberű együttesekkel közös koncerten, de voltunk nevesebb bandák, pl. Hooligans, Zanzibár előzenekara is.

– Azt mondtátok, jól érzitek egymás társaságában magatokat. Ez demokratikus viszonyokat is jelent?

K.J.: – Mindenki teljes jogú csapattag, teljesen függetlenül attól, mióta van köztünk. Már mondtuk, a dalok közösen készülnek, mindenki beleteheti zenei véleményét. Ha bármilyen kérdésben vita alakul ki, szavazunk. Abszolút demokrácia van.

– Van olyan vágyatok, ami jó lenne, ha teljesülne az előre lépés érdekében?

Cs.R.: – Jó lenne, ha volna egy profi menedzserünk, akinek hiányában sok rendezvényre nem tudunk elmenni, mert a mi időnkből és energiánkból nem futja a szervezésre is. Nem vagyunk jelen tehetségkutatókon, nem mutatkozunk reklámfelületen, és másokhoz képest sok területen lépéshátrányba kerülünk.

K.J.: – Nehéz ügy ez a menedzser dolog. Szeretnénk, ha valaki a szervező munkát magára vállalná, de olyan kellene, aki nem akarna beleszólni a zenei koncepcióba, nem jönne azzal, hogy most ilyen vagy olyan stílusban kellene játszani, ezt vagy azt a számot kellene előadni. Aki, ismerve zenei elképzeléseinket, minket, ennek megfelelő közönséget fellépési lehetőséget keresne.

V.R. – Tamás már említette, nem bánnánk, ha ismét lenne női vokalistánk, akivel elő tudnánk adni több énekszólamban megírt dalainkat, és részt vállalna a saját szerzemények írásában.

– Ime a felhívás a keringőre, aki hallja, adja át. Köszönöm a beszélgetést.

Pásztor


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés