Beváltak az országos vásárhoz fűzött remények?

Közzétéve ekkor: 2019 április 15. 14:30

Pásztor Gábor

2015 őszén a  kitörési lehetőségeket és olyan programot keresve, amely növelheti a település vonzerejét, s  érdekes lehet a helyi és környékbeli lakosság számára, az önkormányzat nagy lépésre szánta el magát. Hosszas és alapos elemzés után úgy döntött, feléleszt egy több mint 150 éves múltra visszatekintő csaknem elfeledett hagyományt, az országos hírű törökszentmiklósi kirakodó-és állatvásárt.

Az akkori képviselő-testületi határozat évi két alkalomra, egy tavaszi és egy őszi vásár megtartására vonatkozott, amelyet aztán a következő évben háromszorira növeltek. Tavaly felmerült egy téli, negyedik alkalom lehetősége is, de ezt végül is leszavazták a képviselők. Az érdeklődés növelése érdekében fontosnak tartották kísérő programok szervezését, többen úgy gondolták, a tavaszi vásárt össze lehetne kötni a Vécsey-nappal, nyáron talán a Szentmiklósi Napokkal, ősszel a szüreti felvonulással, hagyományőrző bemutatóval.

Felötlött az is, hogy a lovas hagyományokra is lehetne építeni, hiszen a városban és környékén él még a lótartás, a fogathajtás, a hintók újjáépítésének szokása. Nagy érdeklődésre számot tartó programokról volt szó: ló szépségversenyről, hintó kiállításról, fogatbemutatóról, felvonulásról.

Az érvek között elhangzott, hogy egy jól szervezett, sikeres vásár teret adhatna a helyi értékek bemutatásának, értékesítési lehetőséget a miklósi és környékbeli termelőknek, kézműveseknek, vállalkozóknak, a rétegigények kielégítésének. A lakosság számára pedig kellemes időtöltést biztosítana a színes vásári forgatag, a több napos színes program.

A vásár helye az Alatkai út és a Hermann Ottó utca szöglete,  a korábbi „Disznópiac” területe lett, amelynek infrastrukturális adottságai elegendő alapot biztosítottak a fejlesztéshez, s ami az Alatkai úton jól meg közelíthető.

Azóta, most vasárnap, a negyedik év és a 9. alkalom következett, arra mindkettő bőven elég, hogy mérleget lehessen vonni, nagyot ne lehessen tévedni abban, mi valósult meg, mi nem a tervekből. Jó döntés született-e négy éve, életképesnek bizonyult-e a vásár. A mérlegkészítésben Róth Ervin, a Kommunális Kft. ügyvezetője, a vásár főszervezője segített.

– Először nem a fentiekről kérdezném, hanem hogy egy friss hír szerint a parkolóként használt terület felújítási munkák miatt nem használható, ergo, mindenki parkoljon, ahol tud. Miféle felújító munkákról van szó? Kapcsolódnak a vásárhoz?

– A felújítási munkáknak semmi köze a vásárhoz. A csapadékvíz-elvezető rendszer építéséről van szó, amely a Vásárhelyi úttól a Templom utcán haladva a Bicskás tónál fejeződik be. A vásárt csupán annyiban érinti, hogy annak parkoló területe tele lett rakva a munkák során kitermelt földdel, ezért az használhatatlan. A vasárnap kilátogatóknak a környező utcákban kell helyet keresni, ahol lerakhatják  kocsijukat

– A vásárra térve. Az mára már egyértelmű, hogy a kísérő programokból semmi nem valósult meg. Miért?

– Egy azért megvalósult. Az tudatos, egyeztetett dolog, hogy a Vécsey-nap és a vásár, mint most is, egymást követő napokra esik. Hogy a többi miért nem jött össze, arra nem tudok konkrét választ adni. Többszöri próbálkozásom sem járt sikerrel az említett programok szervezőivel. Talán azért, mert nekik kellene hozzánk igazodni, hiszen a vásár időpontja kötött. Nekünk már a tárgyév előtti szeptemberben le kell adnunk az országosan ismert, vásározóknak támpontot, tervezési lehetőséget nyújtó, vásárnaptárt tartalmazó kiadványoknak, például a Kincses Kalendáriumnak, a következő évi időpontjainkat, hogy azok megjelenhessenek nyomtatásban. Ekkor még más szervezetek nem is gondolkodnak jövő évi programjuk időpontján. Aztán, mikor erre sor kerül, számukra a saját szempontjaik fontosabbak.

