A CSÓNAKÁZÓ-TÓ ÉS VIDÉKE

Közzétéve ekkor: 2018 július 4. 19:00

Sebők Emília

A strandfürdő és a mögötte lévő Csónakázó-tóhoz kapcsolódó körzet önkormányzati képviselője, Fejes Tibor nemrégiben a közösségi oldalán tett bejegyzést arról, hogy a Csónakázó-tó környéke szebb időket is látott már. Most viszont kihalt és elhanyagolt! Úgy látszik, ilyenkor aktuális ez, mert én is éppen egy évvel ezelőtt tettem szóvá, hogy a tó partján olyan sűrű a dzsungel, hogy nem lehet körbesétálni. Annyit mindketten elértünk, hogy az önkormányzat akkor is, most is nagy hirtelen körbekaszáltatta a tavat…

Mondhatnánk, hogy egy semmi kis vízről van szó, de itt sok embernek ifjúkori nosztalgia, másoknak kellemes pecázóhely, bár nem sok fogással. De lehetne több is, vetette fel a képviselő; igazából nem is nagyratörő vágyakat megfogalmazva. Tó körüli futópályát, több horgászhely kialakítását említette mint olyan fejlesztéseket, amelyekkel jobban szolgálhatná ez a hely az itt élők pihenését, szabadidejének eltöltését. Mivel ilyen igények a lakosság részéről is többször felvetődnek, úgy véltem, hasznos lenne, ha az érintettekkel, szakemberekkel a valóságban is körbejárnánk a tavat és a témát. Így Fejes Tibor mellé meghívtam még erre a tókerülő túrára Róth Ervint, a strandot üzemeltető Kommunális Kft. ügyvezetőjét és Kovács Tibort, a Törökszentmiklósi Horgász Egyesület elnökét, környezetvédelmi szakembert, hogy beszéljük meg együtt, mire és miként lehetne az eddiginél jobban hasznosítani a Csónakázó-tavat.

A Csónakázó-tó nem halastó!

A jövőképhez azonban kicsit vissza kell mennünk a kezdetekhez. A strandfürdő építése Törökszentmiklóson 1960-tól kezdődött, ekkortól vált szükségessé, hogy valami módon elvezessék a medencékből leeresztett vizet, a termálvizet is, illetve a termálkút fölösleges, nem használt vizét. Ezért lett egy régi, szakszerű elnevezéssel anyaggödörből, itt valószínűleg agyaggödörből jelentős kibővítéssel mesterséges tó, amelybe a strand vizeit vezetik be. A tó maga tehát nem természetes élővíz, és nem is kap a strandon kívül máshonnan víztáplálást! Az évtizedek során azonban ez az ismeret kikopott a köztudatból, sokan egyszerűen horgászó helynek hiszik és ilyen igénnyel fellépve óhajtanának ott a várostól fejlesztéseket.

Csónakázó-tó anno és egy lelkes pecás, Fejes István† (archív felvételek, szerzőjük ismeretlen)

Csakhogy ez a tó elsődlegesen a strandmedencék elhasznált vizének befogadására és hűtésére szolgál, ez az elsődleges funkciója! Hűtőtó! És amióta a közelmúltban a városban megvalósult 15 közintézmény termálvízzel való fűtése, az ott használt víz is – a strand közvetítésével – a tóba kerül, így a korábbinál is nagyobb a hő- és ásványi anyag-terhelés. A termálfűtés kifolyó vize megtízszerezte a tó terhelését! (A befolyó víz 35-40 Celsius-fokos sós víz.) Róth Ervin tapasztalatai szerint pedig mivel a közintézményi termálfűtés rendszere nem kellően szabályozott, a lehetségesnél is nagyobbak az ingadozások, hogy milyen hőfokú vizet eresztenek ki a szabadba. Kovács Tibor ezzel kapcsolatban elmondta, hogy még a kifolyó zsilipnél is mért 25–28 Celsius-fokos vízhőmérsékletet februárban az ’elhűlt’ vízben.

