Az igazgató betiltotta a Budenz általános iskola március 15-ei ünnepségét,

 

A 444 értesülése szerint a budapesti Budenz József Általános Iskola és Gimnázium igazgatója az első előadás után betiltotta az iskola március 15-e alkalmából előadott Petőfi-ünnepségét, mert aktuálpolitikai áthallásokat érzett benne. Csenki József ezt a 444 kérdésére megerősítette és az ügyért vállalta az egyszemélyi felelősséget. A húzás annyira felháborította a darabban szereplő negyedikeseket, hogy a folyosón tiltakoztak, petíciót fogalmaztak és aláírásokat gyűjtöttek.

A Budenzben nem fér el egyszerre az összes diák a tornateremben, az ilyen ünnepségekből ezért hagyományosan egymás után kettőt tartanak. Kedden, az első előadás után mind a gyerekek, mind a tanárok meglepve hallották a bejelentést a hangosbeszélőn, miszerint a második előadás technikai problémák miatt elmarad. Hamar kiderült, hogy szó sincs ilyesmiről: Csenki József igazgató azt közölte a tantestülettel, hogy a Petőfi Sándor életét születésétől a halálig végigkövető zenés, verses előadásban szerinte annyi aktuálpolitikai áthallás van, hogy “ha ez kimegy, vége az iskolának”.

Úgy tudjuk, hogy a tanárok egy része megpróbált gyors, kompromisszumos megoldást találni. A darab narrátoraként szereplő pedagógus például többek szerint felajánlotta, hogy lerövidíti a szövegét és kihagyja belőle az iskolavezető által áthallásosnak érzett részeket, de az igazgató hajthatatlan maradt.

Az előadásban szereplő negyedikeseket információink szerint annyira felháborította mind a hangosbeszélőn bemondott hazugság, mind az igazgató intézkedése, hogy spontán tiltakozásba kezdtek. Petíciót is írtak és aláírásokat kezdtek gyűjteni.

Az igazgató egy fültanú szerint konkrét áthallásos példaként említette, hogy a darab azon részében, ami Petőfi radikális, politizáló arcát mutatta be, elhangzott a költő „Akasszátok fel a királyokat!” című verse, illetve egy helyen „elnyelődött” a refrénvégi „királyokat” szó és szerinte ezt hallva “mindenki Orbánra gondolna”. Amikor rákérdeztem Csenkinél, hogy konkrétan milyen elemeket tartott áthallásosnak a darabból, ezt válaszolta:

„Ne haragudjon, de ha most leírom az utalásokat, akkor nem lett volna értelme a leállításnak.”

Így hát nyomozni kezdtem. A következők derültek ki:

Ez nem hagyományos ünnepség volt pusztán szavalatokkal, hanem olyan, vegyes műfajú, többek között a „vásári képmutogatós stílust” felidéző előadás, ami a születésétől a halálig követte végig Petőfi életét. A darabban – amit az egyik pedagógus írt – tanárok és diákok egyaránt szerepeltek, a végig beszélő narrátor is tanár volt, a szereplők nagy része pedig negyedikes plusz néhány felsőbbéves diák. Petőfi Sándor eredeti szövegei mellett elhangoztak benne Petőfi művei által inspirált versek – például Varró Dánieltől és Utassy Józseftől, népdalok és kortárs hiphop meg punk (A Nemzeti hiphop a Belgától és a Világszakadtság a Kozmosztól), ezen kívül volt benne néptánc, hiphop-tánc, gitározás élőben és közös Himnusz- és Nemzeti dal-szavalás a nézőkkel.

Az ügyben megkerestem a darabot író pedagógust, de ő nem kívánt nyilatkozni.

Mivel csak az igazgató tudja, hogy mit tartott még annyira áthallásosnak, hogy az azonnali betiltás volt az egyetlen lehetőség, ebben egyelőre csak tippelgetni lehetne, azt meg nem érdemes.

Elképzelhető, hogy a Kozmosz télvégi pesszimizmusával volt baj, miszerint

Látod, nem nyílnak a völgyben a kerti virágok
Nincs völgy, nincs fa az ablak előtt
Nézed a latyakos téli várost
Már hó takará el a Corvintetőt
Odakint ez a fura Európa
Csendes nagyon, csendes megint
Elzúgtak, ahogy szoktak az álmok
Szívunk tovább ezek szerint

Sőt az sem kizárt, hogy a betiltásban kulmináló feszültséget az okozta, hogy a narrátor tanár az előadás közben kockás inget viselt és korábban részt vett a pedagógustiltakozásokban. De találgatni tényleg nincs sok értelme.

Csenki igazgató a kérdésemre így foglalta össze az ügyet a saját szemszögéből:

„Az első előadást megtekintve azt tapasztaltam, hogy a műsorban direkt módon, sok alkalommal félreérthetetlen aktuálpolitikai utalások történtek. Ezért egyszemélyi döntést hoztam, miszerint a műsort második alkalommal nem lehet előadni. Pedagógiai és emberi meggyőződésem szerint egy köznevelési intézménynek nem feladata az, hogy a tanulók számára napi politikai kérdésekben állást foglaljon, vagy akár állásfoglalást közvetítsen – különösen nem egy iskolai ünnepség keretében, amelynek megtekintése minden tanuló számára kötelező. Úgy gondolom, mindez független akár az intézmény vezetőjének, akár a műsor szerkesztőjének, akár bármely pedagógusnak a személyes politikai meggyőződésétől, irányultságától.”

Az ügy összetettségét mutatja, hogy Csenkit a tanártársai sem tartják fideszesnek, mégis ilyen döntést hozott, a gyerekek mellett felháborítva a szülői kar egy részét is.

Egy neve elhallgatását kérő szülő azon ironizált, hogy ennél hasznosabb ünnepségbetiltás nem is képzelhető el, hiszen a gyerekek ennél plasztikusabban nem is tanulhatták volna meg, mit jelent a félelem, a diktatúra, a kiállás a szabadságért és mit jelent március 15-e.