A világhírű magyar világhír

Közzétéve ekkor: 2020 július 31. 10:50
 
 
Forgács Erzsébet  

Reggelenként bekapcsolom a laptopot és sorra nyitom a szükséges felületeket. A Facebook az első. Nem azért, mert ott élem a virtuális életemet, hanem mert a szanaszét élő családtagjaimmal ott a legegyszerűbb a kapcsolattartás. Főként járvány idején. Nem szokásom az üzenőfalat vagy mi a bánatot nézegetni, de bekapcsoláskor az jön be elsőnek, néha megragadja valami a figyelmemet. Mint most is. Az első, ami szembejött, egy nő bejegyzése. Ultrahangra kapott beutalót az orvostól. Három hete folyamatosan telefonálgat, mindenhonnan az a válasz érkezik, hívja újra a kórházat 3-4 hét múlva, akkor talán majd tudnak mondani valamit, hogy hány hónap múlva végzik el a vizsgálatot. Nem, ne izguljon a kedves beteg. Ultrahang készülék van mindenhol. Orvos nincs. Tehát időpont sincs. Végül egy magánorvosnál sikerrel járt. A legtöbb vizsgálat esetében ugyanez a helyzet.

Mi van azzal az emberrel, akinek nem telik magánvizsgálatra? Mi van azzal, akinek nincs 10-20-50 ezer forintja arra, hogy kiderüljön, mitől fáj, miért nem kap levegőt, miért nem marad meg benne az étel? Hány hét, hány hónap kell, ameddig visszafordíthatatlan, gyógyíthatatlan lesz a betegség? A közmunkás élete nem annyira fontos? Az alacsony keresetű élete? Az ő gyerekének az élete? A kisnyugdíjasé? Tudom, ármány, hiszen világszínvonalú a magyar egészségügy. Annyira az, hogy Kásler Miklósnak már egyáltalán nem is kell ezzel foglalkoznia, sokkal fontosabb és természetesen hasznosabb feladatot talált magának. Ősi sírokat nyittat fel, hogy a csontokból nyert DNS alapján rájöjjön, másoknak is van DNS-e.

Miközben a posztban szereplő nő szerencsés – ó, nálunk nem az a szerencsés, aki nyer a lottón, aki elkerül egy elkerülhetetlennek tűnő balesetet, aki jókor van jó helyen (nem rokoni alapon, hanem tényleg véletlenül) -, hanem az a szerencsés, aki valahogy össze tudja kaparni a magánorvosra a pénzt, talál magánorvost, tudja, hol találja azokat az intézményeket, melyeket érdemes felhívnia és – tadam! – van telefonja. Mert az sincs mindenkinek és internet sincs mindenkinek. Daganata vagy egyéb betegsége azonban bárkinek lehet, de ezen a ponton el is dől, hogy kinek van esélye életben maradni vagy meggyógyulni.

Van az alaptákolmányban szó az egészséghez való jogról? Esélyegyenlőségről? Igaz, kit érdekel.

A Magyar Nemzeti Bank éves versenyképességi jelentésében az egészségügy is szóba kerül. Az európai szintű, a csodás. Magyarország dobogós helyezést ért el uniós szinten az elkerülhető, megelőzhető halálozások arányában. Az összes bekövetkezett halál fele megelőzhető lett volna időben végzett szűréssel és helyes kezeléssel, illetve a már meglévő betegség gyógyítható vagy javítható lett volna az orvostudomány jelenlegi fejlettsége mellett. Ezek az emberek mégis meghaltak. Ugyanilyen okokból a legkevesebben Olaszországban és Spanyolországban haltak meg. Fele annyian (arányaiban), mint nálunk.

Ha egy egyszerű ultrahangos vizsgálat ennyire nehezen elérhető – biztosan vannak területei az országnak, ahol nagyobb a kapacitás, de emberek élnek máshol is, és nem tud az ország útra kelni, hogy megtalálja a neki aktuálisan szükséges kezelési vagy diagnosztikai kapacitást. Az elhunytak fele a késői vagy helytelen diagnózis miatt vagy amiatt hal meg idő előtt, mert a kezeléséhez szükséges eszköz, szakértő egészségügyi dolgozó vagy modern gyógyszer nem, esetleg csak túl későn elérhető. Azt hiszem, a legtöbben még emlékezhetnek a nemrégiben indult pénzgyűjtésekre a genetikai betegséggel született gyerekek életének megmentéséhez és gyógyulásához szükséges gyógyszer megvásárlása ügyében. Vagy a fiatal édesanya daganatos betegségének kezelésében komoly esélyt nyújtó modern gyógyszer megvásárlásában indult pénzgyűjtésre. Ezekre a betegségekre van gyógyszer, van kezelés. Van esély az életre, a gyógyulásra. Csak éppen össze kell koldulni a társadalomtól azt a szükséges sokmilliót, amibe kerül egy gyerek vagy egy felnőtt élete. Mert nem fizeti a magyar rendszer, vagy fizeti talán, kérelemre, egyedi elbírálás alapján, hosszas procedúra után. Akkor, amikor már szinte mindegy. Vagy akkor sem.

Sok országban elképzelhetetlen, hogy a beteg ne kapja meg az elérhető legjobb gyógyszert a bajára. Az is elképzelhetetlen, hogy hónapokig kelljen várni egy diagnosztikai vizsgálatra. Az benne van máshol is, hogy nem kap azonnal időpontot az ember. Várólisták a legtöbb országban léteznek, de a legtöbb országban ezeket úgy igyekeznek kezelni, hogy akinél nem rutinvizsgálat és nem valami apróság, esetleg ismert, régóta fennálló betegség időszakos kontrollja miatt kell az ultrahang – vagy bármi egyéb -, az villámgyorsan hozzájusson, ahogy az ő betegségére a leghatásosabb kezelést és gyógyszert is megkaphassa.

Nálunk könyörögni, zsarolni, harcolni kell azért is, hogy az egyértelműen vérre szoruló beteg vért kapjon (kevés van, a beteg amúgy sem fiatal már), hónapokig lehet járni a kálváriát egy vizsgálatért, bele lehet halni egy elhanyagolt húgyúti fertőzésbe, mert a kórházban nincs urológia és előbb szállítható állapotba kellene hozni a beteget, de nem sikerül, előbb feladja a szíve. Hosszan sorolhatnám még csak a közvetlen környezetemben előfordult eseteket, de nem látom értelmét. Másokkal ugyanezek történnek. Nap mint nap. A propaganda azt harsogja, mennyire világszínvonalú az egészségügyi ellátás (legutóbb Orbán két órával ezelőtt), Kásler kutatja a magyarság eredetét, mi pedig zokszó nélkül nyúlunk a telefon után és igyekszünk találni egy olyan helyet a környéken, ahol ultrahang készülék is van, hozzáértő orvos és egészségügyi dolgozó is van. Egyszerre. Csodálatos ország.


Megosztás

1 hozzászólás

  • városlakó says:

    Ez a téma egyszerűen,- visszataszító és vérlázító…! Magyarország, ebben a tekintetben : “halálgyár”. Közben a Köpcös nyomja a
    süket dumát, hogy a magyar egészségügy világszínvonalú…- akkor meg miért jár Graz-ba ? (most sem ártana elmennie kezelésre…!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .



Hirdetés