Ezeket a körülményeket csak kedvezőtlenebbé teszi, hogy a feltöltődés, feliszapolódás miatt a kezdeti vízfelület mintegy felére csökkent, a vízmélység pedig mindössze 60-70 centiméteres lett! A szükséges kotrások rendre elmaradtak, mert erre valahogy nem jutott az önkormányzat költségvetéséből. És a folyamatos elnádasodást sem kezeli rendszeres nádvágás. Következésképpen a korábbinál nagyobb terhelést jóval kisebb víztömeg fogadja a tóban!

Szögezzük le tehát: a Csónakázó-tó nem halastó! A vize annak hőfoka és ásványianyag-tartalma miatt felületének jó részén nem alkalmas halak élőhelyéül! Hogy az évek során mégis a horgászokhoz kötődött a helyi „hitvilágban”, az érthető és kevéssé átlátható okokkal egyszerre magyarázható. A helyi Horgász Egyesület több alkalommal telepített halakat a tóba, hogy az olyan tagjainak is módjuk legyen a pecázásra, akik nem tudnak távolabbi horgászó helyekre elmenni. Ezeknek a halaknak egy része azonban hamar elpusztult a víz magas hőmérséklete miatt, amelyek viszont a hátsó, hűvösebb vizű részre húzódtak, nos, azok vagy a kormoránok és a vidrák áldozatai lettek, vagy sok esetben tiltott módszerekkel orvhorgászok és orvhalászok tüntették el őket.

De térjünk vissza a jog-vizeire: A strandfürdő, a Csónakázó-tó, valamint a mellette keleti irányban lévő mocsárterület és az Alsó-tó, korábbi szennyvíztisztító telep, mind az önkormányzati vagyonba tartoznak! 2001 nyarán a Szentmiklósi Agora lap arról számolt be, hogy az önkormányzat határozatlan időtartamra szóló megállapodást köt a Törökszentmiklósi Horgász Egyesülettel a Csónakázó-tó halászati-horgászati jogának hasznosítása tárgyában. 2012-ben is úgy fogalmazott meg egy kis hírt a helyi lapban az Egyesület Elnöksége, hogy a szervezet kezelésében lévőnek írta a Csónakázó-tavat. Ám hogy végül is aláírtak-e a felek egy ilyen megállapodást, azt ma már nehéz visszakeresni! Olyannyira, hogy Kovács Tibor nem is talált az elődjétől átvett dokumentumok között ilyet, noha már három éve tölti be elnöki tisztségét az Egyesületnél. És ha meggondoljuk, furcsa is lett volna egy efféle megállapodás, hiszen hivatalosan sosem minősítették, a fent leírtak alapján nem is minősíthették horgászvízzé (halászati vízterületté) a Csónakázó-tavunkat. Az hogy némely netes adatbázis ilyenként tünteti fel, az nem jelent hivatalos státuszt.

A Csónakázó-tó kis szigete régen és még régebben (A szerző és Wolcsánszky Zsuzsa felvétele)

A szokásjog azonban hosszú ideje és kielégítően működik, a Horgász Egyesület a tagjai érdekében és a tagjaival évről évre elvégez kisebb-nagyobb környezetrendező munkákat a tónál, és az önkormányzat ezt jó néven veszi. Most is már két alkalommal ők kaszálták körül a tavat, mielőtt Fejes Tibor jelzésére az önkormányzat is megtette. Azt azonban Kovács Tibor kifejezetten hangsúlyozta, csak olyan szinten tudnak itt szerepet vállalni, hogy továbbra is azoknak teremtsenek némi lehetőséget a horgászatra, akik idősek vagy gyerekekkel mennének ki, akiknek fontos, hogy ez a hely közel van a városhoz. A törvényi előírások alapján azonban csak nálunk őshonos halfajokat telepíthetnek be, amelyek viszont nehezen bírják az itteni körülményeket. Túl sok halra tehát ne számítson senki, aki a Csónakázó-tóhoz megy pecázni! Jelen formájában a Csónakázó-tavi körülményeket még az invazív, mindenhol túlélő törpeharcsa sem viseli el hosszú távon. A tó hátsó részében, a nádasokban csekély számban él néhány halfaj: ezüstkárász, kínai razbóra, ponty. Az első két halfaj invazív, nem őshonos és kártékony, a halászati törvény szerint eltávolítandó halfajok, ahogy a törpeharcsa is az lenne.

