A zöldeket nyírjuk, az állati bűzt bírjuk !

Közzétéve ekkor: 2011 december 11. 14:27

Trágyakazal/ Mottó: Van aminek az aktualitása sosem múlik el./

A héten a közterület rendjéről, a zöldterület fenntartásáról és az állattartás szabályairól szóló rendeletét módosította a képviselő-testület. Munkáját most is a – rossz szokásához híven – szakmaiatlanul és az erre vonatkozó intelmeket figyelmen kívül hagyva, kapkodva tette. Megjegyzem a gyorsaság átkozottul fontos volt, hiszen az előző rendelet több mint hét évvel ez előtt készült, így egy-két hónapos javítási idő többletet már biztosan nem bírt volna el. A módosítás a békés egymás mellett élés feltételeit szándékozott biztosítani a szabályozás szigorításával és egyértelműbbé tételével. Megjegyzem a célokkal magam is azonosulok, azokat helyesnek tartom.
Mindenki élhet és éljen is az őt megillető jogokkal, ha ez nem okozza mások jogainak sérelmét!

Nézzük mi nem sikerült a rendeletben, ha a célok tekintetében a dolog rendben volt:

A belterületi állattartás létszám meghatározása minden szakmai célkitűzést nélkülöző számháborúvá silányult a fideszes többség kezében. Nézzük ezt egy állatfaj vonatkozásában végig. Az eredeti előterjesztés szerint maximum 5 db juh lett volna tarható egy belterületi ingatlanon, később maga az előterjesztő ezt 25 db-ra módosította, majd a Pénzügyi Bizottság javaslatára egyhangúlag 30 db-ban határozta azt meg.
Ugye látszik a folyamatból a többhónapos aprólékos előkészület!
A korábbi idióta szabályozás 25 db tehén tartását engedélyezte a szomszédságban, ezt az előterjesztő 5 db-ra szűkítette volna, majd szintén a Pénzügyi Bizottság javaslatára felemelte ezt 10 db-ra.
Ugye látszik a folyamatból a többhónapos aprólékos előkészület!
A számháborúban persze nem számoltak minden számmal, csak azokkal, ami eszükbe jutott. Nem vették azt figyelembe, hogy 10 db felnőtt szarvasmarha évente 1924 mázsa trágyát termel. Mindezt az ablakunktól 10 méterre már szabályosan megteheti! Abból a tévhitből indultak ki a bólogatók, hogyha a gazda rendszeresen takarítja az állattartó épületet és szabályosan alakítja ki a trágyatárolóját, akkor az irritáló szaghatás nem terheli a szomszédságot. Ez persze tévedés, mert legfeljebb mérséklődik a bűz, de „észrevétlen” azért nem marad. A tarható állatok számának visszaemelésénél megfogalmaztak, felsőbb rendű érdekeket is. Ilyen volt a hájtáji állattartás régi mértékének visszaállítása, melynek keretei között Kovács László úr örült volna, ha száz-száz darab sertést hizlalnának a portákon. Persze nem az ő szomszédságában. Ehhez képest szerencse, hogy csak 10 darabot engedélyeztek a jóváhagyott döntésben. Volt, aki a mostani nehéz gazdasági helyzetben az önellátással indokolta a magasabb állományi létszám kívánalmát.
Kis érdekesség még e témában, háromszor annyi tehenet tarthatunk a ház körül, mint palota pincsit.
Ugye látszik a folyamatból a többhónapos aprólékos előkészület!

S ha már így az állatlétszámok kérdésének visszásságait vizsgáljuk, lássuk a megtermelődő trágya dolgát is. Mint arra már utaltam a termelődő trágya mennyiségi vetülete nem érdekelte a döntés hozót. A város polgárainak azért állatfajonként eltérő mértékű, de pár száz mázsa trágyára még így is számolni kell, ha a szomszéd állattartásra adja a fejét.
Külön érdekesség volt, hogy a régi hülyeséget, mely szerint a városban nyolc hónapig, a határban pedig mindössze két hónapi volt tárolható a trágya, nem sikerült most sem a helyére tenni. Ép eszű persze belátja, hogy a határban jobb helyen van a trágya, mint a városban, és azt is, hogy a két meghatározott együttes időtartam összegének ki kell adni az egy évet, a tizenkét hónapot, mert szervestrágyázásra évente egy alkalommal az alapművelést megelőzően kerítünk sort, addig pedig valahol csak kell lennie a megtermelődött trágyának. A megoldás kézenfekvő lenne, a trágya minél kevesebb időt töltsön a városban és a többit kinn a táblaszélén várva a felhasználást. A döntés lehetőséget ad arra, hogy öt hónapot tölthessünk együtt állataink melléktermékével.
Kimondhatjuk, az állattartás vonatkozásában alkotott szabályozás nem felel meg a huszonegyedik század és a szakma követelményeinek sem!

A szigorítás lett volna a szándék a zöldterület fenntartásának újraszabályozása esetén is. Itt viszont a ló másik oldalán landolt a testület, irracionálisan, betarthatatlanra sikeredett a direktíva.
A telek határoktól távolabbra tolták a telepíthető bokrok és fák elhelyezhetőségét. A távolságok akkorák lettek, melyek már a jelenleg általános telek méretek mellett tarthatatlanok. A telekhatártól – a korábbi fél méterről – egy méterre elhozták a telepíthető sövények távolságát, noha sok esetben ez alkotja a kerítés díszítését, néha magát a kerítést is.
A három méternél nem magasabb fák, a korábbi távolság duplájára, két méterre telepíthetők a jövőben. Ugyanez, a magasabbra növőknél három méterre változott kettő egész kettő tized méterről. A friss rendelet hatályba lépése előtt, a telekhatárhoz közelebb ültetett növények, az új szabályozásban engedélyezett mértékre visszacsonkoltathatók lesznek! Csuda szép lesz!
Az önkormányzat önmagára nézve nem kívánja alkalmazni a szigorúbb szabályokat, vagyis a közterületetek növényzetének távolsága a mezsgyétől a tulajdonos által e rendelet vonatkozásában jogszerűen nem kifogásolható. Tudják, kivéve a gyevi bírót!

Általános érvénnyel, az év egészére kiterjedően megalkották a növényi hulladékok égetésének tilalmát. Nem tettek kivételt még a növény-egészségügyileg ajánlott esetekben sem. Például, tűzelhalásos lemetszett vesszők, a metszéskor keletkező gombabeteg hajtások és mumifikálódott gyümölcsök, az áttelelő kártevőkkel fertőzött kéreg maradványok, a komposztálhatatlan lomb hulladék (dió) stb. A kemikáliák növényvédelmi használatát csökkenthette volna, ha az égetést növényegészség-ügyi szempontokra való tekintettel eseti jelleggel engedélyezik.
Nem sikerült a testületnek környezettudatos magatartást tanúsítani, szemellenzősre sikeredett!

A pollen allergia elleni küzdelmet is egyszerűen letudták a testület tagjai, hiszen ekként rendelkeztek:
Törökszentmiklós Város közigazgatási területén az ingatlantulajdonosok ingatlanjukat kötelesek egész évben a virágzó allergiakeltő növényektől, különösen a parlagfűtől mentesen tartani.
Polgártársak, ha be kívánják tartani a fenti kötelezettségüket és nem akarják megbírságoltatni magukat akár 50.000 forintra, az alábbi allergén növényeket el kell távolítani az ingatlanjukról:
(lágyszárúak) tarackbúza, ecsetpázsit, rozsnok, csenkesz, komócsin, csillagpázsit, parlagfű stb.
(fásszárúak) nyírfa, gyertyán, mogyoró, éger, szil. fűz, kőris, bálványfa (ecetfa), platán stb.
Az önkormányzat önmagára nézve itt sem kívánja alkalmazni a szigorúbb szabályokat, vagyis a közterületetek növényzetének összetétele a lakosság által e rendelet vonatkozásában jogszerűen nem kifogásolható. Tudják, kivéve a gyevi bírót!

Kimondhatjuk, a zöldterület fenntartásról alkotott szabályozás sem felel meg a huszonegyedik század és a szakma követelményeinek!
Tisztelt Olvasó!

A Polgármester asszony zárszavában az mondta, a puding próbája az evés, vagyis ha nem válnak be az újonnan alkotott módosítások, akkor további javításokat fognak eszközölni a rendeleten. Gyors megoldásban azért ne reménykedjen, mert a régi agyament szabályozás is alapvető változtatások nélkül hét évig állta a sarat. Volna arra egy fogadásom, hogy a mai összetételű testület, ezen a rendeleten, ebben a ciklusban, érdemben nem fog semmit sem változtatni! A paradigmaváltáshoz, új szemlélettel, más értékrenddel bíró képviselők kellenek!

Az időt nem az évek számítják, hanem amit szenvedünk alattuk.” (Jókai Mór)

 Serfőző István


Megosztás

1 hozzászólás

  • toth lajos says:

    KÉRDEM TISZTELETTEL AKÁCFÁT BELTERÜLETEN A KERITÉSTŐL MENNYIRE LEHET ÜLTETNI.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés