Bohócok, boszorkányok és egyéb textiljátékok

Kürti Béláné Csöpi néni esete rendhagyó. A népművészek, kézművesek általában családi gyökerekhez, rokoni kötelékekhez nyúlhatnak vissza, tehetségüket, tudásukat, indíttatásukat szülőknek, nagyszülőknek, valamely rokonnak köszönhetik, ő egyáltalán nem. Olyannyira nem, hogy gyerekkorában játszani, babázni sem engedték, semmilyen „haszontalan” dolgot nem csinálhatott. – A babáimat korán elvették –emlékszik vissza  nevetve – , tizenkét éves koromban azt mondták a szüleim, nagy vagyok már, nem kell babázni, nem kell ilyesmivel játszani. Lehet, hogy ezt a hiányt pótolom. most –

Riport a T1TV-vel

Persze, horgolni, kötni, hímezni, varrni megtanult, mert ezeket akkoriban tudni kellett egy fiatal lánynak, de az nem játék volt, ezek gyakorlati haszonnal bírtak. Tanult, aztán dolgozni kezdett a Barneválnál. Higiéniás és meós volt, aktívan részt vett a társadalmi és kulturális életben, s mindez gyakorlatilag minden idejét lefoglalta, minden energiáját lekötötte. Ha nem jön közbe egy betegség – és persze a Barnevál is megmarad – ,ott dolgozva jutott volna el nyugdíjig, s most mi szegényebbek lennénk egy kiállítással, a szemet gyönyörködtető kiállított tárgyak látványával.

De a betegség közbejött, őt leszázalékolták, úgy érezte, üressé vált az élete. – Nem tudtam mit kezdeni magammal, a rengeteg szabad időmmel – mondja. – Így aztán nagyon kapóra jött elsőszülött unokám kérése, hogy készítsek neki egy Plútó kutyát, aminek, miután varrni,kötni, hímezni tudtam, nem volt különösebb akadálya, én pedig rájöttem, hogy szívesen csinálom, leköti az időmet, figyelmemet. Plutót követték a teknőcök, bohócok, zsebes babák, s egyre nagyobb örömmel készítettem a textiljátékokat, textilből készült figurákat. –

Újabb fordulat akkor következett be életében, amikor 1997-ben az Apáról Fiúra Alapítvány tagja lett, ahol képezhette magát, jobban elmélyedhetett a babakészítés, textiljátékok készítésének rejtelmeiben. Tíz éve volt az első kiállítása, amire szavait idézve  még „elég kezdetleges figurákat” vitt, de azóta nagyot változott a világ. Több készítési technikával ismerkedett meg, alkotásai egyre tökéletesedtek,  felhívták magukra a figyelmet. Egyre több kiállításra, konferenciára hívták meg, a világ egyre több tájára jutottak el művei.

Háromszor hívták meg a Győri Nemzetközi Kiállításra, Waldorf-babái az Iparművészeti Múzeumban voltak kiállítva. Roppant büszke arra, hogy részt vehetett az Olaf Palme-házban rendezett tárlaton, bemutatkozhatott a Hagyományok Házában, Vajdahunyad várában, ott lehetett az Országos Esszencia Kiállításon.

Az Apáról Fiúra Alapítvány jóvoltából bemutatkozhatott Franciaországban, több alkalommal a Körösfői Sokadalomban, a budai várban a Mesterségek Ünnepén, s eljutott Erdélybe, a Széki Vásárba is. Megfordult alkotásaival Gyulán, Miskolcon is, több alkalommal állított ki a környékbeli településeken,  s természetesen Törökszentmiklóson is.

Munkái a világ számtalan részébe, országába eljutottak. Angliába boszorkányait vitték el, az első mutatós Waldorf-babája Kanadába került, tavalyelőtt a Magyarok Világtalálkozójáról vittek egy babáját a New Yorki Magyar Házba, négy bábuja pedig a közelmúlttól már csak a Kanadai Babamúzeumban tekinthető meg. De a kiállításokon megvásárolható munkáiból jutott Ausztráliába, Németországba, Belgiumba is.

Most tele az alkotóház babáival, bohócaival, állatfiguráival és életképeivel, boszorkányokból még az ajtófélfákra is jutott. Van mit nézni, van miben gyönyörködni.

Pásztor

Megosztás