Fejes Tibort kevésbé korlátozták gondolataiban a meglévő körülmények, ezért ő megfontolásra érdemesnek találna olyan műszaki megoldásokat, pl. csővezetéses elvezetést, átemelést, amelyekkel a strand meleg vize más módon lenne lehűthető és így már az élővíznek számító Tinóka-érbe/hivatalosan Szajol-I. csatorna/ vezethető, hogy az közben ne melegítse fel a tó vizét. És akkor már jöhetnének és élhetnének, mint hal a vízben… Erre azonban egyelőre még várni kell! Ebben az önkormányzati ciklusban ilyesfajta fejlesztések már nemigen képzelhetők el!

Mert a Csónakázó-tó feladata éppenséggel pont az lenne, hogy a Tisza és a Tinóka élővilágát megóvja a hő- és ásványianyag-terheléstől! Jelen pillanatban nincs reális esély arra, hogy ebből a tóból horgászatra alkalmas élővíz legyen, hiszen a strandról és a termálfűtési rendszerből télen-nyáron percenként érkező 5-600 liter 40 fok körüli vizet nem lehet máshol pihentetni!

Csónakázás és álmodozás

Innentől kezdve lehetett tehát arról beszélnünk a bejáráson, milyen más módokon volna elképzelhető a tó olyan hasznosítása, amellyel segítené a város lakosainak pihenését, rekreációs, szabadidős tevékenységeit.

Több évi kihagyás után tavaly nyáreleje óta ismét lehet csónakázni a Csónakázó-tavon. Négy csónak és két vízi bicikli bérelhető. Ezeket az önkormányzat vásárolta, és a strandot üzemeltető Törökszentmiklósi Kommunális Szolgáltató Nonprofit Kft. kölcsönzi a vendégeknek. Hétvégeken és rendezvények idején már akkora e vízi járművek iránti igény, hogy sorba kell állni a stégen a várakozóknak. Mindamellett a Kft. működési profiljában, tevékenységi körében nincs benne a tó semmilyen értelmű működtetése, üzemeltetése! Az önkormányzat eseti megbízásai alapján végez ott kölcsönzői tevékenységet.

A 2016-ban megkezdett környezetrendezés azonban nem minden szempontból mondható sikeresnek! Statikailag megerősítették a kis szigetre vezető régi hidacskát, de az akadálymentesítését ma is két tégla biztosítja! Ám ami leginkább fájó, hogy az akkor bevetett közmunkás hadművelet inkább letarolta, mint kezelte a kétségtelenül elvadult növényzetet. A kis szigeten korábban öreg fák, cserjék adtak sűrű élőhelyet akár ritkán előforduló madaraknak is, ezt viszont tarra vágta a gondatlan igyekezet! Biztosan voltak menthetetlen fák, bokrok is, de nem volt mind az! Csak így egyszerűbb volt! Miként a tó belső partján is könnyebb volt a lánctalpas kotrójárművel úgy közlekedni, hogy megtermett, egészséges fákat is eltakarítottak az útjából… Így most lehet majd vagy 20 évet várni, míg a szigetecskére kiültetett vékonyka csemetefák megnőnek és újból árnyat, védelmet adnak. Addig meg van ott gaz, szúrós bogáncsféle, ilyenek. Így gyakorlatilag fölösleges is a kis híd, mert senki nem akar rajta átmenni!

Nomád körülmények, 2018. június 27. –  (A szerző felvételei)

Fejes Tibor ezúttal nekünk is kifejtette elképzelését, hogy ha már maga a tó vize csak igen korlátozottan ad módot szabadidős tevékenységekre, akkor használjuk ki a partját! Kellemes zöld környezetbe lehetne itt telepíteni egy futópályát a tó körül.

Ez azonban csak afféle minimum-program lenne, lehetne. Hiszen, emlékeznek még rá a kicsit idősebbek, voltak itt még tavak tovább is. A Csónakázó-tóhoz közelebbi Alsó-tó szintén mesterségesen lett kialakítva, régebben ide vezették a városi szennyvizeket, ahol azok elszikkadtak, elpárologtak. A városi szennyvíztisztító-telep megépülésével azonban az 1980-as évek második felétől ez a funkció megszűnt itt. A csatlakozó tavak mára olyannyira feltöltődtek, benádasultak, hogy a műholdas felvételeken nem is mutatnak szabad vízfelületet. A Felső-tóba korábban a városi csapadék- és szennyvízelvezető-hálózat vizei kerültek, de a tó sorsa ugyanaz, mint az Alsó-tóé.  

Google-térkép és a szerző felvétele

Ökopark-ötlet – majdnem megvalósult! De még megszülethet!

Logikus gondolat tehát, hogy ezeknek a tavaknak, mint egy tó-láncnak a rekonstrukciójával, akár a vízfelületek egybenyitásával egyrészt megújított élőhelyek jöjjenek létre, másrészt ebbe illesztve természetközeli aktív pihenésre alkalmas hely várja az itteni lakosokat és a turistákat. Nagy ívű terv, nem kis költséggel megvalósítható. Csakhogy volt, lett volna a megvalósításra lehetőség! Sőt, talán újra érdemes lenne elővenni a korábbi terveket, és forrást keresni a megvalósításukra!

2008-ban az önkormányzat foglalkozott is egy ilyen elképzeléssel, amelyet megalapozandó szerződést kötött egy szolnoki mérnökirodával a Csónakázó-tó és az Alsó-tó rekonstrukciója kiviteli terveinek elkészítésére. Ez a tervezési munka adhatott volna kiindulási alapot a területen egy olyan fejlesztéshez, amelynek nyomán a mi kis tóvidékünk többcélú hasznosítása vált volna lehetővé. Az elsődleges funkcióként megjelölt csapadékvíz-befogadás (esetleg többszörösen megtisztított szennyvíz is) mellett a másodlagos hasznosítás a halasítás lett volna. Az alapfunkciókhoz pedig, az akkori elképzelések szerint, egy ökopark létrehozása társult volna, lovasparkkal, tanösvénnyel, evezős pályákkal stb. Egy igazi naturland!

Illegális szemétlerakó a „tóvidéken” – veszélyes hulladékkal „dúsított” sitt. De ez csak a felszín! Több szemtanú egybehangzó állítása szerint, itt valahol jókora mennyiségű bontási hulladékot rejt a föld, amelyet tavaly raktak le mély, ásott gödrökbe helyi vállalkozók! (A szerző felvételei)

Volna, volna, lehetett volna… De nem lett ökoparkunk 10 évvel ezelőtt! Hogy miért nem, arról a projekt kidolgozásában akkor aktívan résztvevő Csapó Ferencet, a Hortobágyi Nemzeti Park helyi munkatársát kérdeztem, tőle származnak az információk:

Valóban volt egy szépen kidolgozott terv, hogy felélesszük a strand mögötti tórendszert, annak új funkciókat adjunk, akár még az elhagyott iskolai kollégium épületét és ligetes kis erdejét is bevonva a hasznosításba. Az akkori önkormányzat azonban meglehetősen ellentmondásosan viszonyult az elképzeléshez! Két szerződést is megkötöttek egy mérnöki irodával a tavak vízgazdálkodási célokat szolgáló rekonstrukciójának megtervezésére. (De hogy ezért a munkáért mennyit fizetett a város, azt nem tudni, mert azokra az évekre nincs a város honlapjára kitéve költségvetési és zárszámadási rendelet! – S. E. ) A 10 évvel ezelőtti, országos pályázati rendszerben pedig módunk lett volna akár milliárd forintos nagyságrendben forrást szerezni a kivitelezéshez, annál is inkább, mert az akkor még létező önálló Környezetvédelmi Minisztérium is támogatta a tervünket, beleértve a vízgazdálkodási rekonstrukciót és az azt követő ökopark-létesítési elgondolást. Törökszentmiklóson azonban az önkormányzat illetékesei elbizonytalanodtak, és addig halogatták a döntést, amíg ezek a pályázati lehetőségek megszűntek! Maradt tehát minden úgy, ahogy volt, és ahogy van, illetve bizonyos szempontból csak romlik a helyzet a mi kis tóvidékünkön!