– Nincs is rá remény, hogy ez valamikor sikerüljön?

– Hogy is szokták mondani? A remény hal meg utoljára?

– Úgy tudom, bár a költségmutatók a három év alatt jól alakultak, de a vásár még mindig veszteséges. Miért jó egy három éve, kilencedik alkalomra is veszteséges valamit megrendezni?

– Ez a műfaj, a vásártartás hosszú bevezetést igényel.  Mi mintegy húsz év után tértünk vissza a hagyományokhoz, s ez alatt az idő alatt megváltoztak a kereslet-kínálati, állattartási szokások. Korábban  ezer állattartónak volt tízezer sertése, most mondjuk kettőnek. Ez a kettő nyilván nem a miklósi vásáron akar túladni jószágain. Régen vonzása volt a miklósi vásárnak, még távolabbi vidékekről is jöttek emberek, mára, mivel megszűnt, elfeledték, kiesett a köztudatból. Meg hát, rengeteg rivális van, az időpontok sokszor ütköznek, a vásározók válogathatnak. Nem lesz könnyű, és nem rövid időbe telik visszaszerezni a miénk vonzerejét.  Egyébként a hasonló cipőben járó vásároknak 8-10 év alatt sikerült – ha sikerült – rentábilissá válniuk. Lehet, hogy mi is mindig veszteségesek maradunk, de lemondani a vásárról nagy butaság lenne.

– A vásárosokat és látogatókat tekintve hogy alakultak a mutatók?

– Ma már mindkettő stagnál. A vásárosok körében folyamatos a fluktuáció, létszámukat erősen befolyásolja az időjárás. S nem csak a pillanatnyi. Ha tavasszal kellemes volt az idő, sok látogató jött ki, sok üzletet lehetett kötni, a piacos nyáron is, tavasszal is eljön, fordított esetben esetleg végleg elmarad. De szerencsére mindig jön helyette másik. Árusból tehát igazából nincs hiány. A gond inkább az, hogy kevés a stabil, magának egész évre helyet biztosító komoly, értékes dolgokat felvonultató piacos. A látogatókra vonatkozóan a három év alatt elértünk egy olyan nagyságrendet, ami a város lakosságának létszámát tekintve elfogadható. Egy év folyamán talán kétezren is elzarándokolnak ide, és szemben a piaccal, ahová elsősorban idősebbek járnak, ide fiatalok, gyerekek is szívesen jönnek.

– Az állatvásári rész igencsak mellékszerephez jut. Erre magyarázat lehet a már említett állat tartási szokások meg- változása. De nincs, nem is lenne mód e vonatkozásban az erősítésére?

Volna egy terület, amelyiken Törökszentmiklós nagyon erős, amit fel lehetne mutatni. A galambászat. Harmadik éve küszködök, hogy a helyi galambászok csupán bemutatkozó jelleggel eljöjjenek, a Galamb és Díszbaromfi Egyesület közgyűlésére is elmentem, az országos elnökükkel is beszéltem, de eddig nem sikerült őket meggyőzni. Azért nem adom fel.

– Mindent összevetve hogy látja, szükség van erre a vásárra?

– Szerintem igen. Igaz, hogy nem nyereséges, de az elkönyvelt pénzbeli veszteségnél jóval több a hozadéka. Mára már egy színfolt a település életében, az emberek megkedvelték, sokan látogatják. Ezeken a napokon kicsit megpezsdül a város, jönnek hozzánk a környező községekből, ezzel is nő  a város presztízse.  A nagy álmokról, tervekről (amelyekről a három év alatt kiderült, hogy illúziók voltak – szerk.) le kell mondani, a vásárt olyannak kell elfogadni, amilyen, s akkor továbbra is szerepe lesz Törökszentmiklós életében.

Így legyen. Köszönöm a beszélgetést

Szemtől Szembe

A tényszerűség megköveteli annak megírását, hogy ezen a napon nagyon kevés vásározó volt. Mint Róth Ervin elmondta, még azon árusok közül is sokan nem jöttek el, akik előzetesen jelezték részt vételüket. Hogy ez a kedvezőtlen időjárással magyarázható, azzal, hogy hajnalban még esett az eső, vagy azzal, hogy mint kiderült, ezen a napon Dabason, Kiskunfélegyházán és még egy városban is vásárt rendeztek, nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy az eredeti illúziókkal való leszámolásán túl egy szomorú tendenciát jelez-e a mai nap. Ezt csak az idő dönti el.


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés