Agármentés Fegyvernek környékén

Pár napja fél 3 környékén bejelentést kaptunk, hogy a 4-es főúton két, vélhetően agár kutyus van veszélyben. Tagjaink közül ketten a helyszínre mentek. Odaérkezve, meglepődve tapasztaltuk, hogy már több autó is áll a bejelentett helyszínen. Amikor közelebb mentünk, és érdeklődtünk az agarak iránt, elmondták, hogy már egy órája ők is itt vannak, próbálják a kutyusokat menteni. Kiderült, pár hónapos csöppségekről volt szó, akik az egyik út alatti átereszben leltek menedékre.

A mentést nehezítette, hogy a szűk betoncső tele volt szeméttel, homokkal. Eszköz híján a már kint lévő csapat puszta kézzel próbálta az akadályt elhárítani, míg a másik kijáratnál torlaszt emeltünk, hogy csak egy kijárat legyen a kutyusoknak, ahol hálóval vártuk őket. Később sikerült tagjainknak fegyverneki rokonokkal eszközöket hozatni, így a munka már csákánnyal, lapáttal és kapával folytatódott. Létszámunk folyamatosan gyarapodott, volt olyan időszak, amikor 12 fővel folytattuk a munkát. Felváltva dolgoztak az erős férfiak és a gyönge nők, akik fizikumukat tekintve erő felett teljesítettek. Rajtunk kívül az Állatvédőrség tagjai közül és a Szolnoki Állatotthontól is jelen voltak néhányan, de akadtak civil állatszerető emberek is.

Munkánkat sokan figyelemmel kísérték, érdeklődőink között voltak azok is, akik már napok óta kijártak a kicsikhez, hogy élelmet hagyjanak számukra. Mást nem tehettek, mert megfogni nem tudták őket. Nekünk sem volt könnyű dolgunk! Először próbálkoztunk ágakat egymás elé kötözni, a végére pedig valamiféle nagyobb tárgyat tenni, hogy a kijárat felé zavarjuk a kutyusokat, de ez sajnos több órányi próbálkozásra után sem tűnt megfelelő eszköznek.

Közben kezdett sötétedni, és csak egy fejlámpánk volt. Ezzel az egyik félelmet nem ismerő állatvédő hölgy mászott be a csőbe, mert az erősebb testalkatú férfiak be se fértek volna. A szűk helyen rengeteg szemét és számtalan rovar volt, arról nem is beszélve, hogy senki számára nem volt ismert az alagút állapota. De mindezzel sem hősnőnk sem senki más nem foglalkozott. /Később, amikor a csöppek megmenekültek, már viccelődtünk is ezen./ Rájöttünk, hogy így sem tudunk célt érni, mire a férfiak felváltva kezdték kiásni a másik bejáratot is. Ezen aztán az Állatvédőrség egyik tagja mászott be, míg a másik irányból ismét a már említett hölgy.

Győzelem! Megvannak!

Ekkorra már korom sötét volt, semmit nem lehetett látni. Az egyik autós elment a közeli településre elemlámpát venni, hogy az alagútba bejutván mind a két oldalról lehessen világítani. Az önkéntesek autóinak fényszórói is besegítettek. Az akció végül fél 6 magasságában ért véget, amikorra is a két csöppséget sikerült egyik oldalról kiemelni. A kiemelés pillanatában a kutyusok reszketve néztek ránk, nem igazán értették a nagy tapsot, amivel az ott levő jó pár önkéntes megünnepelte megmentésüket. (Időközben a kutyusokért már Pestről elindultak az új szerető gazdik, akik segítségével új élet várhat a kicsinyekre.).

Felemelő érzés volt, hogy mi ketten az alapítványtól megannyi segítőkész emberrel és társszervezetekkel együtt küzdhettünk két kutya életéért.
Jó volt velük együtt dolgozni!

Befogad-lak Törökszentmiklósi Állatvédő Alapítvány

Megosztás