Nem kellene azonban örökre lemondani a fejlesztési elképzelések megvalósításáról! Csapó Ferenc szerint ma is vannak olyan elérhető uniós pályázati források, amelyek bevonhatók lennének, hogy a strand és a város elhasznált termálvizét ne a Csónakázó-tóba vezessék, hanem egy kisebb haltermelő telep medencéjének fűtésére használják. Ilyen támogatott programok például a vizes élőhely rekonstrukció vagy az édesvízi haltermelés. Az itt tenyészthető halfajok, például az afrikai harcsa és a barramundi (más elnevezéssel óriás ausztrál sügér vagy ázsiai sügér), népszerűek, keresettek a vendéglátásban. Tehát bevétel is jelentkezne, amely segítené a hasznosítási koncepció nem kifejezetten nyereségorientált elemeinek fenntartását, működtetését. Ugyancsak bevételtermelő, de legalábbis a városnak kiadáskímélő lehetne, ha emellett a „hulladék” termálvízzel ismét kertészet működne a Puskás Ferenc utca és a Győrffy István utca sarkán.

De mi táplálná egy vízgazdálkodási szempontból rekonstruált, újragondolt rendszerben a tavakat, mivel nem természetes vizek? A 10 évvel ezelőtti elképzelések szerint ez egyrészről a csapadékvíz elvezetésére épült volna. Másrészről a strandról kifolyó víz táplálta volna hosszú nyílt árkokon és nagy kiterjedésű nádasokon keresztül bejuttatva. Így lett volna kezelve a víz, hiszen a növényzet beépítené önmagába az ásványi anyagok jelentő részét (biológiai tisztítás). A megváltozott körülményekhez igazodva, most már az lehetne a megoldás, hogy a haltermelő medence/ék fűtésére használt termálvizet, valamint a tisztított szennyvizet (esetleg annak egy részét), amely most a Tinóka-érbe folyik a strand-kemping sarkánál (tavaly volt ennek a víznek az elégtelen tisztítatlansága miatt jócskán gond!), egy ásott csatornarendszerbe juttatnák, ott haladna el egy szűrőtóba, majd így továbbtisztulva táplálná az egész tórendszert. Ilyen körülmények között pedig a tavak a sporthorgászatot is szolgálhatnák.

Elhagyatott kollégiumi épület és tó – értékek kihasználatlanul? (A szerző felvételei)

Ha pedig a vizek felhasználása ezen a környezetbarát módon megtörténhetne, mód lenne a ráépülő szabadidős, turisztikai elemeket is olyan forrásokból létrehozni, mint például a turizmus fejlesztését vagy a nemzeti lovasprogramot segítő pályázatok.

Csapó Ferenc szerint tehát most is össze lehetne rakni egy komplex fejlesztési programot, amely megállná a helyét a finanszírozási forrásokat adó pályázati rendszerben. És akkor lehetne a strand körül tanösvény, lovaspálya, erdei tábor a volt kollégiumban és annak ligeterdejében. Meg még más is…

Hogy mindezt kinek kellene kezdeményeznie? Talán az önkormányzatnak, mint az érintett területek tulajdonosának, és mert a pályázatokon való részvételben van gyakorlata, hozzá szakemberei. De civilszerveződéssel együttműködve, hiszen az önkormányzat nem feltétlenül alkalmas az ilyen rendszerek működtetésére. A magántőke pedig csak ott, de ott igen, kapjon szerepet, ahol a gazdaságosság, hatékonyság ezt indokolja.  

Szemtől szembe


Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..



Hirdetés