A „Kuckóban” a melegre is fittyet hánynak

Amikor idén május 24-én ünnepélyes keretek között megnyílt a Kutas Bálint 7. sz. alatt az Apáról Fiúra Népművészeti és Kézműves Egyesület új otthona, az Alkotóház, Forgácsné Molnár Anette, az egyesület elnöke boldogan mondta, végre ideális körülmények között folytathatják tevékenységüket. Fejben már akkor tervezte, hogyan szervezi a hagyományos Szünidei kuckót, a Családi alkotótábort. Mivel az előbbi éppen ezen a héten zajlik, kedden elmentünk kíváncsiskodni, megnézni, mi és hogyan folyik ott. S ha már ott voltunk, egy kis csevegést is kezdeményeztünk.

Forgácsné Molnár Anettel, aki most a táborvezetői funkciót is ellátja, többszöri nekifutásra sikerült egy rövid kis beszélgetést lebonyolítanunk. Percenként jöttek hozzá, hol a gyerekek, hol a segítői, szinte folyamatosan csöngött a telefonja, ide hívták, oda szaladt, nem volt egy nyugodt pillanata sem. Végül csak sikerült megtudnunk, amire kíváncsiak voltunk :

– 38 táborozónk van, nagyjából kétharmad – egyharmad az arány a miklósiak és nem miklósiak között. Vannak itt Kengyelről, Tenyőről, Püspökiből, Fegyvernekről, de még Budapestről is. Az először résztvevők és a „törzstáborozók” között pedig kb. fele-fele az arány, az utóbbiak között akad, aki már ötödjére van itt. A tábor öt napos,  általános iskolás korúaknak szerveztük, a szervezőmunkában és lebonyolításban az egyesület tagjai, illetve közösségi szolgálatos diákok segítettek, segítenek.

– Milyen kézművességeket sajátíthatnak el a gyerekek?

– Elsajátításról nemigen beszélhetünk, arra többször öt nap is kevés, de nem is ez a cél. Értelmes elfoglaltságot akarunk biztosítani, bepillantást adunk a mesterségekbe, segítünk a kreativitás kibontakoztatásában. A legfontosabb, hogy jól érezzék magukat. Nincs kötelező jellegű program, csak lehetőségek, ha úgy tartja kedvük, játszhassanak. Egyébként bele lehet kóstolni a hímzés, szövés, gyöngyfűzés, üvegfestés, batikolás, babakészítés rejtelmeibe, de lehet játékokat pl. sárkányt, repülőt is készíteni.

– Semmiféle kötött program nincs?

– Hogyne volna! Minden nap csoportosan  átmegyünk a gimnázium ebédlőjébe, és megebédelünk. utána fagylaltozunk. De komolyra fordítva a szót, elmegyünk Berecz Sándor fafaragó tájházába, utolsó napon pedig átruccanunk Gyomaendrődre. Ott meghallgatunk egy néprajzi előadást a Körösök vidékéről, lesz egy kis motorcsónakázás, és elmegyünk a strandra is. Ráfér a gyerekekre, mert a meleg szinte elviselhetetlen. Bár ha belegondolok, inkább nekünk felnőtteknek, a gyerekek zömének ez nem okoz igazán problémát. –

Ezt rögtön igazolja is a tízéves Sándor Doroti:

– Egy iciri-picirit  zavaró a meleg, de még mindid jobb, mintha hideg lenne, és ki sem lehetne jönni. Naptejjel bekenem magam, sokáig nem vagyok a tűző napon, árnyékban meg ki lehet bírni. Harmadjára vagyok a táborban, 7 éves korom óta (az az alsó részvételi korhatár – szerk.), s itt is leszek 14 éves koromig, amíg lehet.

Miklósai vagyok, apa hoz reggel, délután pedig anya jön értem. Szeretek itt lenni, és a szüleimnek is jó, hogy itt lehetek, mert mindketten dolgoznak. Várom a szalonnasütést, és még jobban a kirándulást, mert Gyomaendrődön még soha nem voltam. –

 Kovács Zoli az egyharmadba tartozik, mert Pestről érkezett. Ő már nagyfiú, igazi törzstáboros:

– Pesten lakom, de édesanyám miklósi, nagymamámék most is itt laknak. Tőlük tudok a táborról. Évek óta mindig eljövök, mert Pesten ilyen nincs, tetszenek a foglakozások. Különösen az agyagozást szeretem meg a játékkészítést. Vitorlás hajót, repülőt csinálunk, meg sok minden mást  Anyukám ismeri Anettet, az egyesületet, tudja, hogy jó helyen és jó kezekben vagyok.

– Akkor most itt vagy a nagymamánál.

– Nem. Most a másik nagymamáméknál vagyok, Zagyvarékason. Reggel bejövök busszal Szolnokra, onnan másikkal Miklósra. Este ugyanez fordítva.

– Megéri?

– Meg. Jól érzem magam, nem unatkozom, és jó a társaság. Többen vannak visszatérők, akikkel jól ismerjük egymást, barátokra leltem köztük. –

Amíg ott voltam, feltűnt egy ifjú hölgy, aki a többieknél bennfentesebben mozgott, s úgy tűnt, ő irányítja a gyertyaöntést. Kiderült, ő az egyesület elnökének, a táborvezetőnek a lánya, Forgács Kata.

– Nem parancsra vagy itt? Azért, hogy anyu kedvében járj?

– Áááá! Én ebbe beleszülettem, egy éves korom óta „táborlakó” vagyok. Amíg ez a ház nem volt, sátoroztunk. Azt is szerettem, de a foglalkozások szempontjából összehasonlíthatatlanul jobbak itt a körülmények. Most már igazából nem is táborozó vagyok, hanem kisegítő, a barátnőmmel én vezetem a gyertyaöntést.

– Középiskolás leszel. Ilyen téren tanulsz tovább?

– Sajnos ilyen lehetőség nincs. De a kézműveskedést folytatom, tanulom tovább, mert távlati céljaim között szerepel, hogy vizsgát tegyek.

– A Népművészet Ifjú Mestere címre gondolsz? Milyen mesterségből?l

– Igen, arra. Hogy milyen területen, még nem döntöttem el. Most a gyertyaöntés és a gyöngyfűzés áll a legközelebb hozzám, de ez később még változhat. Időm még bőven van a végső választáshoz, a felkészüléshez.

Sok sikert hozzá, és további jó táborozást.

Pásztor

Megosztás