Az East Pole együttes egy éve + videoklipek

Közzétéve ekkor: 2017 szeptember 26. 10:00

Bő egy éve beszélgettem a 80 százalékban miklósi zenészekből összeállt East Pole zenekarral. Egy hosszú, a három alapító mellett folyamatos tagcserékkel terhelt időszakon voltak túl, s  profi dobossal és egy tangóharmonikással kiegészülve úgy érezték, igazi, érett együttessé válnak, amely előtt új lehetőségek nyíltak meg. Világrengető terveik nem voltak, de aprónak tűnő, ám az előrelépés szempontjából nagyon is fontos vágyaik,  igen. Mi teljesült ezekből az eltelt esztendő alatt? Sikerült-e a korábbinál nagyobb körben ismertté válniuk? Ismét leültünk beszélgetni.

 East Pole zenekar kulturált, sok stílust ötvöző, egyéni   hangvételű, szabad téren is tiszta, telt hangzású zenéjével  méltán vívja ki mindenkori közönsége elimerését… Tovább olvasom

– Induljunk ki az egészből, és utána térjünk a részletekre! Mindent összevéve, mit és mennyit sikerült megvalósítani elképzeléseitekből, vágyaitokból?

Csombordi Róbert: – Örülök, hogy egy év eltelte után ismét írsz rólunk, mert így tükör elé kell állnunk, számvetést kell csinálnunk. Hirtelen belegondolva, szám szerint nézve kb. ötvenszázaléknyi megvalósulásról beszélhetünk, fajsúlyosságot tekintve ennél jóval többről.

Váczy Róbert: – Nem lett több  felkérés,  fellépés,  a környékből sem sikerült kitörnünk. Szerettük volna, hogy legyen egy menedzserünk, aki szervezi koncertjeinket, de  valójában nem is igen kerestünk. Először inkább megbeszéltük, szétosztottuk, hogy kinek mi legyen e téren és más vonatkozásban a feladata, ki mit szeretne, tud felvállalni a további előrelépés érdekében.

Horváth Róbert: – Próbáltunk a teltebb hangzás érdekében, s azért, hogy a több énekszólamra írt dalokat is elő tudjuk adni, női vokalistát és zongoristát beszervezni, de nem jártunk sikerrel. Jelentkező lett volna, de vagy a stílusbeli különbség, vagy az időbeosztásunk nem felelt meg.

V.R. – Igyekeztünk a magyar nyelvű számok felé orientálódni, de sehogy sem sikerült. Valahogy mindig oda jutottunk, hogy angolul jobban szólunk, az jobban fekszik nekünk, a dalaink szerencsésebbek ezen a nyelven. Nem tudom megmagyarázni, miért, s őszintén mondom, nem az akarásunkon múlott.

Cs.R. –Talán védekezésként is énekelek  idegen nyelven, mert érdekes módon anyanyelvünkön sokkal gátlásosabbak vagyunk.  Egyébként több magyar szám is van a repertoárunkon, csak más együttesektől.

Mi az a történés veletek, amit fontosnak tartotok?

Cs.R. – A legfontosabb az, hogy működünk. Hét éve alakultunk, s úgy tervezzük, így, hogy a jelenlegi felállással még sokáig együtt is maradunk. Ez óriási dolog lenne, mert magunk körül egyre-másra alakuló, de  rövid idő múlva fel is bomló együtteseket látunk, küszködő zenekarokat, és olyanokat is, amelyek elindulni sem tudnak. Mi viszont dolgozunk, új nótáink születnek, vannak felkéréseink, koncertjeink. Nem annyi, amennyit szeretnénk, de ami van, az stabilan megvan. Továbbra sincsenek világmegváltó szándékaink, de továbbra is, sőt egyre jobban szeretünk együtt zenélni, szeretünk egymás társaságában lenni. Persze azért szeretnénk tovább építkezni, egy kicsit előbbre lépni.

H.R. – Hozzátenném, és nagyon fontosnak tartom megemlíteni – lehet, hogy banálisan hangzik -, de az eltelt egy év alatt összeállt a lelkünk, egymásra hangolódtunk. Én több mint harminc évig a vendéglátó iparban dolgoztam, származásomnál fogva a balkáni zene állt hozzám a legközelebb, arról a műfajról, amibe a zenekar által belecsöppentem, fogalmam sem volt. Ahhoz, hogy értelmileg és érzelmileg közel kerüljek ehhez a zenéhez, hogy  azonosulni tudjak vele, kellett ez az egy év. Kellett ahhoz, hogy összekovácsolódjunk, ahogy már volt róla szó, hogy összeérjünk. Talán úgy tudnám megfogalmazni, különböző egyéniségek vagyunk, mindenki mást ad a közösbe, de ugyanarról szólunk.

Az előbb arról volt szó, szeretnétek tovább építkezni, előbbre lépni. E cél érdekében a közelmúltban óriási mérföldkövet hagytatok magatok mögött.

Cs.R. – Igen. Sikerült stúdiófelvételeket készítenünk, négy számunkat felvenni nagyon jó, profi minőségben. Valamint megjelent az újvideoklipünk a Blind című dalunkhoz. Itt is megköszönném Robi testvérének, Váczy Tamásnak a közreműködését, aki profi gitározásával nagyban hozzájárult a produktumhoz. Ez számunkra óriási dolog, akkor is, ha reálisan gondolkodva azt könyvelhetjük el, hogy néhány cseppet sikerült beinjekcióznunk a zeneipari óceánba.

– Mért „csak” négy számot vettetek fel, s miért éppen azt a négyet, amit?

V.R. – Elsősorban az anyagiak határolták, határolják be a lehetőségeinket, de sokat számítottak az időbeni korlátok is. Továbbra is amatőrök vagyunk, a zenélés mellett mindenki dolgozik, nehéz volt időt egyeztetnünk, Pestre felmennünk a stúdióba. Hogy miért pont azt a négy számot választottuk? Úgy gondoltuk, kettő legyen az újakból, kettő a régiekből. A kiválasztás régi szokásunkhoz híven abszolút demokratikus volt, szavazással döntöttünk

Mészáros Tamás: – Persze azért volt némi harc, hiszen sok jó számból kellett választani, s kinek ez, kinek az tetszik jobban. De azért sikerült nagy vita nélkül döntenünk. Azt azért mondjuk el, hiszen a „szakmabelieknek” jelent valamit, hogy az ECHO Stúdióban készültek a felvételek.

– Hogyan tovább? CD-k is készültek, azokkal van valami tervetek?

V.R. – Alapjában azt szerettük volna, hogy profi felvételről halljuk magunkat. Az egyféle önellenőrzésre, önértékelésre jó, az alapján eldönthetjük, jó-e, amit csinálunk. Nincs magyarázkodásra, önáltatásra lehetőség, nem hivatkozhatunk rossz felvételre, hangminőségre, stb. Jó, hogy így döntöttünk, kicsit megnyugodhattunk zenénket illetően.

Cs.R. – Ez már egy produktum,  az összeért csapatmunkának a produktuma. Kézzelfogható pozitív visszajelzése munkánknak, zenénknek. A felvételeket szeretnénk megmutatni másoknak is. A CD-k tudatosan százas nagyságrendben készültek, általuk remélhetőleg új kapcsolatokat tudunk teremteni, próbáljuk fellépési lehetőségeink számát növelni, szűkebb hazánknál messzebb jutni.

M.T. – A felvételeknek köszönhetően jövőre szeretnénk például a szolnoki Tiszavirág vagy a mezőtúri East Festen fellepni.

Legközelebb mikor, hol találkozunk?

M.T. – Október 2-án az Ipolyi Kulturális Központban, ahol Váczy Robi festményeiből nyílik egy kiállítás, s ott fellép az együttes is, ezúttal akusztikus zenével.

Tehát akkor és ott. Köszönöm a beszélgetést.

Fotó: Oláh Zoltán, Váczy Róbert

Pásztor 

 Egy kis ízelítő a sokszínűségből.

           

( Három a stúdiófelvételek közül és  egy magyar nyelvű szám koncertfelvétele)

 
 
 
 

                                                          

 
 
 

4:09

 
 
 
 
 
 

 

 
 

 

 
 
 

 

 


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .



Hirdetés