Az akusztikus gitár fesztiválja Törökszentmiklóson
Közzétéve ekkor: 2015 május 14. 11:47Persze a fenti címadás önkényes, hiszen, ami május 13-án 19 órakor kezdődött az Ipolyi Kulturális Központban, hivatalosan az Európai Akusztikus Gitárzenei Fesztivál 2015 elnevezéssel lett meghirdetve. Az önkényességgel a fesztivál szó egy eredetileg szűkebb jelentésére, az ünnepre szerettünk volna utalni, s nem véletlenül. Mert Szabó Sándor és vendégei, Bakondi András, Damir Halilic, Fábián Annamária és Finn Olafson ezt az estét ünneppé, az akusztikus gitár ünnepévé varázsolták.
Az 1956-ban született Szabó Sándor igen sokoldalú személyiség: zeneszerző, gitárművész, zenekutató, hangmérnök és szervező. Ma már kevesebben tudják, mint annak idején, hogy tősgyökeres törökszentmiklósi, itt született, itt nőtt fel, itt alapított családot, itt kezdte a zenetanulást, és kezdett ismerkedni az akusztikus gitárral. Hazánkban elsőként játszott szólóban modern akusztikus gitárzenét. Közismert, kedvelt alakja volt a városnak, aztán egyszer csak családostól felkerekedett, és Vácra költözött. Kis idő elteltével jöttek a hírek, hogy nem is annyira itthon, mint inkább külföldön hívta fel magára a figyelmet. Lemezei jelentek meg Angliában, az Egyesült Államokban, Németországban.
– Mikor és miért költöztetek el? Miként lehetséges, hogy külföldön előbb váltál ismertté, mint idehaza?
Szabó Sándor: – 1992 őszén költöztem el, és ennek oka az életterem megszűnése volt. Főállásban dolgozni egy bizonytalan helyen és művészettel foglalkozni, egyszerűen nem ment. A főváros közelségében találtam zenével kapcsolatos munkát, és ezzel párhuzamosan egyre több meghívást kaptam külföldről. Hazánkban minden a fővárosba koncentrálódik, és vidékiként akkoriban lehetetlen volt bekerülni a fővárosi zenei életbe. Rájöttem, hogy nem szabad az energiámat arra pazarolni, hogy egyszer majdcsak felfedeznek, mert ez sohasem így működik. Minden erőmmel a külföldi országokat céloztam meg, ahol nem kérdezték, hogy ki tanított, hol lakom, hányas eredménnyel vizsgáztam, hanem az számított, amit produkáltam. Ezen sohasem szabad keseregni, ez így van még akkor is, ha ez nem jó így.
Szabó Sándor neve sokáig összefonódott a SzaMaBa együttessel, szép sikereik voltak, de zenéje igazán a trió feloszlása óta teljesedett ki. Kísérletezőbb, szabadabb lett, s igyekezett kihasználni a szólógitározás minden lehetőségét. Zenéjében, amelyet maga komponál, a klasszikus kompozíciós módok, a keleti meditatív előadásmód és hangzás, a modern jazz-ből való improvizáció mind megtalálható. Az évek alatt kialakult sajátos dallam-és harmóniavilága, aminek – s természetesen hangszeres tudásának is – köszönhetően mára, az akusztikus gitár nemzetközi hírnevű előadója lett. Bejárta a világot, koncertezett Japánban, Koreában, Kanadában, az Egyesült Államokban és szinte mindenhol Európában. Sikerességéről a Németországban, Olaszországban, az Egyesült Államokban, nemzetközi hírű zenészekkel közösen kiadott albumai tanúskodnak.
– A SzaMaBa egzotikus névnek tűnik, pedig igencsak hétköznapi háttere van. Mondjál néhány szót az elnevezésről, a trióról és nem utolsó sorban arról, miért oszlottatok fel sikereitek csúcsán.
Sz. S.: – 1980-ban Major Balázs ütőssel létrehoztuk a Szabó-Major duót, akivel néhány év alatt szinte minden hazai klubban felléptünk. Ennek az időszaknak egyik legjelentősebb periódusa volt a SzaMaBa trió működése, amely formáció a 80-as évek közepétől mintegy tíz éven át működött. A trióban volt tanítványom Bagi László szerepelt, s bár még akkor a SzaMaBa néven futott az együttes, volt egy periódus, amikor Bakondi András is a zenekar tagja volt. A SzaMaBa név nevünk kezdőbetűiből állt össze: (Szabó/Major/Bagi). A 90-es évek elejére a legsikeresebb koncertező együttes lettünk, szinte minden hazai fesztiválon szerepeltünk, három lemezt készítettünk a Tandem Records kiadásában. Már akkor gyakran hívtam meg koncertjeimre külföldi muzsikusokat, akikkel számos koncertkörúton vettem részt, amelyekről hangfelvételek is készültek Aztán 1996-ban az elköltözésem és az akkori kultúrát terhelő körülmények miatt az együttes szétvált. –
– A mostani koncerten veletek játszik az említett Bakondi András, aki ugyancsak törökszentmiklósi, csak ő most is itt él. Hozzád hasonlóan ő is saját szólókarrierbe kezdett. Rendszeres a kapcsolatotok? Figyelemmel kíséred tevékenységét?
Sz.S.: – Andrással kezdettől fogva mély baráti kapcsolatunk van. Egy ideig játszott együtt Bagi Lászlóval, mint gitárduó, azonban az utóbbi években – ahogy említetted – a szóló pályáját egyengeti. Játéka sokat változott, és ma nagyon színvonalas produkciót ad, amiért is köztünk a helye egy ilyen nemzetközi szereplőkkel megrendezett koncerten. Őszinte örömömre szolgál minden alkalommal, amikor megosztjuk egymással a színpadot. –
– Milyen alapon kerül sor az egy-egy külföldi zenésszel történő közös zenélésre, lemezkiadásra?
Sz.S.: – Sok külföldi turnén, fesztiválon vettem részt, ahol volt alkalmam hallani különleges gitárosokat és együtt játszani velük. Ilyenkor kialakul egy kölcsönös szimpátia, ami mindig alapját adja a közös zenélésnek. Erre nem mindenki alkalmas, vannak szólógitárosok, akik nem érzik jól magukat más gitárosok társaságában és képtelenek megosztani zenéjüket másokkal. Sok ilyet ismerek, és velük soha nem is lesz semmilyen közös produkció. A közös zenélés legtöbbször a stúdióban teljesedik ki, ahol megörökítjük a felvételt, és az erre szakosodott kiadók kiadják a lemezeket. –
Szabó Sándor kísérletező muzsikus, a hangszerben rejlő lehetőségek, a rajta játszható zene határainak szüntelen kutatója is. A 8 és 16 húros gitárokon túl egy különleges 2 nyakú koboz is készült számára, megtanult játszani guzhengen is.
– Hogy és honnan jönnek ezek a hangszerötletek? Mi célt szolgál ez a sokféleség?
Sz. S.: – Talán furcsán hangzik, de engem nem igazán hangszerként érdekel a gitár.. Ha akként érdekelne, akkor hangszerkészítő lennék. Engem a rajta játszható, teremthető zene érdekel. Amit belül hallok magamban, ahhoz el is képzelem a megfelelő hangszert, ezért is terveztem oly sokféle gitárt, amiket aztán megépítettek nekem. Az utóbbi években a keleti zenével való szorosabb kapcsolatom azt hozta, hogy megtanultam kínai citerán ( guzheng) és egy indiai vonós hangszeren, az esraj-on is játszani. Folytonosan kutatom a keleti zenét, s egyszerűen lehetetlen ezzel foglalkozni anélkül, hogy ne legyen élő tapasztalatom a keleti zenei rendszerben való játékról. Ezért egyre gyakrabban játszom ezeken a hangszereken koncerteken is, és ami egészen másféle zene, mint amit a gitáron játszom. –
A teljes képhez tartozik, hogy Szabó Sándor a zenélés és komponálás mellett hangmérnök is. A zenéléssel és komponálással párhuzamosan felépített egy rendkívül igényesen berendezett hangstúdiót, melyben a legjobb minőségű eszközökkel készít hangfelvételeket. Külföldi zenészek keresik fel stúdióját hangfelvételre, amelyben nemcsak új felvételek, hanem hangrestaurációk is készülnek.
2002 óta szervezője a hazánkban évente rendezett Nemzetközi Akusztikus Gitárzenei Fesztiváloknak, amelyet minden esztendőben május középső két hetében rendeznek meg. A fesztivál egy koncertsorozat, amelybe Törökszentmiklós harmadik alkalommal kapcsolódik bele.
– Úgy tudom, a fesztiválnak komoly szervezői háttere van, a szervezők speciális célokat tűztek ki maguk elé. Hallhatnánk erről néhány szót?
Sz.S.: -2002-ben létrehoztuk az Akusztikus Gitárzene Egyesületet. Ez adja a keretét működésünknek, és célunk az, hogy hazánkban bemutathassuk az akusztikus gitáron játszott zenék teljességét, ami az egész világot felöleli. A bemutatás, mint cél már jócskán teljesült, azonban egy ilyen kreatív műfajnak a meghonosítása sokkal nehezebb, ugyanis mindig van egyfajta kulturális ellenszél, ami nem engedi könnyen a célunk elérését. Ez pedig nem más, mint a túlbecsült és abszolutizált nyugati tömegkultúrának az iparszerű terjedése, amit minden elképzelhető fórum és médium támogat, ellentétben a mi törekvéseinkkel. Ehhez jön az, hogy a zenekultúránk identitásából hiányzik az a korai időszak, amiben minden gyökér még ép volt és élő. Pedig vannak ilyen gyökereink, és ezek keleti eredetűek, de a történelem viharai kiszaggatták a kultúránkból. Részben ez az oka, amiért elkezdtem ennek az őskultúrának a feltérképezését és kutatását. –
– Mit gondolsz, lesz koncert itt, Miklóson legközelebb is?
Sz.S.. – Bízom benne, hogy Törökszentmiklóson lesz minden évben legalább egy koncert, ahol a külföldiek mellett mi is felléphetünk. Ez alapvetően nem pénzkérdés, hanem egy nemes akarat kérdése. Ahol a nemes akarati erők elkezdenek dolgozni, ott mindig megjelenik a pénz is, mert a pénzt is az akarat teremti.
– További sok szép sikert, és köszönöm a beszélgetést.
Én is köszönöm.
Pásztor
Megosztás
Hirdetés