„Alföldi tájak, emberek” – Fotókiállítás az Ipolyiban

Terék József talpalávalójára Kecskés Gergő ropja

Október 23-án Csidér Bálint, a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok alelnöke nyitotta meg a Markóczy Félix Kiállítóteremben  a XXI. „Alföldi tájak emberek” fotópályázati kiállítást. Előtte Terék József, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztes tárogatóművésze és Kecskés Gergő, a  „Fölszállott a páva” középdöntőse  kedveskedett ráhangoló kis műsorral a szép számú érdeklődőnek.

Első helyezett Oláh Zoltán, Törökszentmiklós Fotó: Miklós Tv

A huszonegyes szám ez esetben is nyerőnek bizonyul, hiszen azt jelzi, hogy ez a tematikus kiállítás réges- rég beépült a magyar fotográfiai közéletbe. Különösen akkor igaz ez, ha tudjuk, erre kétévente kerül sor, azaz negyvenkét éves múltra tekinthet vissza, s miközben pénz, idő, s talán az érdeklődés fogyatkozása miatt is egyre kevesebb hasonlóra kerül sor az országban, városunkban azóta is töretlenül kerül sor megrendezésére.

Az alkotók számon tartják, készülnek rá, mert biztosak lehetnek benne, hogy a rendezők a pályázatot kétévente újra és újra meghirdetik, s ők méltó körülmények között, nívós  kiállításon mutatkozhatnak be. Tudják, mire kell készülniük, hiszen az első, hagyományteremtő szándékkal kiírt pályázat óta adott a téma: az Alföldről, az alföldi emberről és környezetéről,  a jellegzetes alföldi tájakról, az itteni állatvilágról, az Alföld népművészetéről, hagyományairól, szokásairól, a speciális mesterségekről kell fotókat készíteni.

A díjnyertes képek középen           Fotó: Oláh Zoltán

A téma adott, de azon belül a  mozgástér igen nagy, s ezt , mint mindig, most is kihasználták a pályázók. Hasonlóan a korábbiakhoz, a most látható anyag is sokrétű, színvonalas. A képek olyan világot tárnak nézőik elé, amit ők ugyan ismernek, közel is áll hozzájuk, hiszen az itt élők számára ismerős környezetet, tárgyi kultúrát, az itteni embereket, állatvilágot mutatják be, mégis az újdonság erejével hatnak.

Mert a fényképezőgépet  tudatosan kezelők különösen érzékenyek a vizuális látványokra, mindent észrevesznek és megörökítenek. Más szemmel látnak, olykor kötöttségek nélkül kapcsolják össze a valóság elemeit, s olyan képeket varázsolnak elő, amelyek előttünk, szemlélők előtt új dimenziókat, összefüggéseket tárnak föl, ami eredményeként új élményekre tehetünk szert. Elgondolkodtatnak, érzelmeket váltanak ki belőlünk, néha katartikus élményt adnak.

S ha azt írtuk, az alkotók számon tartják ezt a kiállítást, a tények most is igazolták állításunkat. 56 pályázó 509 fotóval pályázott – ezek alighanem csúcsszámok – , s háromtagú zsűri: Szabó Ferencné, az Ipolyi Kulturális Központ igazgatója, Csidér Bálint, a MAFOSZ alelnöke és Mészáros János fotóművész, fotóriporter ebből a rengeteg képből válogatott ki 44-et, amelyek a kiállításon helyet kaptak.

Külön örvendetes, hogy a bíráló bizottság egy törökszentmiklósi fotós, Oláh Zoltán két alkotását ( Gigawatt, Őszi naplemente ) ítélte a legjobbnak, s ő lett az idén az első helyezett. A második helyezést a bajai Fehér Vilmos szerezte meg Összefonódás és Hullámok című művével, a harmadik pedig Portré és Út a végtelenbe című fotóival a budapesti Novák József lett. A zsűri különdíját a mezőberényi Pappné Kőszegi Ilona kapta Tél végén című képéért.

A legjobb alkotások díjazásban részesültek .A helyezettek Balla István bőrész, Mile Ibolya keramikus és a Jászkun fotóklub plakettjét vehették át.

Pásztor

Megosztás