Csak a Székács kézicsapata maradt

Közzétéve ekkor: 2018 július 22. 14:14

A 2001-ben alakult Törökszentmiklósi Kézilabda Egyesület hosszú ideig a térség meghatározó csapata volt. Évekig egyedüliként képviselte a várost a kézilabda másodvonalában, az NB I/B-ben, annak oszlopos tagjaként. A helyzet akkor változott, amikor a három évvel később alapított, a korábbi önkormányzat által mostohagyerekként kezelt Székács KE megnyerve NB II-es  csoportját, egy osztállyal feljebb jutott. Akkortól Törökszentmiklóst  – és a megyét is – két csapat képviselte az NB I/B-ben, mindkettőnek külön-külön szponzori gárdája, szurkolótábora lett, három éven keresztül óriási presztízscsatákat vívtak egymással. Az ősztől azonban megfordul a kocka. A TKE kiesett az osztályból, a Székácsnak viszont sikerült bent maradnia, s ezen a szinten már ő képviseli egyedüliként a várost, sőt, miután a korábbi riválisnál megszűnt a felnőtt és ifjúsági csapat, a bajnokságokban egyedüliként a  kézilabdát is. A megváltozott helyzetről, a jövőről beszélgettünk Kovács Bélával, az egyesület vezetőjével.

– Mielőtt a jelenről és a jövőről beszélnénk, egy kérdés erejéig térjünk vissza a közelmúltra! Tavaly ősszel nagyszerűen kezdett a csapat, egy-két forduló erejéig a dobogón tanyázott. Aztán egy óriási hullámvölgy következett, lecsúszás az utolsó, stabil kiesést jelentő  helyekre,  végül egy huszáros hajrá reményt nyújtott a bent maradásra. Van ennek a hullámzásnak magyarázata?

– Van, és nem is bonyolult. Az alapvető meghatározó ok, hogy szűkös anyagi lehetőségeink miatt nagyon rövid volt a kispadunk. Ez a szezon indulásakor egy darabig nem okozott gondot. Addig, míg nem jött egy olyan sérülés sorozat, ami meghatározta a továbbiakat. Kulcsjátékosaink váltak hosszú időre harcképtelenné, s nem tudtuk őket hasonló erőkkel pótolni. Az idény befejeződése előtt pár fordulóval rendbe jöttek, s ismét csatasorba állhattak. Akkor több bravúrmeccset is játszottunk, sikerült kimásznunk a gödörből, s elkerültük a direkt kiesést

– Így is erősen rezgett a léc, a bent maradás azon múlt, hogy a feljutók közül visszalép-e valaki.

– Így van, de erre volt sansz, s mivel a legjobb kieső helyen végeztünk, esélyes volt a másodosztályban maradásunk. Szerencsénk volt, mert a Kazincbarcika és Mezőtúr nem kívánt feljebb sorolni, a kézilabda szövetség pedig elsőként.nekünk ajánlotta fel a lehetőséget.

– A 2018/19-es versenyévadra gyökeresen új helyzet állt elő. A nagy rivális TKE kiesett, ráadásul felnőtt és ifi csapata feloszlott, azaz eltűnt a palettáról. A városban ezentúl kizárólagosan képviselitek a kézilabdát, a megyében pedig a második vonalat. Tudtatok ebből profitálni? Gondolok itt pl. a TKE szponzorainak „átcsábítására”, a játékosállományából való szemezgetésre.

– Tekintve, hogy fogalmam sincs, hogyan és miből működött a TKE, voltak-e, s ha igen, kik voltak a szponzorai, ez a kérdés fel sem merült. Játékosai megszerzése sem nagyon, hiszen két kivétellel nem miklósiak – miklósi kötődésűek -, sőt külföldiek voltak. A két miklósi közül az egyik átjött hozzánk.

Az viszont döntő jelentőségű lett, hogy a legmagasabb szintet egyedül képviseljük a megyében. Úgy tűnik, ősztől jelentősen javul anyagi helyzetünk, Egyelőre nincs felhatalmazásom néven nevezni, de egy nemrég városba költöző igen komoly cég úgy találta, miután a bajnokság során megfordulunk a fél országban, megfelelő reklámhordozók lehetünk számára. Jelentős támogatást nyújt majd számunkra, a Székács KE mellé a nevét is felvesszük. Olyan összegről van szó, amely lehetővé teszi, hogy kezelhetetlen anyagi gondjaink ne legyenek, biztonságosan tudjunk működni.

– Ez azt jelenti, hogy jelentősen tudjátok erősíteni a játékoskeretet is?

– Az talán túlzás, hogy jelentősen, de tudjuk. Öt meghatározó emberünk, Holló Alex, Nagy Attila, Nagy Dominik, Takács Péter és Tóth Márk elhagyta a csapatot, viszont NB I es gárdákból sikerült hét játékost igazolnunk, legfelsőbb osztályt megjárt is akad közöttük. Az új támogató jelentkezésével is igen behatároltak a lehetőségeink, mert óriásiak a működési kiadásaink. Már volt róla szó, hogy be kell utaznunk a fél országot, megfelelő sportfelszerelést kell biztosítani minden korosztálynak, finanszírozni kell a több mint kétszáz fős utánpótlásunkat, a játékvezetői díjak ma már 70-100.00 Ft között mozognak. Az sem titok, hogy mint ezen a szinten mindenütt, így a mi felnőtt játékosaink is félprofi státuszban vannak, fizetést és egyéb szolgáltatásokat kapnak. Persze, az utánpótlásra kapunk TAO- pénzeket, a szövetség ad egyéb támogatást is, és az önkormányzat is segít bennünket, de összességében az egyesület működtetése anyagi feltételeinek előteremtése nagyon kemény felad.

– Régebben nem volt ilyen nehéz a helyzet.

– Nem, de ez mostanra sajnos nagyon megváltozott. A második vonal, az NB I/B kettős szorongatásban vergődik. Az egyik irányból azzal, hogy az NB I-ből kikopó, kiöregedő játékosok jönnek le ide, s mivel ebből éltek, s ebből akarnak tovább is megélni, rendesen megkérik az árukat. A másik a kézilabda akadémiák működése. Ezek egy-egy posztra összeszednek 8-10 ügyes gyereket is. Igen ám, de közülük végül egy-kettő kerül az első osztályba. Mi lesz a többivel? Ők úgy mentek az akadémiára, hogy a kézilabdából fognak,élni, máshoz nem is értenek, jönnének egy fokkal lejjebb 3-400 000 forintos igényekkel. Ezeket a fizetéseket nagyon kevés egyesület tudja biztosítani. Mi nem tartozunk közéjük.

– A fentiekből kiderül, hogy új szponzor ide, új szponzor oda, olyan merész álmok dédelgetéséről, mint – erre már volt példa a város történetében – felkerülni az NBI-be, szóba sem kerül.

– Ugyan, dehogy. Ott csak a bent maradáshoz alsó hangon évi 150-160 millió forint kell S csak a felnőtt csapatnak! Ehhez egy óriási cég, de inkább cégek támogatása kell.

– Akkor mik lesznek az elvárások?

– Most a stabil középmezőnybeli helyezés kiharcolása, a nagy hullámvölgyek, a kiesés rémének elkerülése a cél. Aztán majd meglátjuk.

– Megkerülhetetlen a szurkolók kérdése. Eddig két tábor volt, mindkettő kemény magja csaknem gyűlölte a riválist. De ilyen fanatikusok kevesen vannak, a többség elsősorban a kézilabdát szereti, s csak másodsorban voltak egyik vagy másik csapat drukkerei. Ők várhatóan most egy szurkolótáborba, a tiétekbe tömörülnek. Felkészültetek erre? Lesz a csarnokban elég hely?

– Igazából nem tudom mi fog történni, de valószínűleg tényleg nagyobb közönségünk lesz. Mi változatlan bérleti-és jegyárakkal szívesen látunk mindenkit. Hely van, de ha kell, tudunk még teremteni.

– Hogy mondta annak idején Knézy Jenő? „Jó estét, jó szurkolást”. És természetesen sikeres szereplést. Köszönöm a beszélgetést.

Pásztor

Szemtől szembe


Megosztás

1 hozzászólás

  • JTL. says:

    Ez a város megérdemel egy jó csapatot! A hazai meccseken mindenki ellen, telt ház előtt pontokat kell gyűjteni, a tehetségeinket megtartani, nem zsoldost faragni belőlük!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés