Aluljárónézőben Törökszentmiklóson

Hát elkészült a nagy mű, a Pánthy és Tenyői út közötti vasúti aluljáró. Igaz, a nagyközönség csak fele részben vehette birtokba, mert a gyalogosak és kerékpárosok ugyan már jó ideje közlekedhetnek a sínek alatt, a gépjárműforgalom előtt még mindig nem szabad az út. Hogy miért, az számomra rejtély, mert régóta nem látni ott dolgozó, de még ténfergő embert sem, s látszólag az aluljáró ezen része is kész. Persze nem vagyok vasúti műszaki ember, nem tudhatom, mi hiányzik még, ami hetekig hátráltatja a forgalomba helyezést, s valószínűleg soha nem is fogom megtudni.

Mint ahogy azt sem, hogy a gyalogosoknak, bicikliseknek már átadott alagút miért olyan cikkcakkos, amilyen. Talán, ha egyenes vonalon, párhuzamosan építik a közútival, felfelé olyan meredek lenne, hogy az ember középen rekedne, mert feltekerni nem tudna?
Biztos van rá válasz, hiszen Markót Imre polgármester, aki a kivitelezővel tárgyalt a hibák kiküszöbölése érdekében, a szoljon.hu-nak azt nyilatkozta: „A tervező nyilván a rendelkezésre álló terület, hely figyelembe vételével alakította ki az építmény geometriáját. Az aluljáró egyébként a vonatkozó jogszabályi előírások alapján lett tervezve, melyet az érintett hatóságok jóváhagytak” Arról nem beszélve, a miklósihoz hasonló rendszert építenek ki Kisújszálláson, Karcagon, Püspökladányban, ha pedig így van, akkor jobb megoldás nem is lehetséges.
Mindezek ellenére bennem vannak kételyek. Valóban tényleg ez a létező legjobb kivitelezési lehetőség? Nem lehetett volna másként, „emberibben”?

Az biztos, hogy használói általában nagyon elégedetlenek, és számomra úgy tűnik, teljes joggal. Persze, a mindenkori vélemények mentalitás, közlekedési eszköz, időkényszer, elsősorban pedig kor és időjárás függvényei, de a kritikák mindenképpen megalapozottak. Ezek egy részét itt foglalom össze, más részüket alább, fotókkal illusztrálva fogalmazom meg.

Nincs semmi kitáblázva, a Tenyői út felől könnyű a megközelítés, a Pánthy felől érkezve viszont első alkalommal nem egyszerű a lejárathoz találni. Az északi oldalon nincs közvilágítás, este, éjszaka az alagút sötét Bár a kivitelező annak idején lifteket ígért, ezek valahogy lemaradtak, a lépcsőzést viszont az idősek, mozgássérültek nem bírják. A kivitelező két éve azt is megfogalmazta, hogy a műtárgy kiépítésével egy baleseti forrás szűnik meg, de sajnos, ez nagy valószínűséggel nem így lesz. Egyrészt nem biztos. hogy a kerékpárosok simán tudják majd venni a 90 és 180 fokos kanyarokat, másrészt különösen veszélyforrást jelent, hogy gyalogosok, kerékpárosok, elektromos kerékpárosok ugyanazt az utat használják.

De tegyünk egy sétát a Pánthy út felől érkezve az aluljáróhoz! A képek önmaguk is beszélnek, de akad még néhány hozzájuk kapcsolódó gondolat is.

***

Hallottam olyan véleményeket, hogy a régi, szintbéli vasúti átkelő sokkal jobb volt, csak kicsit modernizálni kellett volna. Hogy sokkal bonyolultabbá, balesetveszélyesebbé vált az aluljáróban a kerékpáros közlekedés a kanyarok miatt, ezért nem kevesen döntenek úgy, hogy inkább választják a hosszabb, de biztonságosabb kerülőutat. Felmerült olyan kérdés is, hogy a gépkocsiút miért nem egyenes, miért tettek bele fölösleges kanyarokat.
A gyalogos aluljáró cikkcakkjairól, a balesetveszélyességéről már leírtam véleményemet, ezekkel a kritikákkal vitatkozni sem érdemes, annyira igazak. Azt azonban nem hiszem, hogy a baloldali képen is látható viszonyokat, a végeláthatatlan kocsisorokat, hosszú várakozásokat, a sietős dolog sorompó okozta stresszét bárki visszasírná.
Lehet, hogy rosszul gondolom, de elképzelhető, hogy a lassításra kényszerítés miatt tették a kanyarokat a közúti aluljáróba.

Többen nehezményezték, hogy a sínek alatti 50 méter miatt csak azért kell 2-300 métert kacskaringósan megtenni, hogy az alagúthoz el lehessen jutni, s aztán ráadásként jön a labirintus. Arról már esett szó, hogy eligazító táblák nincsenek, magához az aluljáró lejáratához sem könnyű az első alkalmakkor eltalálni. Az erre nemigen megfordulók számára a fotók igazolhatják, a kritikák jogosak.

Ha megvan a lejáró, rögtön két 90 és egy 180 fokos kanyarba futunk. Lefelé lehet gurulni, szemben már tolni a könnyebb. Ami egyik irányba lejt, a másik irányból szükségszerűen emelkedik. Egy rendszeresen ezt az utat használó ezt úgy fogalmazta meg: lefelé veszélyes, mert nagyon gyors, felfelé nehéz, mert nagyon meredek.

Túljutva a 180 fokon hosszú egyenes szakasz következik, majd egy fedett rész, amiről a képet látva beszélni sem nagyon kell. Markót Imre azt is elmondta – ez a fotókon is látszik – azért is kereste a kivitelezőt, hogy tárgyaljanak az aluljáró lefedése érdekében. „ Az aluljárónak ugyanis nincs teteje, mely üzemeltetési problémákat okozna az önkormányzatnak, mert a téli síkosságmentesítést nem tudná megoldani ilyen körülmények között. A belső havat nem lehet kitakarítani, az olvadás és egy következő fagy következtében pedig balesetveszélyes jégpáncél alakul ki”.
A képek készültekor se hó, se eső, se fagy nem volt, de az elmondottakat nem nehéz elképzelni

És hát a fedett rész! Három napja nem volt eső, és így néz ki. Egy komolyabb csapadék, egy kis fagy, és kész a korcsolyapálya. Jég is, kanyar is. belegondolni is rossz. Mesélték, hogy téli mínuszos időszakban jégcsapok lógnak a mennyezetről, amelyek súlyos balesetet is okozhatnak.

Aki szerencsésen túljut az előbbi fedett fordulón, választhat a lépcsőn cipelés vagy egy 180 fokos fordulóval spékelt emelkedőn

Jó megoldás nincs. Egy idős ember képtelen a lépcsőn felvinni a biciklit, ha pedig az emelkedőt választja, mint láthatjuk is, tolni kell a járművet. Aztán megint jön egy 180 fokos forduló. (A képek készítésekor nem számoltam meg, de ilyenből meg derékszögűből van vagy10-12.)

Az utolsó kanyaron túl még egy kis kitartás, még egy kis bicótolás, és fellélegezhet a túloldalra igyekvő. Sikerült az átkelés, baj nélkül kijutott a labirintusból, végre nyeregbe ülhet. Mindez persze egy kamasznak, egy erőteljes fiatalnak – ha a gyalogosveszélyeztetést nem vesszük figyelembe, akár játék is lehet. De ők vannak lényegesen kevesebben. A többség kínlódik, szenved, vagy amint szó volt róla, inkább kerülőt tesz.

Hogy lesz-e javulás, az önkormányzatnak, konkrétan Markót Imre polgármesternek mit sikerül a kivitelezőnél elérnie, mit lehet javítani az áldatlanságokon,nem tudhatjuk.  Minden esetre szurkoljunk neki!

Pásztor

Megosztás