Családkutatásról a Törökszentmiklósi Értékek Klubjában

Érdekes kettősség figyelhető meg manapság a családi-és rokonsági viszonyok tekintetében. Egyrészt az újabb és újabb nemzedékek egyre kevésbé érdeklődnek családjuk múltja iránt, lassan a szoros rokonságot sem tartják számon, sokszor a közvetlen elődök élettörténetét sem ismerik. Másrészt viszont egyre nagyobb divattá válik a családfakutatás, egyre többen keresgélik az ősök nyomait régi írásokban, egyházi és polgári anyakönyvekben.

Ari Ilona

Ez utóbbiak közé tartozik Ari Ilona is, aki  személyes okokból vezéreltetve már fiatalon elhatározta, ha nyugdíjas lesz, családfakutatással foglalkozik majd. Ő maga budapesti, de gyökerei Mezőtúrról erednek. Édesanyja , az egyszerű tanyasi parasztlány onnan indult az 1930-as évek közepén a fővárosba, hátha cselédlányként jobb sorsra talál az addiginál. Miután  férjhez ment, ott is ragadt, s leánya már pesti lakosként élte életét.

Előadó és közönsége

Elérve a nyugdíjas kort, korábbi elhatározását betartotta, családkutató lett s mi sem természetesebb, hogy elsőként Mezőtúron eredt saját ősei nyomába. Nem sok idő elteltével budapesti nyugdíjasként a helyi Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesületen belül megszervezte a családkutató tagozatot, s egyik vezetője lett egy hasonlónak Szolnokon is.

Számítógépre vitték a mezőtúri református egyház teljes levéltári anyagát, családtörténeti kiállításokat rendeztek, ő maga előadásokat tartott megyei és országos konferenciákon s az ország különböző városaiban, tanulmányai jelentek meg. Május 9-én Törökszentmiklósi Értékek Klubja vendégeként tartott előadást a családkutatásról,s arról, hogy a családi történelem a város története is.

Hajnal László klubvezető javasolja egy családfakutató csoport megalakítását

A dia segít a megértésben

Ari Ilona elmondta, volt idő. amikor az állam nem nézte jó szemmel, ha valaki a gyökereit kutatta, sőt az ilyeneket akadályozták tevékenységükben. Egy 1987-ben íródott cikkben lehetett olvasni, hogy a múlt ilyetén feltárása nem egyezik a pártállam ideológiájával. Miért? Ki tudja. Szerencsére ez az idő elmúlt, a legfontosabb kutatóhelyek, könyvtárak, levéltárak  igyekeznek a legjobb feltételeket biztosítani a családkutatóknak, de hivatalosan jelenleg sem segítik ezt a tevékenységet, s az országos média ingerküszöbét sem érte el. A tudomány sem ismeri el igazán, pedig számtalan olyan forrást tár fel, amelyek a kutatók számára hozzáférhetetlenek.

Pedig – hangsúlyozta – számtalan érvvel lehet alátámasztani létjogosultságát, fontosságát. Nagyon sokat lehet tanulni a családkutatás folyamán. Gyarapodnak történelmi, néprajzi ismereteink, régmúltban történt események kerülnek közel hozzánk, képet kapunk régen élt emberek életéről. Az egyes emberek sorsán keresztül sokkal árnyaltabb képet lehet kapni a történelemről. A kutatással még számítógépes ismereteink is bővülhetnek, elmélyülhetnek.

A családkutatást érdekesnek és izgalmasnak tartotta, izgalmasabbnak a keresztrejtvényfejtésnél is, mert előbbi a valóságról szól, számos meglepetést rejteget, olyan elődöket, rokonokat fedezhetünk fel, akikről korábban nem is tudtunk. Élményekben gazdagodhatunk, érzelmi töltést kaphatunk általa.

Természetesen kitért a kutatás metodikájára is. A 19. század végéig, egészen pontosan 1895-ig, csak egyházi anyakönyvekben rögzítették a születéseket, házasságkötéseket, halálozásokat. Ezek az anyakönyvek fontos történeti források, de sok estben roppant hiányosak, ami megnehezíti, akár lehetetlenné is teszi a további feltárást. 1895-től törvényesítették az állami (polgári) anyakönyvvezetést, ami már megbízható és könnyen követhető, mára pedig már számítógépes adatbázisba vitték az anyakönyveket.

Az előadás befejezéseként Ari Ilona az ezekben az adatbázisokban való keresés technikáját vázolta, majd felsorolta és ismertette a létező családfa programokat, s válaszolt a felmerülő kérdésekre.

Pásztor

Szemtől szembe

Megosztás